Meztelen görög harcosok, előre!

Az Aranygyapjú legendájának szaggatott mozgású csontvázharcosait minden fantasy-rajongónak illik ismernie: ez volt az első olyan szandálos film, ahol mitológiai elemekkel turbózták fel a Quo Vadis, a Ben Hur és a Spartacus monumentális ókori díszleteit. A görögöket befenyító csontkollekciók egy legendás bábkészítő, a 91 éves Ray Harryhausen teremtményei voltak: az ő stop motion figurái és animatronic teremtményei (King Kongtól az Egymillió évvel ezelőtt T-Rexéig) a 70-es évek végén olyan fiatal, pályakezdő rendezőkkel szerettette meg örökre a habszivacs szörnyek világát, mint Steven Spielberg, George Lucas, Tim Burton, Guillermo del Toro, Peter Jackson és James Cameron.

Az eredeti, gumiszörnyes Titánok harca a VHS-korszak egyik legnépszerűbb fantasyje volt, amíg a Végtelen történet-Fantasztikus labirintus-A herceg menyasszonya trió le nem taszította a trónról. A görög mítoszok összes szörnyét lekaszaboló Perszeusz kalandjait a 63-as Aranygyapjú legendájával befutott Beverley Cross írta meg, a stop motion technikával mozgatott krákent és a többi emlékezetes rémséget pedig ezúttal is Ray Harryhausen alkotta meg. Perszeuszt az összenőtt szemöldökű, Jim Morrison-hasonmás Harry Hamlin játszotta, aki 1978-80 között együtt élt a legelső Bond-lánnyal, a Titánok harcában Aphroditéként domborító Ursula Andresszel. Zeuszt a Spartacus-veterán Sir Laurence Olivier alakította, de láthattuk az olümposziak között a Potter-filmek McGalagony professzorát, azaz Maggie Smith-t is, aki ekkor már a forgatókönyvíró felesége volt.

A vérben, csöcsben és kockás hasakban tobzódó film az Index kritikusai szerint a poszt-Gladiátor korszak legjobb szandálos filmje. Zack Snyder öt évvel ezelőtt még jó rendezőnek számított, Frank Miller 300 című képregényét pedig nem rendelte alá a saját megalomániájának (ami miatt nukás lett a Sucker Punch), hanem képes forgatókönyvként használta egy megabrutális CGI-orgiához, amiben mátrixosan repkednek a levágott fejek meg a kigyúrt görögök. A film nemcsak felsőligás sztárt csinált Gerard Butlerből és Lena Headey-ből, de mellé még 456 milliót kaszált a pénztáraknál.

A Warner és a Legendary Pictures fejesei a 300 után még egy bőrt lenyúztak a zúzós zenére belassítva gyilkoló, pajzsos görögökről. Sajnos az új Titánok harca csak annyiban hasonlított a 81-es eredetire, hogy ebben is voltak bazi nagy szörnyek meg olümposzi isteneket játsszó brit színészek (Liam Neeson mint Zeusz, Ralph Fiennes mint Hádész), és persze Perszeusz (Sam Worthington) most is lenyomta a Medúzát. De hiába mentette meg Alexa Davalos (Androméda) mellett Gemma Artertont is, a végeredmény az Index kritikusa szerint egy térhatást nyomokban sem tartalmazó, bűnrossz 3D-kamu volt. A nézőknek viszont bejött, a Warner pedig a 493,2 milliós bevétel láttán berendelte 2012-re a folytatást.

Idén a szürreális horror és az akciódús művészfilm apostola, az indiai Tarsem Singh is beleásta magát a mítoszokba, és két görög forgatókönyvíróval (Charley és Vlas Parlapanides) összeütött egy zúzós fantasyt a minotauruszverő ókori Superman, Thészeusz (Henry Cavill) főszereplésével, aki leszámol a zsarnokoskodó titánnal, Hüperiónnal (Mickey Rourke). A rendező a markáns stílusából eredő elképesztő vizuális élményt (lásd: A sejt, Zuhanás) a 3D-effektek mellett ráadásul olyan bomcsajokkal turbózta fel, mint a Gettómilliomos sztárja, Freida Pinto (az isteni szépségű Phaedrát alakítja) és a Transformers 2 szexrobotja, Isabel Lucas (ő lett Pallasz Athéné), úgyhogy ha a Halhatatlanok ilyen ígéretes felállásban nem tudja hozni a vérszegény Titánok harca bevételeit, akkor tényleg halálra kell ítélni Hollywoodot és a 3D-filmgyártást.