Szívbe markoló filmen az elpusztíthatatlan felvidéki magyarság identitásbástyája

Dunaszerdahely különleges zárvány, talán világszerte egyedülálló képződmény a Csallóköz szívében. Bár a húszezres város 124 éve Csehszlovákiához, illetve utóbb Szlovákiához tartozott/tartozik (leszámítva az 1938 és 1945 közötti hét évet, amikor az első bécsi döntést követően visszatért a Felvidék déli, magyarlakta sávja), mihelyt átlépjük a város határát, mintha csak Magyarországra érkeznénk. A főutca neve Fő utca, a legkedveltebb helyi vendéglátóegység neve Budapest Kávéház, az 1904-ben alapított klub, a DAC stadionjával, a MOL Arénával szemközti kiskocsma, amely minden hazai meccs előtt zsúfolásig megtelik, a Tyúkos névre hallgat. Hogy miért? Mert itt jóféle Zlaty Bazant, azaz Aranyfácán elnevezésű csapolt sör kapható. És a fácán, az már majdnem tyúk...

Hát itt, ebben a kultuszhelyszínné magasztosult kisvárosban mutatták be szerda este a helyi CINEMAX-ban Tősér Ádám rendező moziját, a DAC Filmet. 

Csallóközi zarándokhely 

Dunaszerdahely, a DAC 1904 stadionja sokunk számára zarándokhely. 2008. november elsején jártam először az akkor még messze nem MOL Aréna nevű, tizenhét éve még cseppet sem csilivili stadionban, ahol a DAC a az örök riválist, a pozsonyi Slovant fogadta. Máig nehezen feledhető délutánon a szlovák fanatikusok előre eltervelt provokációja nyomán zavargás tört ki a nézőtéren, és a kommandósok félholtra verték az élete első (és mint utóbb kiderült, utolsó) DAC-meccsére kilátogató, tizenéves szerdahelyi srácot, Lengyel Krisztiánt.

Krisztián maradandó sérüléseket szenvedett, sokkal inkább a lelkében, mint a testén (bár egyik fülére meg is süketült), ezért a szerda esti filmbemutatóra sem jött el, pedig hívták.

Második szerdahelyi kirándulásom pár évvel 2007 után volt, amikor az első Felvidék–Székelyföld-futballmeccsre látogattam el. Aztán 2019 februárjára felépült a tizenkétezres MOL Aréna, ahová egy évvel korábban, 2018 nyarán, amikor az első Marco Rossi-könyvem anyaggyűjtése közben minden héten kiugrottam a Csallóközbe interjúzni a későbbi szövetségi kapitánnyal és Világi Oszkárral, a klub tulajdonos-elnökével.

A magyarság bástyája

Annak bizony már hat éve, azóta nem jártam erre, de semmi sem változott. A Hotel DAC Bonbon, a klub szállodája, ahol a játékosok laknak, lesz a szállásom egy éjszakára. Ez az a fogadó, ahol annak idején Rossi is lakott DAC-edző korában.

Vele szemben, a Fő utca túlsó oldalán a Villa Rosa, Világi Oszkár pazar étterme, ahol annak idején az interjút készítettem a tulajjal. Aki mellesleg a leggazdagabb felvidéki magyar, a MOL kulcsfigurájának, Hernádi Zsoltnak, a cég elnök-vezérigazgatójának legközelebbi munkatársa. 

A film díszbemutatójára én fuvarozom át a rendezőt és az operatőrt, Gajdics Dávidot a Bonbonból a CINEMAX-ba, ahol már gyülekezik a tömeg.

A film egyszersmind mementó is, a nemrég tragikus körülmények között elhunyt Bíró Tamásra, a DAC helyszíni műsorközlőjére emlékeznek az alkotók a mozival.

Az első snitt máris sokkolja a nézőt, in medias res indít a rendező. Ott vagyunk a MOL Aréna nézőterén, frenetikus hangulatban. Azonnal átérezzük, ha eddig nem tudtuk volna, mit is jelent a felvidéki magyarságnak ez a klub.

Kicsit bővebben, ahogy ez a filmben is elhangzik kissé pátoszosan: a DAC a létszámában egyre fogyatkozó, de mégis elpusztíthatatlan szlovákiai magyar közösség identitásbástyája. 

Weisz Misi bácsi és a többiek

Megismerkedünk a klub keletkezéstörténetével, az alapító atyákkal, Vermes Ferenccel, a városi főszolgabíróval, az első elnökkel, Pecze Károllyal, a legendás edzővel, akivel 1985-ben felkerült a csapat a csehszlovák élvonalba. És találkozunk, igaz, hogy csak felvételen, Weisz Misi bácsival, a klubot 1978 és 1988 között irányító vezetővel, a DAC történelmének talán legfontosabb személyiségével, akinek a fia, Weisz Gábor ma is él, és megszólal a filmben. 

Misi bácsi országlása idejére esett a klub történetének mindmáig legnagyobb sikere, az 1987-es Csehszlovák Kupa elnyerése, és a rá következő évben az UEFA-kupa-párharc a Bayern Münchennel. Amelyet ugyan 3–1-es és 2–0-s vereségekkel elvesztett a DAC, de a 15 ezres nézőszám a hazai mérkőzésen mind a mai napig dunaszerdahelyi rekord. 

0:25-nél a 3–1-es meccsen a DAC gólja.

