Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMVér, ondó és róka koma
Dyga Zsombor a Köntörfalak sikere és az Utolér kisebb csalódása után van. Az Elek Ferenc, Rába Roland és Tompos Kátya főszereplésével készült kamarafilm izgalmas és pontos volt, díjakat hozott, megnézték nálunk az Indavideón, az RTL Klubon és az HBO-n is sokszor amellett, hogy 20 ezren a mozikban is. A Filmszemlén bemutatott, Ónodi Eszter, Bartsch Kata és Seress Zoltán főszereplésével készült pedofilkrimi körül sok a baj, mert egyfelől nem fogadták (fogadtuk) olyan jól a Filmszemlén, másfelől a producer tartozásai miatt késik a bemutató jócskán. Dyga új filmjének főszerepét egy kanapé játssza, akörül szerveződik a tizenkét jelenet.
A kanapé egy freudi szimbólum, a vallomások, az önfeltárás vagy akár a szexualitás helye, eggyel közelebbről nézve pedig minden lakás közepe. Gondoljunk a Jóbarátokra, mind Monicáék lakásában, mind a kávézóban akörül történik minden.
A Couch Surf munkacímen forgatott filmben nagyon sok színész játszik, a rendező szerint ennek ellenére mindenki egy kicsit főszereplőnek érezheti magát. A forgatókönyvet hárman jegyzik, Mészöly Ágnes és Dyga Zsombor mellett a remek kommunista ügynökfilmet, A vizsgát jegyző Köbli Norbert.
"A tizenkét epizódban van pokol, fiú albérlet, a Tátra és 1971 is, mindenhova elvittük és letettük a kanapét" - mondja a rendező éjszaka a Soroksári úton zajló forgatás ebédszünetében. Éjszaka ebédelnek, bizony, miután A pokol kapujában című jelenetet forgatták.
A szereplők: Kovács Lehel, Elek Ferenc, Hámori Gabriella, Kocsis Gergő, Kerekes Vica, Horváth Kristóf, Nagypál Gábor, Bartsch Kata, Goitein Gergő, Pető Kata, Valtz Péter, Tóth Zsófi, Csillag Zsuzsi, Gyabronka József, Takátsy Péter, Fullajtár Andrea, Törőcsik Franciska, Döbrösi Laura, Balsai Mónika, Tamási Zoltán, Anger Zsolt. De nem egyszerre, hanem külön-külön, elosztották őket tizenkét kis jelenetre.
Kis stúdióban vagyunk, éppen a rendező veszi le a cipőjét, amikor megérkezünk, majd befut a jelenetbe, a háttér a végtelenbe tart. Dyga magyaráz valamit Angernek, aki eddig háromszor érkezett meg a pokol kapujába egy tarkólövéssel. Egyszer sem a legjobban, viszont mindháromszor máshogy. Valami nem működik, Dyga feszülten nézte a jeleneteket, apróságokat javít. Hogy tartsa a kezét, merre nézzen Anger.
A felkészültségéről és kemény munkamódszeréről híres Angernek egyáltalán nem könnyű. Próbálkozik megoldani a feladatot, próbáról-próbára látszik, mit változtat. Ki van szolgáltatva a helyzetnek, és várja a reakciókat, de a stáb egy része lámpát igazít, Dyga meg az operatőrrel beszél. Kitalálják, hogy tíz centivel közelebb húzzák a kanapét. Anger rohadt magányosnak tűnik, a színésznek nagyon nehéz. Megigazítják Anger haját, így kiderül, hogy szét van nyílva a feje, ömlik ott a vér, legalábbis a karakter szétlőtt fejének vére.
Dyga: Nem itt kezdődik a színvonal
A forgatás után sikerült néhány kérdést feltennünk Dyga Zsombor rendezőnek, mert a forgatáson nem nagyon zargathattuk, elfoglalt volt.
Miért egy dívány köré szerveződik a történet? Mi a funkciója a filmben?
Mindennapi életünk egyik állandó eleme a kanapé. Évszázadok óta használjuk, olyan természetes része az összes térnek, amit az ember alkotott, hogy mára már észre sem vesszük. Szinte mindenhol megtaláljuk robosztus alakját, hívogató kényelmét, kortól, etnikumtól és egzisztenciától függetlenül, mindenkinél. Mindent látott már, amit ember megélhetett: szerelmet, halált, barátságot, magányt, gyarlóságot, mágiát, nevetést és könnyeket. Ondót és róka komát. Ez a film ilyen élmények vidám interpretációja.
Mennyire van főtörténete a filmnek, és mennyire központi cselekményszervező elem a dívány?
A Couch Surf egy neurotikus vígjáték egy tucat kanapén. Mindig más és más miliőbe helyezett történet: egy zsúfolt legénylakásba, egy elegáns irodába, egy párizsi utcába lomtalanításkor, egy kétezres hegycsúcs tetejére vagy épp a pokol kapujának várójába. Minden mikrouniverzum új figurákat, új konfliktusokat, reakciókat és megoldásokat hoz. Vidám, nyolcpercesesek egy-egy kanapén. Tulajdonképpen egy szkeccsfilm, több író tollából, az én rendezésemben.
