A magyar filmnek jó történetek kellenek

Eddig mi volt a munkája az MMK-nál?

Négy évvel ezelőttig több éven át tagja voltam a játékfilmes szakkollégiumnak, sok száz forgatókönyvet olvastam el, musztereket és kész filmeket néztem, költségvetéseket tanulmányoztam, szakkollégiumi társaimmal döntés-előkészítő javaslatokat fogalmaztunk meg az akkori kuratórium számára.

A gyatra filmek miért kapnak támogatást?

Ezt tőlem kérdezi? Nem én döntöttem. Egyébként szerintem a legautentikusabb alkotói filmnek is tudnia kell, kihez akar szólni, főleg, ha közpénzt is költött. A kommerszekre pedig, ha nem hozzák be a nézőket a mozikba és nem gyarapítják valamilyen módon a magyar kultúrát, nem szabad egy fillér közpénzt se adni. A magukat közönségfilmeknek mondó, közalapítványi támogatáshoz jutó filmek az elmúlt években nagyon kevés kivételtől eltekintve nézőszámban sem tudták igazolni a létjogosultságukat. Az a cél, hogy ezek ezentúl ne közalapítványi támogatással készüljenek.

Kabay Barna rendező-producer filmjei is ide tartoznak. Érdekesség, hogy a Papírkutyák című, 91,5 milliós közpénzen is forgott mozija stábját a bemutató után sem fizette ki teljesen, miközben következő filmjére, a Szuperbojzra is támogatást kapott (összesen 60 milliót).

Nem vettem részt ezekben a döntésekben, és nem is szeretném minősíteni őket. Nem tudom, az említett film esetében hogyan volt, mi volt, sérült-e a szabályozás. Egyet tudok mondani, olyan alkotó, akinek filmszakmai tartozása van, a jövőben nem kaphat közalapítványi támogatást.

Elnökként milyen változtatásokat tervez?

Erőteljes reformra van szükség, akár a gazdasági helyzetet, akár a napi működést tekintjük. Ezt a reformot belülről, felelős döntésekkel kell végrehajtani. Hozzáteszem, mi, az új kuratórium majd akkor állhatunk munkába, ha bejegyeztek minket. Sajnos azóta, hogy a Medgyessy-kormány keretemelési ígéretét készpénznek vette a Közalapítvány, komoly kinnlévőségeket halmozott fel. Az akkori hiszékenységet ma is nyögi. Meg kell szilárdítani a finanszírozást, konszolidálni kell a Közalapítványt. Ez nyilván összefügg szakmai döntésekkel is, legyen szó a Közalapítvány szervezetéről vagy arról a komoly dilemmáról, hogy ekkorra finanszírozási keretnél folytatható-e a stratégia, hogy közel harminc film kapjon állami támogatást. Szerintem változtatni kell: Csehországban pl. kétszer ennyi az állami támogatás, de csak feleennyi filmet indítanak el. Magyarán: egy-egy filmre több pénz és figyelem jut.

Azt nyilatkozta, gazdagítaná a filmes közösségi teret. Mivel?

Magyarországon évek óta 10 százalék körül mozog a hazai alkotásokra jegyet vásárló nézők aránya az összesített adathoz képest. Még riasztóbb, hogy ennek a nagy hányadát két, esetleg három film adja. Ugyanakkor tudható, s például az Index Indavideo Filmnek a letöltési adatai is mutatják, hogy sokkal többen látják a magyar filmeket is, csak már nem a hagyományos mozihálózatban. A feladat ebben az értelemben kettős: csak olyan filmeket szabad gyártani, amelyek tudják, hogy kikhez akarnak szólni, és meg is tudják szólítani a nézőket, és fejleszteni kell azokat a forgalmazási módokat, amelyek a fiatalabbak életmódjához illeszkednek. Például az átalakuló köztelevíziózással kellene együttműködni.

Milyen szempontok alapján szűrnék ki a fércműveket?

Meggyőződésem, hogy a magyar hagyományok és viszonyok az alapítványi forma mellett szólnak az állami, hivatalnoki pénzosztással szemben. Viszont a Közalapítványban az eddiginél sokkal erősebben jelen kell lennie a felelősségnek. Az adófizetők pénzét osztók felelőssége, hogy egy alapítványi grémium akkor adjon támogatást egy filmre, ha a benne ülő szakemberek a saját pénzüket is feltennék arra az alkotásra. Meredekebbé kell tenni a döntési piramist: erősebben kell támogatni a korai filmkészítési szakaszokat, a forgatókönyvírást, a projektfejlesztést, és sokkal megfontoltabban, kisebb számban szabad gyártási támogatásokat odaítélni. A magyar filmnek mindenekelőtt jó történetek kellenek, olyan izgalmas és hiteles sztorik, amelyek beszélni tudnak a magyar nézőkhöz. Ha tudunk magunkról szólni, a filmjeink meg tudnak mutatni bennünket Európában is.

