Csonka Pici nem takarított a Mammutban - Egy jegyszedő beszámolója

"Lehet, hogy sokan jól érezték magukat a Moziünnepen, nekem maga volt a lassú kínhalál, a spanyol inkvizíciós, köröm alá szögelős, élve megfőzős fajtából." Egy mozis dolgozó moziünnepes naplója következik:

Dombóvári Vanda felborított egy kukát a Mammut mozi irodájában, és csak én segítettem neki összeszedni a földön szétszóródott McDonald's-os zacskókat meg kidobott kávéspoharakat, mindenki más csak röhögött (meg is jegyezte, hogy milyen aranyos vagyok, bár meglepő, hogy élőben mennyivel csúnyább a csaj, mint a képernyőn). Csonka Pici meg elrohant mellettem, hogy elsőként érjen a személyzeti mosdóba, de hiába nézett rám jelentőségteljesen, nem kértem autogramot. Ennyit láttam először és utoljára a honi celebvilág díszpéldányait a Moziünnepen, mivel végig a pénztárban kellett lennem, míg a hírességek (Haumann Petra és Király Attila, Schell Judit és Elek Feri, és a "Barátok közt két szívtiprója", Bruckmann Balázs és Réti Barnabás) meg mosolyogva tépkedték a jegyeket. Bár a jegytépkedés munkaköréhez a termek takarítása is hozzátartozik, ezt nem kellett megcsinálniuk. Hiába álmodoztak páran arról, hogy Csonka Pici suvickolja le helyettünk a székre borított nachos szószt, meg söpri el a popcornáradatot a nagyteremből a Törés című thriller után.

Mozipénztárosként (akiket a belső szakzsargon „boxosnak” hív, a Ticket Box miatt),  négyszer nyolc órában kellett jegyeket nyomtatnom és jószórakozást kívánnom, cigiszünet nélkül. Csütörtökön még örült a magamfajta mozibuzi, hogy már délután elkelt minden jegy az Őfelsége pincérének szombati és vasárnapi vetítésére, de amikor már harmadik napja kell elmagyarázni a megszaporodott Jiri Menzel rajongóknak, hogy nincs jegy, a lépcsőn sincs, és nem is lesz, akkor bizony gyakran éreztem késztetést arra, hogy a legközelebbi 350-ért mozizónak tűzőgéppel csipkézzem Jiri nevét a fülébe.

Később túljutottam a holtponton, és droid módjára nyomtattam egymás után a kedvezményes árú jegyeket, és ajánlottam a hamar betelt Törés-Csapatleépírés-Disturbia-Láthatatlan-Elhagyott szoba vonal helyett másokat, ha jó csaj jött, még mosolyogtam is. Majd minden film teltházas lett. A Moziünnep egyébként kitűnő szociográfiai tanulmány lehetne honfitársaink mozizási szokásairól: a plázák népe még mindig azt hiszi, hogy az utolsó sor közepe a legjobb hely, nem a hetedik; és ha feliratos a film (vagy már csak az első sorban van hely), a fél városon való átbuszozás után is képesek kihagyni az olcsó mozizást.