A gyártásban és forgalmazásban mennyire gondolkodtok máshogy, mint a többi magyar filmes? Láthatóan nem fesztiválokra készítetek filmeket, de nem is nagy költségvetésű filmeket gyártotok. A Köntörfalak működött.
A Köntörfalak valóban nagyon jól sült el, büszkén mondhatom, hogy minden tekintetben. Talán ezen is felbátorodva vágtunk bele Major István producerrel és a Filmteammel a Couch Surfbe. Tele vagyok low-key filmtervekkel, úgyhogy most, mikor ennyire nincs magyar filmgyártás, még nagyobb tűzzel aknázom ki Pisti, egy profi stáb és két tucat színész erényeit. Parádés szereplőgárdát, egy dreamteamet sikerült megmozgatni, és azt hiszem mindenki jó élményekkel távozott.
Jogosan merül fel, hogy a sok különálló mikrotörténetet miért nem tévésorozatban valósítottátok meg?
Van négy sorozattervem, de a Couch Surf nem tartozik közéjük. Számomra ez egy újabb kísérlet, de játékfilmként. Koncepciós vígjáték, központjában egy kanapéval, kedélyes vizsgálódás az emberi természet rejtelmeiben. De természetesen nem zárkózom el egy új történeteket felvonultató sorozattól sem. Ez a koncepció szerintem végtelen lehetőséggel kecsegtet. Először a film legyen kész, aztán meglátjuk.
Itthon alternatívája lehet a költséges filmgyártásnak a tévéfilmek és tévésorozatok készítése?
A mozgóképes történetmesélés szerintem mindegyiknél ugyanaz, úgyhogy feltétlenül jó alternatíva. Fényévekre vagyunk a jobb fajta, magas színvonalú televíziós produkcióktól, úgyhogy nagyon jó lehetőség ez a gyakorlásra és fejlődésre. Jelenleg már annak is örülünk, ha pénzt költenek egy sorozatra és kinéz valahogy. Ha már a színészek is jók benne, olyan áhítattal ragyogunk, mintha a 30 Rockot néznénk. Pedig ezek az alapok. Nem itt kezdődik a színvonal. Tartalomra, történetekre van szükségünk. Érdekfeszítőre, izgalmasra, átélhetőre. Alkotóként szerintem ugyanaz a kihívás, mint egy mozifilmnél, és inkább a televízióra legyen magyar filmdömping, mint a nagyvászonra, hisz olcsóbb, „egyszerűbb”, és sokkal markánsabb nézőbázissal rendelkezik. Talán nem árt, ha alacsonyabbra tesszük a lécet, és tendeciát csinálunk abból, hogy azt zajos sikerrel átvisszük. Aztán jöhet a mozi. Persze amíg két napos kondíciókkal akarnak összehozni valamit, mert hiszen „ez csak tv”, addig nincs miről beszélni.
Mi történt az Utolérrel, miért nem került eddig bemutatásra? Végül megérte angolul forgatni?
Az Utolér bemutatója - nagy bánatunkra -, pénzügyi okokból bizonytalan időre csúszik. Bízunk benne, hogy minél előbb a közönség elé kerül, de sajnos egyáltalán nincs rálátásunk és beleszólásunk az utóéletébe. Az angol nyelven forgatás olyan feladat volt, amibe muszáj volt belekóstolnom. Jó élmény volt, tanulságos, és személy szerint azt gondolom, igenis vannak olyan történetek, amiket leforgathat az ember nemzetközi nyelven. Mert amúgy angolul forgatni mindig megéri. Ez nem kérdés. Csilliószor nagyobb piacon tudod értékesíteni, abban az esetben, ha jó a film és kell valakinek. Úgyhogy tetszik vagy sem, de produceri szempontból mindenképpen érthető. Alkotói oldalról már egészen más kérdés, és ez az, ami igazán csapda helyzet. Egy apró kelet-európai országban, ahol jó esetben százezren kíváncsiak magyarul a filmedre, és mindenki más meg felirattal kénytelen nézni, az egy tipikusan 22-es csapdája helyzet, ami szerintem mindannyiunkat foglalkoztat. Egyszerűen nem szabad kategorikusnak lenni. Mint mindent, ezt is a forgatókönyv, a történet határozza meg. Vannak olyan projektek, amikbe belefér ez a nyelvi váltás, és vannak olyanok, ahol kizárt. A Köntörfalakban azt hiszem maximálisan eljátszottam a magyar nyelvvel, fel se merült hogy angolul forgassam, míg az Utolér, ami sokkal inkább képekkel mesél, és a verbalitás a háttérbe van szorítva, már könnyebben elfogadható választási lehetőség.