A támogatott magyar játékfilmek kihez szólnának?

Tanulságos, ahogyan a kelet-közép-európai országok kísérleteket tesznek arra, hogy érvényes, egyéni hangon jelen legyenek az európai filmpiacon. A valósághoz, a tiszta emberi történetekhez lehet fordulni, ahogy a román filmek teszik, és lehet nagyszabású, európai értelemben is számottevő szuperprodukciókat létrehozni, mint a legújabb szlovák vagy lengyel próbálkozások. Ide sorolhatjuk a skandináv filmeket is: erős forgatókönyvek, éles, pontos helyzetek. Egy biztos: a köztesség, a jellegtelenség nem érint meg senkit. Hogy kinek szóljanak a támogatott magyar játékfilmek? Mindenekelőtt a magyar nézőknek. Akár nevettetve, akár tragédiával, de tudjanak beszélni a létezésről, ami itt, most a miénk.

Az össztámogatás kerete nem változik? Mennyi lesz idén?

A teljes, a filmszakma egészére jutó támogatás nem éri el az ötmilliárd forintot. Akár más művészeti ágakhoz, akár a környező országokhoz képest ez az összeg egyáltalán nem magas. Ennek a duplája jut a filmre a cseheknél, még több a lengyeleknél. Ahhoz, hogy komoly európai koprodukciós partnereknek tekintsenek bennünket, itt is hasonlóra volna szükség. Őszintén remélem, hogy egy felelős kormányzat fel fogja mérni azt, hogy a film mint nemzetközi nyelv mit jelent egy magyarországnyi ország számára, és a lehetőségei szerint növelni fogja az állami finanszírozás öt éve félbemaradt keretét.

Az el nem készült, félbemaradt alkotásoknak – Tüskevár, Tizennyolc éven felüliek – mi lesz a sorsuk? Segíti az MMK?

Fogalmam sincs, mi a helyzet ezekkel a filmekkel. Az értékeiket és a hátrányaikat sem ismerem. Azt szívesen elmondom, hogy szerintem a Közalapítvány feladata nem a problémamegoldás, hanem a stratégia kialakítása. Nem megoldóként kell létezni, hanem világos szabályokkal szolgáltatni. Ha ez rendben lesz, nyilván akkor is születnek kevésbé jó filmek, de értelmetlenül elinduló projektek talán nem.

Egy évig nem támogatták a játékfilmeket nyilvános gyártási pályázattal. A következő fordulóról elárulna részleteket? Csak azok kaphatnak megint, akik már részesültek normatív vagy szelektív támogatásban?

Nem tudom. Ehhez át kell tekinteni a forgalmazással, finanszírozással kapcsolatos kérdéseket is, hiszen ezek összefüggenek. Nem ismerhettem még meg a Közalapítvány pontos anyagi helyzetét, a majd hivatalba lépő kuratóriumunk is csak az adatok birtokában alakíthatja ki a pályáztatási stratégiáját. De a közalapítvány hivatása nemcsak a játékfilmek támogatása. Az állami szubvencióból megy a forgalmazás, a forgatókönyvírás, a nemzetközi terjesztés, az oktatás, az archiválás, a filmes lapok, szervezetek támogatása, az animáció, a tudományos ismeretterjesztő film, a kisjátékfilm, a kísérleti filmek támogatása,  a nemzetközi kapcsolatrendszer fenntartása, a koprodukciók elősegítése, a vagyongazdálkodás, és folytathatnám még a sort.

Mennyiben szeretné másmilyennek látni a 2011-es szemlét?

Törekedni kell nagyobb hangsúlyt, tekintélyt adni a dokumentumfilmnek, a kisjátékfilmnek, az animációnak. Azt is gondolom, hogy egy nemzetközi vagy nagyobb részben nemzetközi zsűri hasznos lehetne a játékfilmes mezőnynek is. Cél, hogy a magyar filmszemle össztársadalmi és Európában is nagyobb figyelmet kiváltó esemény legyen.