Carlo Pedersoli 1929. október 31-én született Nápolyban. A Budweiser sör és Spencer Tracy tiszteletére vette fel a Bud Spencer nevet, majd Mario Girottival (ő Terence Hill) beverekedte magát a filmtörténelembe. Bud Spencer ma 80 éves, Terence Hill márciusban múlt 70, így most összeraktunk a tiszteletükre egy Spencer–Hill top 10-et, természetesen a klasszikus Bujtor–Újréti szinkronnal. Adjon 10-est a kedvencének!
1. Isten megbocsát, én nem! (1967)
A verhetetlen Bud Spencer–Terence Hill páros első közös filmje. Persze csak ha nem számítjuk az 59-es Hannibált, amiben a fiatal Pedersolit Gimlinek maszkírozták, és egyetlen közös jelenete sem volt Mario Girottival. Az Isten megbocsátban már együtt próbálnak elkapni egy Bill St. Antonio nevű banditát, de itt még hiányzik a későbbi filmek vidáman pofozkodós hangulata. Ez inkább spagettiwestern, szúrós tekintetű Bud Spencerrel és búsan cigarettázó Terence Hill-lel. És megtörténik a lehetetlen is: a páros csúnyán összeveri egymást egy vízparti jelenetben. A trilógia másik két darabja: Bosszú El Pasóban, Akik csizmában halnak meg.
2. Az ördög jobb- és balkeze 1-2 (1971, 1972)
Ez a westernvígjáték mérföldkő Bud Spencer életművében, mert először eszik babot, ami innentől kezdve a Spencer–Hill-filmek kötelező kajája lesz. De Enzo Barboni rendező-forgatókönyvíró többi ötletéből is filmtörténelem lett. Például, hogy hőseinknek ha nem is testvérek, mint itt, de minimum jó barátok, és kezdetben mindig utálniuk kell egymást. Vagy hogy a kisebb törvényszegéseiket mindig egy egész rablóbanda összeverésével kompenzálják.
3. Különben dühbe jövünk (1973)
Marcello Fondato rendező ebben a filmben még az elődeinél is több klasszikus geggel gazdagította a Bud Spencer–Terence Hill-legendáriumot. Kedvenc bunyósaink virslievő versennyel akarják eldönteni, kié legyen a tűzpiros Buggy homokfutó, de a pitiáner gengszterek szokás szerint beléjük kötnek. A filmben hallható Dune Buggy című szám az Oliver Onionstól a Spencer–Hill páros himnusza lett (ezt is és a virslievés tradícióját is bemutattuk a tavalyi Spencer–Hill-találkozós riportunkban, ahol még Buggyt is vezethettük). A rajongók kedvéért természetesen a legendás edzőtermi bunyót kerestük elő (akinek megvan szinkronosan, belinkelhetné a kommentekben).
4. Piedone Hongkongban (1975)
Bár Bud Spencer és Terence Hill együtt a legjobbak, azért a Lucky Luke-sorozat vagy a Piedone-tetralógia miatt sem kell szégyenkezniük rajongóik előtt. Pláne, hogy az utóbbiak ihlették Bujtor István közönségkedvenc Ötvös Csöpi-filmjeit, bár ezekben Bud Spencer örökös szinkronhangja nem volt annyira pocakos, mint példaképe, a ráncos és esetlen Kardos doktor (Kern András) meg távolról sem hasonlított Terence Hill jóképű bunyósára. Bujtor mindenesetre jól megtanulta a Piedone-filmek receptjét, állítólag magától a mestertől: végy egy aranyszívű, de öntörvényű rendőrt, dobd egy durva nemzetközi bűnügy kellős közepébe, és adj mellé egy kiskölyköt, aki mindent kinyomoz, amíg a főhős szétpofozza a világ legügyetlenebb gengszterbandáját.
5. Bűnvadászok (1976)
Enzo Barboni Az ördög jobb- és balkeze után már nem westernfilmes díszletek közé rakta a kedvenc pofonosztóinkat, hanem átvette Marcello Fondato vicces bűnözőkkel telezsúfolt világát. Itt minden kocsi gyors, minden nő gyönyörű, a Spencer–Hill duó pedig kiüt minden rosszfiút. A Bűnvadászok ráadásul az egyik legjobb félreértésen alapuló bunyós vígjáték: hőseink véletlenül egy rendőrőrsre törnek be, így kénytelenek egyenruhát húzni. Tipikusan olyan film, aminek néhány kultikus mondatát (pl. „Te mondd, hogy rablótámadás, a te hangod mélyebb!”) mindig benyögi valaki egy házibuliban.
