Ha napi 100 jegy elfogy, jók vagyunk
További Cikkek cikkek
Vasárnap este nyolckor fűzték be az utolsó filmtekercseket a csepeli Cinema City gépházában, ami úgy néz, ki belülről, mint a Halálcsillag irányítóterme. A mozigépészek nem voltak túl beszédesek. Az utolsó napon sem indulhat késve film, még akkor sem, ha csak egy ember ül be rá. A nézők elől elzárt, plakátokkal és kapcsolókkal teli labirintusban a mozi menedzsere, Kenéz Orsolya kalauzolt bennünket körbe.
"Hét termünk van, ezekhez elég két főgépész és egy segédgépész" - mutat Orsi az egyik Kisvakond-pólós srácra, aki a légelhárító ütegre emlékeztető vetítőgépnél épp a mai esti utolsó film, a Szex és New York kópiáját igazgatja. "Odalenn inkább diákok dolgoznak, öt pénztáros, öt büfés és öt jegykezelő közül választom ki, kik legyenek beosztva a hétre. Pénteken és szombaton átlagosan 200 a nézőszám, szombaton 300. Hétköznap 60-an jönnek mozizni, a negatív rekordunk 18 fő. Ma 448 látogatónk volt." (Összehasonlításképpen: a szintén Cinema City csoportba tartozó Aréna moziban csak az Űrállomás 3D-t 500-an nézik meg egy nap, és ott huszonhat másik terem is van.)
Temetői hangulatot vártunk, de a gépházban kedélyesen zajlik a pakolás. Mindenki meg akarja menteni a kedvenc moziplakátját. "Igazából még nem is fogtuk fel, hogy holnaptól vége - világosít fel Orsi - Egy hétig még úgyis együtt leszünk a bontás alatt. Aki állandós volt, jön velünk az Aréna Plázába. A diákok közül azért nem mindenki akar, van akinek most kezdődik a szakmai gyakorlat, másnak a Keleti környéke már messze van."
Elindulunk lefelé, hogy körbenézzünk a termekben is. Fehér inges, sárga egyen-nyakkendős mozis dolgozók cigarettáznak a lépcsőfordulóban, többen, mint ahányan egyszerre elhagyhatnák a helyüket. Orsi máskor visszazavarná őket, most, az utolsó napon kicsit elnézőbb. "Nem az a rideg főnök típus vagyok, az én jelszavam az, hogy beszéljük meg a dolgokat. Az elmúlt években nagyon jó kis közösség jött itt össze, én csak pár évvel vagyok idősebb náluk. Persze ha kell, tudok erélyes is lenni."
Orsi visszamegy a menedzseri irodába, sok az adminisztrációs teendő. Néhány néző a büfé előtt popcornért áll sorba, őket kérdezzük inkább. "A neten néztem a moziműsort, ott olvastam valami blogon, hogy bezár a mozi. Jöttünk elbúcsúzni - meséli Anita, aki a Szex és New Yorkra váltott jegyet a barátnőjével. - Itt lakunk amúgy egy köpésre, de mindig a Corvinban mozizunk. Itt nincs pohártartó, drága a jegy, a Corvin viszont igazi klasszikus mozi."
Edina és Attila a Nyolc tanúra jöttek. "Azért nézzük ezt, mert parázni akarunk. Csak romantikus filmek mennek ezen kívül - vigyorog Attila, aki azért sajnálja, hogy bezár a mozi - Szerettem ide járni, mert közel van. Most mehetek a Lurdyba." Edina fanatikusan gyűjti a plázás mozijegyeket, és havonta egyszer eljött a csepeli Cinema Citybe is: "A Westend mozija nagyobb és kényelmesebb. Ez sajnos rossz helyen van, és nincs megoldva a közlekedés."
"Ja, sokszor láttam már a csajt - mondja Krisztián, a szalagkorlát mellett álló jegykezelő - Jó az arcmemóriám, megjegyzem az embereket. Itt a kapuban amúgy sem nagyon tudsz mást csinálni. A pénztárban jobb, oda vihetsz be könyvet vagy tanulnivalót. Elvileg nem lehet, de hát ugye nincs nagy forgalom. Ha egy nap 100 néző jön, akkor már jók vagyunk."
Krisztián egy buddhista szerzetes nyugalmával szedi fel a földről az elszórt popcornt, és közben a régi időkön mosolyog: "Voltak itt azért nagy marhulások, karácsonykor például fociztunk a díszekkel. A rajzfilmek kartonreklámjait is mindig szétfeszegettük, mert azokkal jókat lehetett kardozni. Tegnap meg bevásárlókocsikat hoztunk, és gyorsulási versenyt rendeztünk itt a termek előtt." Krisztián szerint ilyeneket az Aréna mozijában nem lehet csinálni, mert ott "mindig pörgés van". Ő már nem is megy át oda. "Elvégeztem egy festősulit, maradok Csepelen."
"Most már megihatnék egy sört is munkaidőben, kirúgni úgysem tudnak érte" - mondja a büfépultra támaszkodó Attila. Kék ingben van fehét helyett, gyorsan meg is kérdezzük, miért. "Supervisor vagyok, főállásban. Azaz sokkal többet melózok, kicsivel több pénzért. De cserébe ugráltathatom a fehéringeseket, mindig nekik kell felhozni a kukoricát a lenti raktárból." Attila szerint az utolsó nap ugyanolyan unalmas volt, mint a többi hétvége. "Ma legalább 500 ember volt, megtudták hogy bezár a mozi, és elkezdtek özönleni. Idegesítő volt, nem ehhez vagyunk szokva. Itt a pult mögött mindig lehetett tanulni, meg játszani" - meséli, miközben egy pakli magyar kártyát varázsol elő a cukortartó dobozok alól.
Attila egyébként Krisztiánnal ellentétben csak a büfében dolgozik. Onnan kiválóan lehet látni a pláza plazmatévéjét, amin az Eb-meccsek mennek. "Újságírást is tanultam munka mellett, sport vagy zenerovatban akartam elhelyezkedni, de csak a csepeli lapnál jött volna össze. Nem volt kedvem 48-as emlékmű átadásáról, meg hasonlókról írni, maradt a mozi." Attila sem akart amúgy átmenni az Arénába: "Messze van. Inkább bejárok a suliba, most számtech szakos tanárnak tanulok a Műszakin."
A Cinema City Csepel további sorsáról egyelőre keveset tudni. Néhányan úgy tudják, a hét teremből valamennyit leválaszt a pláza, és üzletekké alakítja, a többiben talán egy art mozi kap majd helyet.