Magyarországra tartanak a Bush-dühítő médiaterroristák

A Yes Mennek nevezett, médiaterrorista csoportról annyi mondható el biztosan, hogy a mozikban van egy, a dokumentumműfajba sorolt film a provokátorok világ körüli akcióiról.

A két tag - legalábbis a film szerint - a www.gwbush.com internetcímen létrehozott álkampányoldalával hívta fel magára a szélesebb közönség figyelmét. A George Bush honlapjára kísértetiesen hasonlító, de politikáját bíráló honlapot a 2000-es kampány idején építették a provokátorok, kivívva az elnökjelölt támadásait, amelyek végül egy televíziós konferencián Bush sokatmondó kijelentésébe torkollottak: "A szabadságnak is vannak azért határai."

Az antiglobalista beállítottságú páros - Andy Bichlbaum és Mike Bonanno - nagy húzása azonban a gatt.org domainnév megszerzése volt. A Világkereskedelmi Szervezet (WTO) elődjének nevén létrehozott kamuszájt eredetileg a WTO tevékenységének cizellált, ironikus kritikájaként indult. A két aktivista azonban meglepődve tapasztalta, hogy a megadott emailcímre rendszeresen érkeznek meghívók, amelyek a világ kereskedelmével foglalkozó konferenciákra invitálják a szervezet illetékeseit.

Az aktivisták elfogadták a meghívást, és kölcsönöltönyök mimikrijében előadást tartottak egy nemzetközi kereskedelmi joggal foglalkozó, salzburgi konferencián. Szakzsargonba burkolt, abszurd performanszukon elmondták, a WTO célja az akadálytalan szabadkereskedelem megvalósítása, amihez el kell törölni a mediterrán országok sziesztáját és lehetővé kell tenni bizonyos mértékű erőszakot a harmadik világbeli munkások munkaintenzitásának növelésére. Ismertették továbbá azt az új szavazattőzsde-rendszert, amely segítségével - a pénz akadálytalan uralmának jegyében - az amerikai elnökválasztás során szavazatokat lehet majd adni-venni.

A provokátorok fel voltak készülve a botrányra, legnagyobb meglepetésükre bejelentéseiket azonban teljes érdektelenség fogadta. A film, és a Yes Men szájtján olvashatók szerint néhány olasz a szieszta eltörlését sérelmezte.

A film is kamu?

A közöny egyre durvább akciókba hajszolta Andyt és Mike-ot, akiket még akkor sem lincseltek meg, amikor egy konferencián váratlanul testhezálló, aranyszínű öltözékben pattantak a pódiumra, azt állítva, hogy az arc elé emelkedő, péniszszerű nyúlvány segítségével a menedzser állandó kapcsolatot tarthat a fejlődő országokban robotoló munkásaival.

A vezető gazdasági szakemberekből álló közönség sokatmondó érdektelensége (értsd: a nagyvállalatok már ennyire kondicionálták az embereket) nem csak a két médiagerillát lepte meg, hanem a kritikust is, aki Michael Moore manipulált dokumentumfilmjei után amúgy is fenntartásokkal fogadja az új, amerikai dokumentumfilm-hullám alkotásait. Bár a Yes Men című film az álságosan spontán, kézikamerás felvételek ellenére kevéssé emlékeztet a demagóg, Bush-gyűlölő rendező kamufilmjeire, azért felfedeztünk néhány olyan jelet, amelyek arra utalnak: nem biztos, hogy minden úgy történt, mint ahogy a vásznon látható.

Egy árulkodó jelenetben a konferenciaterembe siető provokátorokat szervezők állítják meg, kilétük felől érdeklődve. Azután, hogy megtudják, az előadóval és asszisztensével van dolguk, továbbengedik őket, noha ilyen alapon arra is rá kellett volna kérdezniük, ki az, aki kamerával a kézben lohol a két fura alak mögött.

Arany csontváz

Internetes mélymerüléseket végezve mégis arra jutottunk, hogy a sztori alapjai igazak, vagy pedig a két aktivista szinte az egész világhálót elborította a tevékenységükről beszámoló áloldalakkal.

A Financial Times írt a legfrissebb, a bankárok tömegeit hülyére vevő akciójukról, amelyben a Bólogató Jánosok az emberéletek és maradandó egészségkárosodás piaci értékét felmérő szoftverüket mutatták be, egy csontváz társaságában.

