Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMTovábbi Cikkek cikkek
Milla Jovovichtól nem várunk sokat, elég, ha jól néz ki. A trailer alapján ezt ebben a filmben is hozza. Az ötödik elem utáni pályafutásáról az is sokat elárul, hogy mikor Luc Bessonnal interjúztunk, ez volt az egyetlen kérdés, amire a rendező nem akart válaszolni. És nem amiatt kerüli azóta is témát, mert a színésznő terhes, hanem mert válásuk óta a Kaptár-sorozatnál rosszabb is történt Jovovichcsal, például az Ultraviola, amit nálunk már csak dvd-n adtak ki. A harmadik Kaptárban Alice az elnéptelenedett Las Vegasban zombik, gyilkos varjak és új mutánsok ellen harcol: le kell győznie a vírust, és bosszút kell állnia az eddigi áldozatokért. A befejező rész ott folytatódik, ahol az előzőnek vége lett. Mindenesetre a 45 millió dollárból forgatott film a kasszáknál jól indult, a nyitó hétvégén 23 milliót hozott a zombigyilkolás, a Rotten Tomatoes oldalán 27 százalékot kapott. Milla Jovovich szexi posztapokaliptikus Mad Max-ruháját saját cége tervezte, ami jól áll az új, plasztikázott géntérképpel rendelkező hősnőnknek. A 2002-ben bemutatott Kaptár érthetetlen okokból népszerű volt a nézők között, biztos a számítógépes játék miatt, bár eredetileg Paul Anderson helyett a zombikirály, George A. Romero rendezte volna. Őt kirúgták, de a sorozattá duzzadó horror az eddigieknél ocsmányabb gonoszt is kapott. Sokan azért még mindig a játékra esküsznek.
Egy csillag hullik alá az égből ebben a vicceskedő fantasy-ben, és valami hasonló történt Michelle Pfeifferrel is, miután a Csillagporral beállt a vesztesek közé. A zseniális Neil Gaiman regényének megfilmesítését először Terry Gilliamnek akarták leosztani, de a 12 majom és a Félelem és reszketés Las Vegasban rendezője épp akkor fejezte be a Grimmet, és már elege volt a tündérmesékből. A Csillagport aztán egy másik brit, Matthew Vaughn vette át. A 36 éves filmes Guy Ritchie producereként kezdte, majd a Daniel Craiget rendezte a James Bond előtt. Elvileg tehát minden adott lenne egy izgalmas fantasyhez, Robert de Niro még azt is bevállalta, hogy eljátssza a Shakespeare kapitány nevű meleg kalózt, a korosodó Michelle Pfeiffer meg belement, hogy digitálisan tegyék igazán ráncossá. A főszerep viszont nem az övék, a középpontban Charlie Cox, a hősszerelmes áll, aki egy hullócsillag beszerzésével akarja megnyerni kedvese (Sienna Miller) szívét. Az égitest viszont lánnyá változik, és rögtön rárepülnek a gonosz boszorkák, hogy a szívét ránctalanításra használják. Többen dicsérték a film eredetiségét (a Rotten Tomatoeson 74 százalék), a közönséget mégsem sikerült meghódítani, így az árát (70 millió dollár) még nem hozta vissza a film. A trailer alapján a Philadelphia Daily News kritikusával értünk egyet, aki szerint a Csillagporban a fantasyben utazó tinisrácoknak a túl sok nyál, a felnőtteknek meg a túl sok fantasy-elem feküdheti meg a gyomrát.
