Amerika kapitány 70 éve szűz

A Rocketeer és a Farkasember atyja, Joe Johnston meglepően jó retro future akciófilmet hozott össze. Az Amerika Kapitány: Az első bosszúálló vicces és látványos, ráadásul egyszerre tiszteleg az összes II. világháborús popkulturális ikon előtt a régi kalandképregényektől kezdve (Spy Smasher, Doc Savage és a többiek) Indiana Joneson át a Wolfensteinig. Egy amerikai zászlóban ugráló hazafiból persze nem lehet Vasember-kaliberű, XXI. századi poéngyáros playboyt faragni, így a készítők inkább a magas nosztalgiafaktorra és a  náciverésre gyúrtak rá.

Amerika kapitányról ugyanis minden geek tudja, hogy csoffadt lúzerből lett szuperkatona, aki az első, 1941-es Captain America Comics borítóján Adolf Hitlernek pancsolt be, belül pedig kiütötte a Vörös Koponya nevű főgenyát. A film ugyanezt a diadalutat mutatja be, pont annyi propagandadumával, nyáltengerrel és zászlólengetéssel, amitől még nem kapunk hányingert

A filmváltozat faék egyszerűségű története végig az eredeti képregényt követi. A vézna Steve Rogersből a szuperkatona szérum hatására elitkommandós lesz (Chris Evans látványosan kigyúrta magát a Fantasztikus négyes 2 óta, így tényleg igazi lúzernek néz ki digitálisan lesoványítva), de mivel egy náci szabotőr megöli a szuperhősprojektet vezető, Németországból Amerikába emigrált tudóst, Abraham Erskine-t, a frissen kigyúrt Rogers marad az egyetlen szuperkatona. Kezdetben a hadsereg vásári bohócaként háborús részvényeket népszerűsít, később viszont már neki kell seggberúgnia a főnáci Vörös Koponyát, hogy végül pár évtizednyi jégtömbben pihenés után ő lehessen a Bosszú Angyalainak vezére.

Egy ilyen eredetsztori a mai szuperhősdömpingben már nagyon vérszegénynek számít, különösen a Nolan-féle Batmanek mellett. A Narnia-mozifilmektől átigazolt forgatókönyvírók, Christopher Markus és Stephen McFeely viszont jó érzékkel turbózták fel a 40-es évekből örökölt alapszitut a 60-as évek sci-fi beütésű Amerika kapitányával, nyakon öntve a mindig népszerű Hitler ufóaktái, okkult csatlósai és titkos fegyverei-témakörrel.

A forgatókönyvírók szerencsére kidobták a történetből a kapitány kiskorú sidekickjét, Buckyt (akit ugyanúgy a fiatal olvasók kedvéért kellett benyomni az eredeti képregénybe, mint Batman mellé Robint). A filmben ő már a főhős csajozógép haverja (Sebastian Stan alakítja), és mesterlövészként vitézkedik az európai fronton, akárcsak a képregények modernizált Buckyja, aki vigyorgó gyerekből csöndes gyilkológép lett. Kapott némi mélységet Amerika kapitány felettese, Phillips ezredes is: Tommy Lee Jones 65 évesen tökéletes választás a ponyvák és számítógépes játékok mogorva, bulldogarcú és eligazítás közben örökké szivarozó tisztjének.

Markus és McFeely Vörös Koponyából is legalább olyan jó James Bond-főellenfelet kreált, mint az X-Men írói Sebastian Shaw-ból. A bőrkabátban és náci tányérsapkában feszítő Hugo Weaving Mr. Smith- és Elrond-manírok nélkül, kisujjból hozza a titkos főhadiszállásán Hitler trónfosztásáról álmodozó Hydra-vezért, aki ráadásul itt Amerika kapitány torz ikertestvére, mivel (ahogy a képregényben is) mindketten kaptak a szuperszérumból. Az írók a Marvel-gonoszok világuralmi terveiben 1966 óta örökké felbukkanó szuperkütyüből, a kozmikus kockából is ősgermán varázstárgyat faragtak, hogy a film még szorosabban kapcsolódhasson a stúdió előző mozifilmjéhez, a Thorhoz. Sőt, a kontinuitás jegyében behozták a képbe a Vasember-apukát, Howard Starkot is, aki a képregényekben a Manhattan-terv atyja volt, itt viszont az amerikai hadsereg Q-jaként hol lebegő kocsit, hol szuperkatona-keltetőt barkácsol, ha épp nem ügynöknőkkel repked a náci Németország felett (Dominic Cooper néha már majdnem olyan jó a csajozó tervezőzseni szerepében, mint Robert Downey Jr.).

Az erős okkult nácis-szuperfegyveres felhozatal természetesen kötelező elvárás volt a rendezőtől. Joe Johnston 30 éve a Frigyláda trükkmerstereként ugrott fejest ebbe a témába (a szétolvadó arcú náci kémért Oscar-díjat is kapott), 10 évvel később pedig leforgatta a geek körökben máig kultikus Rocketeert, amiben egy egyszerű, vidéki srác akadályozza meg a hátirakétájával a nácik Amerika elleni zeppelin-invázióját. Johnston ezúttal annyi retro future elemet zsúfolt az Amerika kapitányba, hogy az már Battlefield: Secret Wapons-mozifilmnek is elmenne: van itt rövid csövű Sturmtiger, bumeráng alakú Horten bombázó, és láthatjuk a helyből felszálló Focke-Wulf Triebflügelt is, aminek a három szárnya helikopterrotorként forog körbe.

A látványorgiáért cserébe sajnos a szerelmi szál kicsit elsikkadt. Bár a kapitány és a szemrevaló Carter ügynök (Hayley Atwell) folyamatosan oltogatják egymást, a nyálas egymásra találás a sok lövöldözés miatt elmarad. Így a 41-ben húsz év körüli Steve Rogers 70 évvel később is szűzen kezd világmegmentésbe Samuel L. Jackson oldalán, de ilyen apróságokon ne akadjunk fenn: a nálunk Különítmény címmel kiadott képregényben is állandó poénforrás volt a Kapitány béna csajozási technikája.

Ebben a filmben minden egyes stábtag maximálisan odatette magát, és a végeredmény csak azért nem lett jobb a legutóbbi X-Mennél vagy a Vasember 2-nél, mert egy nemzeti színekbe bújtatott, öreg propagandafigurából tényleg csak ennyit lehetett kihozni röhögőgörcs nélkül. Egy látványos Rocketeer 2-t, sok náciveréssel és zászlólengetéssel.

IMDb: 7,6

Rottentomatoes: 78%

Index-ítélet: 7/10