Indul az időutazásos virtuális mozi Szilárd Leóval

Az utóbbi években keveset lehetett hallani Önről. Azt lehetett tudni, hogy 2001 óta többször kapott támogatást az új science-fictionére, mégis a terv évről évre halasztódott. Mi lett a pénzzel?

Egyszer kaphattam volna húsz millió forintot, ami papíron három évig állt a rendelkezésemre, de mivel nem állt össze a produkció, ez nem valósult meg. A megítélt támogatásból 2 millió forintot fordítottam az előkészítésre. Ha most pályázom a Szelíd Interface című filmemmel, akkor kaphatok 100 milliót, mint minden magyar film, és még 150-et, ha bemutatok egy papírt, ami bizonyítja, hogy koprodukcióban készül. Én nem vagyok egy üldözött rendező, egyszerűen ez egy nehéz projekt. Apró dolgokat csináltam, amiből semmi nem jött ki. Nagyon szerettem volna egy számítógépes játékot is csinálni és Füst Milán Feleségem története című szövegére készültem sokáig.

És mi lesz végül a Szelíd Interface-szel?

Tizenkét millió dollárból készítjük amerikai-kanadai-francia-izraeli pénzek vannak benne, de segített az NKA és a Szerencsejáték Rt. is. 2007 júliusában kezdünk forgatni, mert akkor van a főszereplő Paul Giamattinak egy hónap szabadideje két film között, ekkor egy michigani stúdióban fogunk dolgozni, majd Magyarországon a Madách Gimnáziumban is forgatnak egy keveset. Ezután nagyjából egy évig eltart az utómunka. Azt hittem, hogy az általam használt digitális technikával feltaláltam a spanyolviaszt, de nem. Ezzel a technikával készült a borzalmas Sky kapitány is. Ami újdonság lehet nálam: egy special effectekre épülő filmben is lehetnek mély érzelmek. Végre a személyes ízlésemet beérte a világ filmkészítése technikailag, amit az én kis fejemmel is meg tudok csinálni. Minden filmem tele van speciális effektusokkal, évekkel azelőtt megcsináltam a Bűvös vadászban azt a golyójelenetet, ami a Mátrixban híres lett.

Hogyan állt össze a Szelíd Interface története?

Két ötlet ötvözetéből jött létre. Mindig is vonzottak a játékhelyzetek, és régóta szerettem volna egy számítógépes játékot készíteni. A tudós az atombomba láncreakcióját megfejtő Szilárd Leó, aki a Manhattan-terv kiötlője volt. Felfogta, hogy ez nem csupán egy tudományos eredmény és nem játék, ezért három évig hallgatott róla, majd rájött, hogy meg kell csinálni, nehogy a németeknek előbb legyen atombombájuk. Egy emberhez mérten aránytalanul nagy felelősséget vett a vállára, mert egy zseni volt.

Miről szól a film?

Egy gimnazista lány oda jár gimnáziumba, ahova Szilárd Leó járt valaha. A pénteki iskolai bulira megy be a főszereplő lány, Poesy Clemence, aki leül játszani a számítástechnika teremben, és bent ragad három napra. Egy az 1930-as évek New Yorkjában játszódó számítógépes játékot kezd el játszani, amit amiben egy idő után nem a saját missionjét követi, hanem a játékban felbukkanó Szilárd Leót, aki érdekes, vonzó és szokatlan számára. A lány bele kerül az ő történetébe, így mellékesen megismerhetjük azt, amiért Szilárd Leó küzdött, illetve azt a felelősséget, amit magára vállalt.

A Szelíd Interface internetes környezetből indul ki.

Az egy számítógépes játék. Tulajdonképpen az azért való nekem, mert mindig hátrányban voltam amiatt, mert nem tudtam meghatározni, mi a valóság és mi a fantázia. Amilyen módon a 19. században a nagyregényekbe mentek bele az emberek, olyan módon most a játékokba.