Színes fátyol
Edward Nortont egyre jobban szeretjük: miután eljátszotta Larry Flint ügyvédjét, a Fight Klub megvilágosodott irodapatkányát, Az utolsó éjjel sarokba szorított drogdílerét, és a Dögölj meg, Smaci tévés idiótáját, próbál kreatív oldalról is belefolyni a filmezésbe. Legutóbb Hulk szövegét szabta át a saját szájíze szerint. Most a Színes fátyolban az unalmas Nicole Kidman helyett beszervezte a King Kongból Naomi Wattsot, és egy egész kínai falu rizstermésének árát kicsengette, hogy a helyiek a forgatáshoz igazítsák a vetést. A kínai-amerikai koprodukcióban gyártott szerelmi történet Somerset Maugham regényének harmadik filmes feldolgozása, a bárgyú címet innen örökölte. A 20-as években játszódó Színes fátyolban Norton unalmas dokiférj, aki elsősorban fertőző betegségek kutatásában jeleskedik. Miután elkényeztetett, arisztokrata feleségével (Naomi Watts) Kínába utazik, a nő egy izgalmasabb férfi karjaiba omlik. A hódítót egyébként a színésznő párja, a Sikoly-sorozatból ismert Liev Schreiber játssza. Norton aztán bedobja az eltévelyedett kis Hamupipőkét a mélyvízbe, és láss csodát, a kapcsolatuk gyönyörűen fényképezett egzotikus tájak és haldokló kínaiak között nyer új értelmet. A kritikusokat meggyőzte a dráma: 75 százalékot ért el a Rotten Tomatoes-on. Mondjuk a meglepően olcsó, 19 millió dolláros film eddig az áránál nem sokkal többet hozott vissza. Ebben az őszies, bágyadt napsütéses időben a Színes fátyol bőven elég romantikus ahhoz, hogy ideális levezetést nyújtson egy hétvégi, andalgós randiséta után.
4 perc
Láttunk már franca ingatlan-maffiózót, akit a zongorázás térített jobb belátásra. Most megnézhetjük, hogy működik ugyanez a zeneterápia egy gyilkosságért leültetett német lánynál. Zenés filmbemutató már úgyis rég volt, a zenebuzikat feldobhatja, hogy a Beethoven árnyékában után újra klasszikus dallamokat játszanak a multiplexek dolby sorrund hangfalai. Az ötszáz millió forintnak megfelelő mennyiségű euróból gyártott filmben első ránézésre az a legmegdöbbentőbb, hogy a főszereplő inkább tűnik fiúnak, mint lánynak, de kell hogy legyen itt még valami, ha már ilyen szép fesztiválköröket futott. Bejutott Észak-Amerika egyik legfontosabb filmfesztiváljának versenyprogramjába, Torontóba, aztán a Föld másik felén, a Sanghaji Nemzetközi Filmfesztiválon két kategóriában is a legjobb filmnek választották, és német díjakkal is bőven elhalmozták. Az alapsztori mondjuk elég közhelyesnek tűnik: az agresszív lányról kiderül, hogy zenei géniusz, és azért jutott idáig, mert érzékeny lelkét megviselte a kőkemény valóság. Ezt többek között egy pedofil árnyalatú leszbikus szállal dobták fel: a nyolcvanéves zongoratanárnő titokban beleszeret makrancos tanítványába. A Hollywood Reporter kritikusát kiakasztotta a túl sok lelki vergődés, az angolszáz sajtó még a díjak ellenére is ellenségesen fogadta a filmet. A 4 percet ezért inkább csak azoknak ajánljuk, akik kellő türelemmel állnak hozzá a lelki problémákkal szőrözgető európai művészfilmekhez.
Egy csillag hullik alá az égből ebben a vicceskedő fantasy-ben, és valami hasonló történt Michelle Pfeifferrel is, miután a Csillagporral beállt a vesztesek közé. A zseniális Neil Gaiman regényének megfilmesítését először Terry Gilliamnek akarták leosztani, de a 12 majom és a Félelem és reszketés Las Vegasban rendezője épp akkor fejezte be a Grimmet, és már elege volt a tündérmesékből. A Csillagport aztán egy másik brit, Matthew Vaughn vette át. A 36 éves filmes Guy Ritchie producereként kezdte, majd a Daniel Craiget rendezte a James Bond előtt. Elvileg tehát minden adott lenne egy izgalmas fantasyhez, Robert de Niro még azt is bevállalta, hogy eljátssza a Shakespeare kapitány nevű meleg kalózt, a korosodó Michelle Pfeiffer meg belement, hogy digitálisan tegyék igazán ráncossá. A főszerep viszont nem az övék, a középpontban Charlie Cox, a hősszerelmes áll, aki egy hullócsillag beszerzésével akarja megnyerni kedvese (Sienna Miller) szívét. Az égitest viszont lánnyá változik, és rögtön rárepülnek a gonosz boszorkák, hogy a szívét ránctalanításra használják. Többen dicsérték a film eredetiségét (a Rotten Tomatoeson 74 százalék), a közönséget mégsem sikerült meghódítani, így az árát (70 millió dollár) még nem hozta vissza a film. A trailer alapján a Philadelphia Daily News kritikusával értünk egyet, aki szerint a Csillagporban a fantasyben utazó tinisrácoknak a túl sok nyál, a felnőtteknek meg a túl sok fantasy-elem feküdheti meg a gyomrát.
