Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMRidley Scott leforgatja a Blade Runner 2-t
Ridley Scott, az Alien és a Szárnyas fejvadász atyja úgy döntött, ha már nem forgathat hivatalosan 18-as karikás Alien előzményfilmet (helyette csak az azonos világban játszódó Prometheust), elkészíti inkább a másik kultikus sci-fije, a Szárnyas fejvadász folytatását. A rendező az Alcon Entertainmenttel kötött szerződést, a Szárnyas fejvadász 2 producerei Broderick Johnson és Andrew Kosove lesznek, ők korábban olyan filmek forgatását felügyelték, mint az posztapokaliptikus Éli könyve, Christopher Nolan Álmatlansága és Sandra Bullock Oscar-díjas sportdrámája, A szív bajnokai. Korábban egyébként a Warner Bros. is szeretett volna Blade Runner 2-t.
Azt viszont még nem tudni, hogy az új film előzmény vagy folytatás lesz-e, és sikerült-e rábeszélni Harrison Fordot, hogy játssza el újra a replikánsvadász Rick Dekardot, aki Scott olvasatában maga is replikáns. Az 1982-es kultfilm alapjául szolgáló regény, Philip K. Dick Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?-ja a 90-es években egyébként hivatalos folytatást is kapott: Dick tanítványa és barátja, K. V. Jeter Az emberi tényező címmel folytatta a történetet, bár az ő verziója inkább a filmet követi (amiben nem volt Deckardnak felesége). A kötetet 96-ban a Blade Runner 3: Replicant Night, 2000-ben pedig a Blade Runner 4: Eye and Talon követte. Azt egyelőre nem tudni, Ridley Scott felhasználja-e a hivatalos regényeket az új forgatókönyvhöz, vagy teljesen új sztorit ír.
Az mindenesetre tény, hogy Ridley Scott 30 éve még jó rendező volt (nem úgy mint most, amikor csak vérszegény Gladiátor remake-et képes gyártani Robin Hood címen), zseniálisan konvertálta át a Dick-regényt egy akciódús, ugyanakkor művészi scifi-noir-disztópiába. A film hangulata ma is mellbe vágja a nézőt, a lebegő autókkal és neonfényekkel zsúfolt, esőáztatta metropolisz képei Vangelis zenéjével ma is mestermű.
Ráadásul a látványos külsőségek mellett az emberek és a gépek kapcsolata is legalább ilyen hangsúlyo: A főszereplő Deckardban (Harrison Ford) például alig maradt valami emberi. Ő a rendőrség érzelemmentes replikánsvadásza, aki sosem csinálna lelkiismereti ügyet abból, ha utólag kiderülne, véletlenül egy embert lőtt le. Magánélete nincs, többnyire whiskymámorban fetreng legénylakásán és unikornisokkal álmodik. Az üldözött replikánsok viszont érzelmektől túlfűtött, esendő ösztönemberek, Zhora (Joanna Cassidy) a showbizniszben meztelenkedik táncoslányként, Pris (Daryl Hannah) eleve a katonaságnak legyártott robotkurva, Kowalski (Brion James) az aberráltak torz vigyorával kínozza a dokit a hűtőkamrában, a teremtőjét meggyilkoló Roy (Rutger Hauer) pedig hiába tudja, hogy a replikánsok az űrkolóniák eldobható luxuscikkei, és csak annyit számítanak az embereknek, mint „a könnyek az esőben” (lásd a forgatáson rögtönzött monológját), utolsó üzemképes perceiben megmenti Deckard életét, pedig meg is ölhette volna.
A ki az ember és ki a gép?-kérdést a rendező azzal fokozta a végsőkig, hogy a produceri nyomásra elkészített happy endet kidobta a későbbi változatokból (rendezői, fina cut) és berakta helyette a jól ismert lezárást: Deckard maga is replikáns (Edward James Olmos azért rak a lakása elé egy origami-egyszarvút, mert ismeri a fejvadász Dr. Tyrell által beprogramozott unikornisos álmát).