A filmek nagyon kedvelt témája a virtuális valóságokkal történő játék. Meg lehet teremteni azt az anyagi és technikai hátteret, hogy ez színvonalasan valósulhasson meg?

Éppen azért készíthető el, mert ennek a környezetnek nem szabad tökéletesnek lennie, látnunk kell, hogy ez egy számítógéppel modellezett világ. Néha kifejezetten gond, hogy ügyetlenre csináljuk meg. Arra az örök vágyra épül a film, hogy az ember a saját élete kereteiből és történetéből nagyon szívesen száll ki párhuzamos világokba.

Rendszeresen játszik?

Igen, rendszeres játékos vagyok. Régen megbarátkoztam a First Personal Shooter típusú játékokkal, a Doom 3-at is végigcsináltam, bár az annyira nem izgalmas. A nagy kedvencem a Half Life, aminek gyönyörű vizuális világa és finom ízlése van.

Hogy került a filmbe a Harry Potter és a Tűz serlegéből francia varázslótanoncként ismert színésznő?

Nehéz olyan kamaszlányt találni, akinek már van valamiféle színészi renoméja, de a fiatal Poesy Clemence ilyen. Be kell valljam, hogy ilyen volumenű filmnél a piaci értékére is figyelni kell.

De Szilárd Leót akarja a film megértetni, nem?

Nagyvonalú, szabadgondolkodású ember volt Szilárd Leó, aki egy csomó szabályt nem vett figyelembe, ami miatt rengeteg konfliktusa volt, ezért mindenhonnan kilógott. Hihetetlen érdekes személy, és fellelkesítő. Szerettem volna egy ilyen karaktert mozihőssé tenni, és most úgy néz ki, sikerül.

Szilárd Leó szerepét az az Oscar-jelölt Paul Giamatti alakítja, akit legutóbb a Lány a vízben című Shymalan-filmben láthattunk. Nehéz volt megszerezni?

A Kerülőutakban láttam, és álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen jó Szilárd Leót találok. Ha egy bolgár tévésorozat szereplője lenne, akkor is ő a legjobb a szerepre. Évek óta kerestem a megfelelő Szilárd Leót, de nem találtam. Návai Anikó azt javasolta, ne az ügynökét keressük meg, hanem Giamatti ügyvédbarátját. Ha a hivatalos utat járjuk ki, akkor már azért óriási pénzt kellett volna kifizetni, hogy egyáltalán elolvassa a forgatókönyvet. Összehasonlításképpen: 500 ezer dollárért olvasta volna el a Match Point főszereplője, Johnatan Rhys Myers.

Jelenleg mégis egy rövidfilmet készít elő.

Reményeim szerint ez az önálló rövidfilm később egy nagyjátékfilmnek lehet a jelenetsora. A lányom és a barátnője játszanak a filmben, emiatt nagyon izgulok. Van egy elég sablonos történet: egy 15 év körüli kamaszlány hónapok óta csetel egy fiúval, és egy napon találkoznak, de a fiú egy nagyon gátlásos és suta kamasz-alien. Egy szép szerelmi sztori kezdődik közöttük.

Ez nem az évek óta tervezett Szelíd Interface-ben lesz egy jelenetsor, hanem egy másik filmben. Nem osztja meg az energiáját, hogy egy újabb ötletbe kap bele?

A Szelíd Interface-nél pillanatnyilag a legfontosabb a várakozás, ezért is jó ez arra, hogy ne bolonduljak meg addig. A tizenöt éves lányomról jutott az eszembe, aki mint sok kamasz, úgy néz ki, akár egy ufó: hihetetlen egyenes, egy botsáska hosszú végtagokkal. Kecses lények ezek a lányok és fiúk. Lényegében a lányomat nézve jutott eszembe. Az ebből kinövő nagyjátékfilm több kamasz kapcsolatáról fog szólni. De ez már egy másik film.