Egy oligarchánál van Kádár koponyája
További Cikkek cikkek
Túléltük az átkos negyven évet
Gyűlöltük a Brezsnyevéket
Ráhúztak a mocskok még húsz évet
Megemlegetjük, az kurva élet
(Népi Papa és a Haverok: Az elmúlt negyven év)
Még mielőtt bárki azt hinné, hogy megint valami tornász, egy indián vagy egy vadló történetét filmesítették meg: a Fehér nyíl egy abszurd történet a soha véget nem érő rendszerről, amiben az elnyomottak olyanok, mint a Trabantba zárt tyúkok. Az iróniát növeli, hogy a film a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság támogatásával készült.
Csengőfrász
A történet főszereplője egy egyszerű munkás, akit a felesége elhagyott, és esténként gyufaszálakból épít hajómodellt. Az egykor hithű kommunista Kis egy esős éjszakán hazamegy, eszik, iszik, ráiszik, a rádióban meghallgatja, hogy lezárták a nyomozást Kádár János ellopott koponyájának ügyében, aztán alighogy felteszi főni a kotyogós kávét, egyszer csak beállít valaki. Végig csak a kezét és a kabátját láthatjuk, de pont úgy beszél, mint Kádár, és minden jel arra utal, hogy hiányzik a feje.
Hamar kiderül, hogy éppen emiatt jött el a tolvajhoz. Kis elvtárs elkezdi húzni az időt, hátha reggelre eltűnik az MSZMP halott főtitkára.
Babos Tamás operatőr 2010-es első rendezése (ha nem számítjuk ide a másokkal együtt készített Szíven szúrt országot) egyszerre két rendszerről mond ítéletet. Egyfelől a rendszerváltás előtt végighazudott évtizedekről, másfelől az azóta ellopott húsz évről.
Régi csibészek
A színészek nem amatőrök. Kis elvtársat Znamenák István, az 1981-es Megáll az idő Dinije alakítja, aki korábban a kaposvári Csiky Gergely Színház igazgatója volt, most pedig a Nemzeti Színházban játszik. Kádár hangján Blaskó Péter szólal meg.Kis otthona most is ugyanúgy néz ki, mint egy átlagos lakás a nyolcvanas években, és működnek a régi reflexek. Kis most is kétliteres műanyag palackból kitöltött borral öblíti le a körömpörköltet, és még mindig újságpapírral bélelt műanyag dobozba kaparja ki a kávézaccot. Arról álmodozik, hogy egyszer megnyeri a lottót – aminek a korábbi nyerőszámait szinte eszelősen tanulmányozza –, kibérelhet egy luxushajót, amivel egy időre kiszakadhat a szürke hétköznapokból, és lehet valaki, nem mindig csak a kis elvtárs. És Kis most sem örül, ha éjszaka becsöngetnek hozzá.
Szabad Nép
A Kádárral folytatott beszélgetéséből kiderül, hogy már a kommunizmusban sem hisz, mióta a vörös bárók, például a megyei párttitkárok személyi titkárai, külföldi kölcsönökből játszották egymás kezére az állami milliárdokat. Miközben Kis politizál, Kádár egyre csak azt hajtogatja, hogy kéri a koponyáját. De a kérdésre, hogy miért kell neki, azzal jön, hogy ő ugyan nem babonás, de a felesége igen, és szerinte szüksége lesz a fejére, amikor feltámad.
A filmben elsütött Kádár-sztereotípiákból (a Nagy Imre kivégzése miatt érzett bűntudat is előkerül), illetve abból, hogy a komoly kérdésekre nem válaszol, hanem folyton hárít, az látszik, hogy semmiért sem vállalja a felelősséget.
Nem a Faustot és nem is a Hamletet aktualizálták. Kádár nem egy bosszúszomjas szellem, és nem is az ördög, hanem egy kényszerpályás politikus. A filmben a fej nélküli Kádár ugyanolyan kiszolgáltatott, mint a főhős, akit a koponya megrendelője zsarol. A gengszterrel egyébként Kis sohasem találkozott, így a terror arctalanul folyik tovább, ahogy a Kádár-korszakban, csak most nem a belügyminiszter, hanem milliárdosok uralkodnak.
John Lukacs, a magyar származású amerikai történész úgy gondolja, hogy a XX. század már 1989-ben, a Szovjetunió kimúlásával véget ért, de a Fehér nyílból kiderül, hogy Magyarországon még mindig tart. (Elég csak az ügynökügyre gondolni.)
Nem a falat a kicsi
A félórás filmnek ugyanaz az erőssége, ami a gyengesége. Az, hogy rövid. Az idő múlása nem annyira érzékelhető, ahogy a feszültség is hullámzik. Persze harminc percbe nehéz belesűríteni az árulás mindent átható hangulatát – mert itt mindenki áruló Kistől kezdve a feleségén át Kádárig és az oligarchákig –, de nincs szükség másfél órás beszélgetésre sem a két ember között, mint mondjuk a Sunset Limitednél, mert itt amúgy is Kis az egyetlen, aki valóban mond valamit. Mégpedig azt, hogy a szocializmussal együtt a saját élete is összeomlott.
A film emiatt vígjátéknak túl tragikus, hiába robban fel a kávéfőző vagy hangzanak el cinikus megjegyzések a szocializmusról, tragédiának viszont vicces, hiszen mégis arról szól, hogy valaki ellopta Kádár János fejét.
Nem derül ki, hogy kicsoda, miért és hova vitte el a koponyát, de amikor a film végén felkel a nap, és Kádár eltűnik, a kalapja ott marad.
Itt kövesse az IndavideoFilmet a Facebookon.