Lajos most boldog?

'Életem élménye' - idézett ön egy amerikai kritikát az Este sajtótájékoztatóján a héten, és hozzátette, hogy 'az ilyen sorok nem jelennek meg Magyarországon'. Miért?

Általában nem jelennek meg a filmjeimről itthon pozitív kritikák. De ezt inkább én kérdezhetném öntől, hogy miért.

Úgy értettem, miért kellene csak ilyeneknek megjelennie? Nemcsak az itthoni kritikákra értve, hanem a fordításokra. A rottentomatoes.com kritikagyűjtő-oldalon a bemutatója előtt 28 százalékra értékelték az Este című filmjét.

Nem ismerem azt az oldalt. De tudja mit? A Los Angeles Times lehozta 2006-os év filmjeit, és a Sorstalanság volt a 2., míg Scorsese Téglája az ötödik helyre szorult. Na, az ilyet itthon nem írják meg. Ha tíz kritikából nyolc dicsérő, kettő bizonytalan, akkor az utóbbiakat emelik ki.

A Sorstalanság 2005-ös Berlini Fesztivál-os fogadtatása után minden kritikát megírtunk. Ugyanannyi dicsérőt idéztünk, mint elmarasztalót, mert a kritikai fogadtatás vegyes volt.

Az különös eset volt. Harcoltunk azért, hogy bekerüljön a fesztiválra a film. Ez válthatott ki valamilyen antiszimpátiát. Nem kellett volna erőltetnünk. De mára már a Sorstalanság lett a belépőm mindenhova. Ez az, ami abszolút bizalmat ad.

Még most is?

Hihetetlen, de igen. Most épp Gwyneth Paltrow nézte meg, tetszett neki, és vele csinálhatnék egy filmet. Londonban dől el szeptember 21-én, hogy hármunk közül ki kapja a feladatot. Gwyneth nemcsak a főszereplő, hanem a producer is lenne. Semmiféle gondolkodásra sarkalló politika nincs benne, tiszta film, embermese. Mindig is ez érdekelt leginkább. Három nővérről szól, és ha nem is Moszkvába vágynak, hanem Bostonba, csehovi történet. De mondok mást, tegnap Harvey Keitel hívott fel zokogva, hogy látta a Sorstlanságot, és mikor csinálnánk megint együtt valamit. Nem is tudtam, hogy ennyire érintett benne.

A sztárok véleménye mellett ön mit gondol a saját filmjeiről, elsőképp az Estéről?

Hogy megfelelt a mércéimnek. Ez a legfontosabb, a saját mérce. Hogy remek a színészi játék, hogy nincs benne semmi, ami alantas lenne, minőség nélküli, hogy hangsúlyos a vizualitás. A kritikákat nem is olvasom el, amúgy is mindig figyelmeztet egy jó barát, ha rossz kritika jelenik meg, hogy véletlenül se ütközzek bele. Hogy miért? Mert ez mindig csak egy ember véleménye, nem a közösségé, és így nem bizonytalaníthat el abban, hogy folytassam ezt a szeretet-bizonytalanság vonalat, amin haladok, és amit a közönség is értékel.

Tény, hogy a Sorstalanság mellett az Este is jó szavazatokat kapott, az IMDb amerikai moziadatbázison: 7,1-t a 10-ből. A tengerentúli mozikban is jól fogadták?

Nagyon. Kilenc nagyvárosban jártunk körúton, mindenhol teltházas vetítések, napi tíz interjú. A film olyan kérdésekre ad választ, ami mindenkit foglalkoztat. Egy családtag halála, ezzel bárki szembesülhet. Az én családomban is van most egy beteg, akivel sokkal szívesebben lennék együtt, mint hogy erről beszéljek, de hát ugyanakkor az is a dolgom, hogy ezt moziban közvetítsem, és a promóciós körúton is hangsúlyozzam, ha kell.

Egy 26 éves indexes kollegám kérte, kérdezzem meg, 'a halált miért kell giccsesen ábrázolni az Estében, ha az nem szép dolog'.

Látja, milyen marhaságokat gondolunk a halálról? Pedig ez összetettebb: néha giccses, néha meg nevetségesen hülyén néz ki, ha valaki haldoklik. Próbáltam tisztán ábrázolni egyszerre a szép és borzasztó vonásaival, kicsit elemelve a valóságtól, hisz gyógyszerek hatása alatt áll a főhős. Ezért költészettel, lebegéssel, tér-idő váltakozással is kellett bánnunk egyszerre.

A sajtótájékoztatón többször elmondta, hogy a film alapjául szolgáló könyvet nincs értelme a filmmel összehasonlítani, hisz ez két külön mű. Mégis elvállalt egy tévés beszélgetést, amiben összehasonlítják a kettőt. Az első kérdés után feláll, és kimegy?

Nem, annak ellenére, hogy a film és a könyv két külön mű, és még Kertész Imre sem kérte rajtam számon a hasonlóságokat a Nobel-díjas regényével, el lehet mondani, hogy hogy szabta át Michael Cunningham a regényt, ami az eredeti történet szerzője, Susan Minot bárhogy is írt át, senki nem vállalta a filmre vitelét, mert kivitelezhetetlen volt. Ez érdekli a műsor szerkesztőit, és erről ebben a megközelítésben szerintem is érdemes beszélgetni.

Ön hol áll a jelenlegi magyar filmszakmában?

Megvagyok, de egyedül. Pontosabban Szabó Istvánnal, ahogy eddig.

És mit gondol a fiatalabb rendezőkről?

Nagyon kíváncsi vagyok Pálfi György, Török Ferenc új filmjére, vagy a középgenerációból a tanítványaim, Kamondi Zoltán, Szász János, Tarr Béla új alkotásaira. Az elmúlt 1,5 évben sajnos csak a munkámmal voltam elfoglalva Los Angelesben, így lemaradtam magyar filmekben. Fliegauf új filmjét, a Tejútat láttam csak egy fesztiválon, és az nagyon tetszett. Ezt mondtam is neki.

Magyar filmterv?

Most hiúsult meg egy koprodukciós terv Tibor Fischerrel az Under the Frog című regénye lett volna az alapja, ez Budapesten az ostromtól 56-ig játszódik. És van két külföldi terv: a kész forgatókönyvön alapuló Gwyneth Paltrow-s The Peabody Sisters of Salem mellett egy másik, még nem ennyire kész, egy Afrikában élő természetvédő nőről, ami Julia Robertset érdekli.

Azt mondta szintén a sajtótájékoztatón, hogy a stúdió végig azzal törődött az Este alatt, hogy 'Lajos boldog legyen'. Lajos boldog?

Már az elején is megmondtam nekik, hogy ez veszélyes, ha az én boldogságommal foglalkoznak, hogy Vanessa Redgrave legyen a főszereplő, hogy Claire Daines a fiatalkori énje, mert a többi jelöltet nagyon nem akartam, vagy hogy legyen eső a jelenetben, akkor is ha drága, mert ettől lesz igazibb a sorsdöntő nehéz beszélgetés. Azért nehéz ez, mert a bemutató után meg a stúdió boldogsága a soros, és ez nem biztos, hogy egyezik az enyémmel.

És, egyezett?

Igen. Visszahozta a költségvetést (12 millió dollár a költségvetés, a bevétel 14 millió, a szerk). Új filmen gondolkodnak. Erre még visszatérünk.

Akkor most mit is fog csinálni?

Ami biztos, hogy csak rendezni fogok.