6. …és megint dühbe jövünk (1978)
A klasszikus „Bunkó vagy, Bugsy!” mondatok és a korábbiaknál is keményebb pofonok miatt Sergio Corbucci filmje még a 73-as Különben dühbe jövünknél is jobb, bár a magyar címe ellenére csak annyi köze van hozzá, hogy itt is Bud Spencer és Terence Hill a főszereplő. A Miamit uraló görög maffiózók annyira elszemtelenedtek, hogy már csak a Firpo testvérek állíthatják meg őket. A mindig mosolygós zsaru (Hill) meg a fagyiárusnak állt hamiskártyás kövér bratyója („Mondd, te süket vagy? A pisztácia kifogyott, csokoládé nem is volt!”) természetesen a kaszinókban is ugyanazokat a jellegzetes fejű, olasz színész-kaszkadőröket verik meg, akiket az összes többi filmben (Riccardo Pizzuti, Roberto Messina, Vincenzo Maggio és társaik).
7. Kincs, ami nincs (1981)
Ez a film egy igazi Bud Spencer–Terence Hill-klasszikus, ami Corbucci életművében is legalább olyan jelentős, mint a Franco Neró-s brutálwesternek. És ezt nemcsak amiatt írom, mert a Kincs, ami nincs volt az első film a bunyós párostól, amit rongyosra néztem VHS-kazettán. Bud Spencer reklámszövege, a „Csak a Puffin ad nekem erőt és mindent lebíró akaratot!” örök klasszikus lett, még a Spencer–Hill rajongói klub is ezt nyomtatta az egyenpólójára. Az alapszituáció most is a szokásos: a két főhős legszívesebben megfojtaná egymást, de a nagy kincs reményében különbékét kötnek. Kincs persze nincs, csak Kamasuka, az őrült szamuráj, de itt igazából a pénzkötegekhez vezető kalandos út a lényeg (a film másik híres mondata: „aki barátot talál, kincset talál”). És persze ne feledkezzünk meg Bujtorék mellett Székhelyi Józsefről sem, aki zseniális szinkronhang volt hebegő Anuluként.
8. Nyomás, utána! (1983)
Enzo Barboni hét évvel a Bűnvadászok után ismét olyan filmet forgatott, amiben a Spencer–Hill páros tévedésből lesz zsaru. De ezt akkor sem lehet megunni, ha ötvenedjére adja le valamelyik kertévé. A Nyomás, utána! vérbeli James Bond-paródia, bombanőkkel, fura kütyükkel és egy 60-as évekbe illő, béna főgonosszal, aki rakétával akarja elpusztítani az emberiséget. A film tele van jobbnál jobb benyögésekkel („Lebukott egy emberünk Alaszkában. Kár érte, kiváló ügynök volt.”), és természetesen megint a szokásos rosszarcú gengsztercsapat kapja a pofonokat.
9. Nincs kettő négy nélkül (1984)
Újabb Barboni-film, újabb vicces személycsere, ám kedvenc kétes hírű csirkefogóink ezúttal nem szuperkémeket helyettesítenek, hanem egy karót nyelt milliomos testvérpárt, Antonio és Bastiano Coimbra de la Coronilla y Azevedót. Ráadásul a két riói aranyifjút is ők maguk játsszák el, ami ha nem is Oscart érő alakítás, de messze szórakoztatóbb, mint Van Damme Dupla dinamitja.
I0. Bunyó karácsonyig (1994)
Westernnel kezdtük a listát, westernnel fejezzük is be. Ez a 94-es film (Terence Hill saját rendezése) volt az utolsó, amiben együtt osztotta a pofonokat a két sztár. Elsőre ez sem lóg ki a Bud Spencer-életműből: a két színész marakodó testvérpár, akik a nagy verekedések között nagy hagymásbab-zabálásokat tartanak. Sajnos a balhorgok már erőtlenebbek, a poénok kevésbé ütnek és a Piedone-filmek kötelező gyerekszereplőjéből is legalább tizet kapunk. A kultikus páros a Bunyó karácsonyig után már csak tévéfilmeket forgatott, de a rajongók még mindig reménykednek abban, hogy valamikor újra összeállnak, és ha kiscsit öregesen is, de leverik a rosszfiúkat.