Ron Weasley vagyok, lúzer bérgyilkos

Külföldön és itthon is rekordbevétellel nyitott a Harry Potter-széria utolsó része, de az elképesztő varázslóőrület ellenére tavaly két olyan film is elkerülte a hazai mozi- és dvd-forgalmazást, amikben Potter-sztárok játszották a főszerepeket. Nem is rosszul.

Wild Target - 7/10

Rupert Grintet még 12 éves korában választották ki a Warner-fejesek a Roxfort legviccesebb varázslótanoncának szerepére, és úgy tűnik, ezzel örökre bebetonozták őt a vörös hajú lúzer szerepébe. A 2010-es Wild Targetben mintha csak a muglivilágban szerencsétlenkedő Ront látnánk: kopott cuccaiban és a megszokott vigyorával az arcán épp füvezgetne egy parkolóházban, amikor lövöldözés támad, berángatják egy tűzpiros Minibe, és mire kettőt pisloghatna, már bérgyilkostanítványt akar belőle faragni egy bizonytalan nemi identitású bűnöző.

A film anyakomplexusos, tisztaságmániás és mindig kínosan elegáns bérgyilkosát a veterán angol színészlegenda, Bill Nighy alakítja, aki már nem először dolgozik együtt Rupert Grinttel, hiszen ő volt Rufus Scrimgeour mágiaügyi miniszter a Halál ereklyéi 1-ben. A 61 éves Nighy tökéletes választás a magányos, munkába menekülő, de az öldöklésen kívül semmihez sem értő halálosztónak. Fegyverrel a kézben fagyos és érzéketlen, de amikor megsajnálja az egyik áldozatát, a minden portással és mixerrel félrelépő képhamisító-tolvajt (Emily Blunt), valami eltörik benne, és vénségére elkezd férfiként, apaként, szeretőként viselkedni.

Annak ellenére, hogy a Wild Target sztorija kiszámítható, hiszen az azonos című, 93-as francia akcióvígjáték remake-je, Jonathan Lynn rendező (a Bérgyilkos a szomszédom és az Apócák a pácban atyja) jó érzékkel tudta angliai környezetbe konvertálni a furcsa trió szerencsétlenkedéseit. A film sajátos, viccesen arisztokratikus londoni pszeudo-alvilága a Detektívek kézikönyve hangulatát idézi, ahol csak kétféle figura létezik: a klasszikus műveltségű, kifinomult ízlésű, talpig gentleman agytröszt, meg a buta, vasalóállú, rosszul öltözött segédje, akiről ránézésre meg lehet mondani, hogy bűnöző. Előbbi csoportba tartozik Rupert Everett, az átvert műkincsgyűjtő és Martin Freeman, a Billy Nighy-val rivalizáló bérgyilkos, utóbbiba pedig a Potter-filmek állandó kaszkadőre, James O'Donnell, akinek a mostani, szétlőtt fülű, kövér bűnsegéd a harmadik filmszerepe.

Bár a Wild Target nem annyira harsány és durva, mint az Erőszakik vagy a béna londoni gengszterekben tobzódó Blöff, bőven kapunk meglepő gyilkosságokat és tipikus angol humort. Bill Nighy, Rupert Grint és Emily Blunt hol egymással veszekedő, hol a bérgyilkosok elől menekülő triója legaklább annyira szórakoztató, mint Harry, Ron és Hermione a Potter-filmekben,  Rupert Grint pedig végre bebizonyíthatta, hogy sokkal jobb színész, mint a az Amerikai Pite teljes szereplőgárdája és Macaulay Culkin meg az összes testvére együttvéve. Csak remélni tudjuk, hogy még sok hasonló krimiben, vígjátékban és krimi-vígjátékban láthatjuk viszont.

IMDb: 6,8

Rottentomatoes: 32%

Index-ítélet: 7/10

13Hrs - 6/10

A brit filmgyártás a vámpírhiszti és a Walking Deaddel feltámasztott zombiőrület közepén is hű maradt a vérfarkasokhoz: az Egy amerikai farkasember Londonban és a Dog Soldiers után itt a 13 Hrs, amiben a ronda, vonyító sorozatgyilkos pont úgy mészárolja a bulizós fiatalokat, ahogy azt elvárjuk a slasher műfajtól az 1978-as Halloween óta.

A sztori a szokásos: az Amerikából Angliába hazatérő Jókislány (Isabella Calthorpe) együtt iszik, majd menekül a rég nem látott barátaival, akik között természetesen ott van a Csöndes De Rendes Srác (Joshua Bowman) és a Nagycsöcsű Ribanccal (Gemma Atkinson) kavaró, bunkó Suli Vagánya (Peter Gadiot) is. A film húzóneve Draco Malfoy, alias Tom Felton, aki már a Harry Potter és az azkabani fogoly óta hozzá van edződve horrorhangulathoz. Itt ő alakítja a nonstop szexről áradozó, spanglizó, vidéki seggfejt, aki idegesítően nyomul a dögös főhősnőre, és folyton ijesztgeti a többieket, így a rutinos horrorrajongók már valószínűleg kitalálták: igen, a karakter az elsők között hal meg.

Jonathan Glendening rendező és Adam Phillips író dicséretre méltóan vasvilláűzták össze 80 percbe a horrorfilmek jól ismert elemeit az elhagyott vidéki kísértetháztól a szörny szemszögéből mutatott gyilkosságon át a mindig a legfontosabb dramaturgiai ponton előkerülő, szekrénybe rejtett shotgunig. A végeredmény egy nagy kliségyűjtemény lett, de ez a fajta régimódi slasher szinte már felüdülés Rob Zombie művészieskedő Halloween-újrái, az elszállt agyú Fűrész-folytatások vagy az extrém véres, de élettelen Rémálom az Elm utcában-reboot idején.

Felton egyébként úgy tűnik, megmarad a horror műfajnál: 2012-ben kerül mozikba a The Apparition című filmje, amiben farkasember helyett egy másik természetfeletti lény kergeti az alsóneműben sikoltozó főiskolásokat, az Evac pedig egy kihalt katonai bázisra visszatérő kommandó pokoljárását meséli majd el.

IMDb: 4,3

Index-ítélet: 6/10