Színes fátyol
Edward Nortont egyre jobban szeretjük: miután eljátszotta Larry Flint ügyvédjét, a Fight Klub megvilágosodott irodapatkányát, Az utolsó éjjel sarokba szorított drogdílerét, és a Dögölj meg, Smaci tévés idiótáját, próbál kreatív oldalról is belefolyni a filmezésbe. Legutóbb Hulk szövegét szabta át a saját szájíze szerint. Most a Színes fátyolban az unalmas Nicole Kidman helyett beszervezte a King Kongból Naomi Wattsot, és egy egész kínai falu rizstermésének árát kicsengette, hogy a helyiek a forgatáshoz igazítsák a vetést. A kínai-amerikai koprodukcióban gyártott szerelmi történet Somerset Maugham regényének harmadik filmes feldolgozása, a bárgyú címet innen örökölte. A 20-as években játszódó Színes fátyolban Norton unalmas dokiférj, aki elsősorban fertőző betegségek kutatásában jeleskedik. Miután elkényeztetett, arisztokrata feleségével (Naomi Watts) Kínába utazik, a nő egy izgalmasabb férfi karjaiba omlik. A hódítót egyébként a színésznő párja, a Sikoly-sorozatból ismert Liev Schreiber játssza. Norton aztán bedobja az eltévelyedett kis Hamupipőkét a mélyvízbe, és láss csodát, a kapcsolatuk gyönyörűen fényképezett egzotikus tájak és haldokló kínaiak között nyer új értelmet. A kritikusokat meggyőzte a dráma: 75 százalékot ért el a Rotten Tomatoes-on. Mondjuk a meglepően olcsó, 19 millió dolláros film eddig az áránál nem sokkal többet hozott vissza. Ebben az őszies, bágyadt napsütéses időben a Színes fátyol bőven elég romantikus ahhoz, hogy ideális levezetést nyújtson egy hétvégi, andalgós randiséta után.
4 perc
Láttunk már franca ingatlan-maffiózót, akit a zongorázás térített jobb belátásra. Most megnézhetjük, hogy működik ugyanez a zeneterápia egy gyilkosságért leültetett német lánynál. Zenés filmbemutató már úgyis rég volt, a zenebuzikat feldobhatja, hogy a Beethoven árnyékában után újra klasszikus dallamokat játszanak a multiplexek dolby sorrund hangfalai. Az ötszáz millió forintnak megfelelő mennyiségű euróból gyártott filmben első ránézésre az a legmegdöbbentőbb, hogy a főszereplő inkább tűnik fiúnak, mint lánynak, de kell hogy legyen itt még valami, ha már ilyen szép fesztiválköröket futott. Bejutott Észak-Amerika egyik legfontosabb filmfesztiváljának versenyprogramjába, Torontóba, aztán a Föld másik felén, a Sanghaji Nemzetközi Filmfesztiválon két kategóriában is a legjobb filmnek választották, és német díjakkal is bőven elhalmozták. Az alapsztori mondjuk elég közhelyesnek tűnik: az agresszív lányról kiderül, hogy zenei géniusz, és azért jutott idáig, mert érzékeny lelkét megviselte a kőkemény valóság. Ezt többek között egy pedofil árnyalatú leszbikus szállal dobták fel: a nyolcvanéves zongoratanárnő titokban beleszeret makrancos tanítványába. A Hollywood Reporter kritikusát kiakasztotta a túl sok lelki vergődés, az angolszáz sajtó még a díjak ellenére is ellenségesen fogadta a filmet. A 4 percet ezért inkább csak azoknak ajánljuk, akik kellő türelemmel állnak hozzá a lelki problémákkal szőrözgető európai művészfilmekhez.