Madárszart kentek Julia Roberts arcára

Már az első Tükröm, tükröm-trailernél sejteni lehetett, hogy az idei két Hófehérke-adaptáció közül a Julia Roberts-féle lesz a rosszabb. Pedig a rendezője pont az a Tarsem Singh volt, aki A sejttel és a Zuhanással ellopta M. Night Shyamalantól a Hollywood indiai csodagyereke címet, hogy aztán a Halhatatlanokkal beálljon a 100 millióból 200 milliót varázsoló, szürke stúdiókedvenc iparosok közé.

Az új Hófehérke csak 60 millió dollárból készült, és ez meg is látszik rajta. Az összeg harmada valószínűleg Julia Roberts sztárgázsijára lett kidobva (a 2000-es Erin Bronkovich óta 20 milliós álomfizetést kér egy főszerepért), így a maradékból kellett összespórolni a tévéfilmeket idéző, szegényes díszletekre. A filmben alig szerepel több helyszín, mint egy színpadi operettben. A gonosz királynő (Julia Roberts természetesen) vagy a teraszos hálótermében monologizál vagy a titkos főhadiszállásán elrejtett tükörrel társalog, néha látjuk a törpék erdei kunyhóját, meg a közeli várost, ahol csak egyetlen utca épült és tizenöt statiszta lakja, középen meg van egy ordítóan mű erdő, ahol a hóesésben sem látszik a szereplők lehellete.

A puritán tévéfilmes díszlet persze nem lenne önmagában baj (a Mesemondó-sorozatnak is óriási hangulatot tudott adni), ha kapnánk mellé jó dumákat és izgalmas történetet. De itt csak cukormáztól csöpögő jelenetek és debil bárbeszédek váltogatják egymást, pávatollas-hattyúnyakas giccsjelmezbe bújt, hiperunalmas figurák beszélnek a végtelenségig (a többször is elhangzó "Szomjazom a bőröd nektárját!" mondatot például a törpék is többször körberöhögik). Az elalvástól az Adam Sandler-vígjátékok disznó viccei mentik meg a nézőt: az egyik jelenetben középkori arcpakolásként papagájszarral és egyéb ocsmányságokkal kenik be a gonosz királynőt, a mesebeli herceg (Armie Hammer) pedig lábkufircoló pincsikutyává változik egy rosszul kiválasztott szerelmi bájitaltól.

A történet nem sokat változott: a féltékeny mostohakirálynő a varázstükre tanácsára most is megöletné Hófehérke hercegnőt (Lily Collins), de a szolgája nem végez a lánnyal, így az elkeveredik az erdei törpékhez. A bányászatot útonállásra cserélő, vidám erdei manók megtanítják harcolni Hófehérkét, aki így a girl power jegyében karddal akadályozhatja meg az elbájolt, félhülye herceg és a gonosz mostoha esküvőjét. Az új Hófehérke már annyira öntudatos, hogy holmi mérgezett almával meg sem lehet ölni, így az eredeti mese szomorkodós, üvegkoporsós jelenetét a rendező lecserélte egy béna bollywoodi táncjelenetre.

Julia Roberts soha sem volt még annyira gyenge, mint ebben a filmben. A játéka kimerül a micsoda nős vihogás és az Erin Bronkovich-os homlokráncolás váltogatásában, sokszor a tükörben élő CGI-hasonmása is látványosan jobb színész nála. Az amúgy egész csinos Lily Collins meg akkora ősemberszemöldököt kapott, hogy a néző hangosan felnyerít a jól ismert "Szép vagy, szép vagy királynő, de Hófehérke szebb nálad"-résznél. A filmnek annyi pozitívuma van, hogy a Hófehérkére nyomuló törpéknek néha vannak vicces beszólásaik, Sean Bean pedig nem hal meg a végén.

IMDb: 6 pont

Index-ítélet: 3/10