Véletlen hozta a Nélküledet

Aztán máris itt vagyunk a mában, illetve a közelmúltban. Nagy Krisztián kommunikációs igazgató és PR-menedzser, a klub talán legfontosabb munkatársa felidézi, amikor 2014-ben, mondhatni, véletlenül összetalálkozott a DAC és a Nélküled. 

„Kiosztottuk a dal szövegét a nézők között, eleinte még papírról olvasták, aztán már fejből ment, és ma már nincs olyan ember itt Szerdahelyen, aki ne ismerné az Ismerős arcok csodálatos himnuszát – mondja Krisztián. – Nyerges Attila akkor még nem volt itt, őt később hívtuk meg, de mára már törzsvendég ő a MOL Arénában az énekével.” 

Nagy Krisztián különben személyében szimbolizálja, hogy mit is jelent itt Szerdahelyen DAC-szurkolónak lenni. 

Beleszülettem a klubba. Nagyapám, Nagy Sándor »Stiri« is itt futballozott, és vezetőségi tag is volt, ő mérte ki a régi stadion futballpályáját, amit aztán 90 fokkal elforgattak, és ebből lett a MOL Aréna. Apám is DAC-játékos volt, nem volt más választásom, mint belépni a klubba. Most nehezebb időket élünk, csak negyedik a csapat a bajnokságban, leváltottuk a régi, spanyol edzőt, új szakvezetővel folytatjuk. De nincs kétségem, hogy talpra állunk, és ezzel az infrastrukturális és anyagi háttérrel, az akadémiánkkal előbb-utóbb elérjük a célunkat.

Amit csak nagyon halkan mond ki: a bajnokság megnyerését. 

Arányérzék, visszafogottság

A film rendezője, Tősér Ádám – aki a Blokád című filmet is jegyzi – öt-hat évvel ezelőtt találkozott Világi Oszkárral, és vetette fel a tulajdonosnak, hogy filmet kéne forgatni a DAC-ról.

Egy éven keresztül forgattuk a filmet  – emlékezett vissza a mozi keletkezéstörténetére a filmkészítő. – Amikor egy ilyen dokumentumfilm készül, amelyben rengetegen szólalnak meg, hosszadalmas folyamatról beszélünk. Sok szereplő nem is akart kötélnek állni, hosszas rábeszélésre vállalták az interjúkat. De megérte... Piszok nehéz meló volt a százötven órás felvett anyagból összerakni azt a 90-100 percet, amennyi a filmünk időtartama. A kihagyott, roppant értékes interjúkból még legalább két, egész estét betöltő filmet tudnánk készíteni.

Tősér Ádám élete egyik nagy élményeként emlegeti, hogy kultuszhelyszín lett a MOL Arénából, az ezer kilométerre fekvő Székelyföldről is járnak rendszeresen a DAC mérkőzéseire, de külföldről, Németországból is. 

Ahogy kultuszdal lett a Nélküledből is, ma már ha kell, ha nem, éneklik, válogatottmeccseken, kevésbé fennkölt alkalmakkor, ezzel mintegy devalválva ezt a gyönyörű, himnikus számot, amelynek az igazi otthona, ahol abszolút autentikusan csendül fel, a dunaszerdahelyi MOL Aréna.

A film befejezése után, mielőtt lepörgött volna a stáblista, vastaps csattant a mozi nézőterén. Aztán Világi Oszkár mondott beszédet.

Reményeink szerint hidat képez ez a film az itteni és az anyaországbeli magyarság között – említette a klubelnök, aki 61 évvel ezelőtt egy szomszédos kistelepülésen született, de a mai MOL Arénával szemközti lakótelepi lakásban nőtt fel, ahol édesanyja ma is él, pedig megtehetné, hogy palotába költözik. – Emlékszem, jó negyven évvel ezelőtt, amikor Budapesten jártam, és kiderült, hogy az akkori Csehszlovákia állampolgára vagyok, beszélgetőtársaim csodálkozva jegyezték meg: milyen jól tudok magyarul! El kellett magyaráznom nekik, hogy én nem magyarul tudok, hanem magyar vagyok. Van, aki még manapság sincs tisztában azzal, hogy a magyar nemzet határai nem azonosak a politikai országhatárokkal. 

Biztos, hogy ennek a filmnek  – amelyben Marco Rossi szövetségi kapitány, a DAC korábbi edzője is szerepel érzelmes interjúkkal  –  lesz egyfajta ismeretterjesztő, no meg nemzet-összekovácsoló küldetése is. Mindezt csodálatosan szolgálja az alkotás, amelynek óriási értéke a pátoszos hangulat ellenére is a mértéktartó visszafogottság. Nélküled ide, nemzeti összetartozás oda, a mozi egyetlen pillanatra sem édeskés, nyálas, nincs szlovákellenes, ne adj’ isten, irredenta mellékzöngéje, és mindez a rendező, Tősér Ádám arányérzékét, kifinomult ízlését dicséri.

A DAC Film a Nemzeti Filmintézet 254 millió forintos támogatásával készült, producere Lajos Tamás,  operatőr Gajdics Dávid, vágók Kiss Wanda és Medveczky László, zeneszerző Vranik Krisztián.  A magyarországi mozikban december 12-től tekinthető meg az alkotás, amit az Uránia Film forgalmaz.