Az ötlet hátterében a világ egyik legsúlyosabb, Indiában történt vegyi katasztrófája áll: 1984-ben Bhopalban egy amerikai tulajdonú gyárból szivárgó mérgező anyag több ezer embert ölt meg. A maradandó egészségkárosodottak száma mára 100 ezer körül mozog, köszönhetően annak, hogy senki nem vállalta a felelősséget a balesetért, és így a terület jelenleg is szennyezett, az ivóvíz pedig mérgező. A kiszabott büntetés jelképesnek tekinthető, a pénz pedig az indiai korrupció miatt amúgy sem jut el az áldozatokhoz.

A két provokátor, a céget jelenleg tulajdonló Dow képviselőjeként mutatta be a Vállalható Kockázati Számítás nevezetű szoftvert, amely a tevékenység, költségek és profit ismeretében kiszámítja, meddig éri meg környezetszennyező vagy akár emberéleteket követelő gazdasági tevékenységet folytatni. Sőt, javaslatokat tesz arra is, a világ melyik részén lehet az adott tevékenységgel a legtöbbet keresni.

A számítás jelképe egy életnagyságú, arany csontváz volt, amely arra utalt: "a szekrényben rejtőző csontváz néha aranyból van". A beszámoló szerint jó néhány szakember kért ismertetőanyagot a módszerről, az előadás végén pedig az üzletemberek tréfásan a csontvázzal fényképezkedtek.

A csoport korábban egyébként komoly médiahekket hajtva végre, a BBC egyenes adásában kért bocsánatot a bhopali katasztrófáért a Dow nevében, vállalva az anyagi felelősséget is. Mire a cég cáfoló nyilatkozata eljutott a szerkesztőségekbe, a hírt már számtalan csatorna leadta, kellemetlen magyarázkodásra kényszerítve a médiumokat és a Dow-t.

Fizetett merénylők

Kutatásunk során rábukkantunk Andy Bichlbaum és Mike Bonanno korábban használt nevére, amelyek évekkel ezelőtti, nem médiaterrorista projektjeiken is megjelentek, valószínűsítve, hogy a két aktivista valódi nevéről van szó.

Igor Vamosról például megtudtuk, hogy digitális művészeteket oktat, első bevetése pedig a Barbie Felszabadítási Front volt. Híres akciójában nagyobb tétel beszélő Barbie és G.I. Joe hangmodulját cserélte ki, így a meglepődött gyerekek kezében a nagymellű baba később azt kiabálta: "Csak egy maradhat életben!" A terepszínű harcos pedig cicásan shoppingolni hívta kommandóját.

Jacques Servin programozóként, a számítógépes játékok macsó beállítottsága ellen tiltakozva, egymást csókolgató férfiakat tervezett a SimCopter hátterébe. A játékból 50 ezret eladtak, mire a cég kiszúrta a háttérszereplők nemi orientációját, és kirúgta Servint. A jelenleg íróként működő provokátor egy interjúban elmondta: nem érti, hogyan tűnhetett fel ez az apróság az embereknek, hiszen a forrónadrágos férfiak igen ritkán jelentek meg a képernyőn. Igaz, volt két nap, saját és exbarátja születésnapja, amikor csókolózó melegek és Elvisimitátorok lepték el az utcákat, a szimpla gyilkolászásra vágyó játékosok döbbenetére.

A Wired által lehozott, de végképp kacsának tűnő sztori szerint a fenti akciókat nem is a nevezettek találták ki, hanem egy, a társadalom felrázásának céljából alakult, szupertitkos csoport. A Barbie Felszabadítási Frontért állítólag 5000, a SimCopterért pedig 10 ezer dollárt kapott kivitelezőjük az Artmark nevű szervezettől.

A kevéssé kreatív, de annál ambiciózusabb mozgalmárok számára az Artmark internetes oldala egyébként egész listát közöl a megvalósításra váró projektekről. Lehet jelentkezni kivégzés alkalmából küldhető üdvözlőlapok készítésére, színes de ellenálló tüntetési ruha tervezésre, vagy egészséges összetevőkkel meghekkelt hamburgerek gyorséttermi árusítására.

Információink szerint egyébként magát az Artmarkot is a Yes Men csoport működteti. Megtudtuk, hogy a két médiaterrorista egy akcióművészeti konferencia alkalmából októberben Budapestre jön. A szervezőknek azonban jelezték, az Artmark számára nem kell külön meghívót küldeni, elég lesz egy is, az ő címükre.