Madárszart kentek Julia Roberts arcára

Frissebb (2)

További Cine hírblog cikkek

A Tükröm, tükröm látványos blockbuster helyett az év csalódása lett, ősember-Hófehérkével, pályamódosító törpékkel és kanos kiskutyává változtatott herceggel. Julia Robertsnél még a digitális hasonmása is jobb színész, pedig még papagájszarral is bekenték az arcát.

Már az első Tükröm, tükröm-trailernél sejteni lehetett, hogy az idei két Hófehérke-adaptáció közül a Julia Roberts-féle lesz a rosszabb. Pedig a rendezője pont az a Tarsem Singh volt, aki A sejttel és a Zuhanással ellopta M. Night Shyamalantól a Hollywood indiai csodagyereke címet, hogy aztán a Halhatatlanokkal beálljon a 100 millióból 200 milliót varázsoló, szürke stúdiókedvenc iparosok közé.

Klikkeljen, ha bírja a gyomra a giccsparádét!

Az új Hófehérke csak 60 millió dollárból készült, és ez meg is látszik rajta. Az összeg harmada valószínűleg Julia Roberts sztárgázsijára lett kidobva (a 2000-es Erin Bronkovich óta 20 milliós álomfizetést kér egy főszerepért), így a maradékból kellett összespórolni a tévéfilmeket idéző, szegényes díszletekre. A filmben alig szerepel több helyszín, mint egy színpadi operettben. A gonosz királynő (Julia Roberts természetesen) vagy a teraszos hálótermében monologizál vagy a titkos főhadiszállásán elrejtett tükörrel társalog, néha látjuk a törpék erdei kunyhóját, meg a közeli várost, ahol csak egyetlen utca épült és tizenöt statiszta lakja, középen meg van egy ordítóan mű erdő, ahol a hóesésben sem látszik a szereplők lehellete.

A puritán tévéfilmes díszlet persze nem lenne önmagában baj (a Mesemondó-sorozatnak is óriási hangulatot tudott adni), ha kapnánk mellé jó dumákat és izgalmas történetet. De itt csak cukormáztól csöpögő jelenetek és debil bárbeszédek váltogatják egymást, pávatollas-hattyúnyakas giccsjelmezbe bújt, hiperunalmas figurák beszélnek a végtelenségig (a többször is elhangzó "Szomjazom a bőröd nektárját!" mondatot például a törpék is többször körberöhögik). Az elalvástól az Adam Sandler-vígjátékok disznó viccei mentik meg a nézőt: az egyik jelenetben középkori arcpakolásként papagájszarral és egyéb ocsmányságokkal kenik be a gonosz királynőt, a mesebeli herceg (Armie Hammer) pedig lábkufircoló pincsikutyává változik egy rosszul kiválasztott szerelmi bájitaltól.

A történet nem sokat változott: a féltékeny mostohakirálynő a varázstükre tanácsára most is megöletné Hófehérke hercegnőt (Lily Collins), de a szolgája nem végez a lánnyal, így az elkeveredik az erdei törpékhez. A bányászatot útonállásra cserélő, vidám erdei manók megtanítják harcolni Hófehérkét, aki így a girl power jegyében karddal akadályozhatja meg az elbájolt, félhülye herceg és a gonosz mostoha esküvőjét. Az új Hófehérke már annyira öntudatos, hogy holmi mérgezett almával meg sem lehet ölni, így az eredeti mese szomorkodós, üvegkoporsós jelenetét a rendező lecserélte egy béna bollywoodi táncjelenetre.

Julia Roberts soha sem volt még annyira gyenge, mint ebben a filmben. A játéka kimerül a micsoda nős vihogás és az Erin Bronkovich-os homlokráncolás váltogatásában, sokszor a tükörben élő CGI-hasonmása is látványosan jobb színész nála. Az amúgy egész csinos Lily Collins meg akkora ősemberszemöldököt kapott, hogy a néző hangosan felnyerít a jól ismert "Szép vagy, szép vagy királynő, de Hófehérke szebb nálad"-résznél. A filmnek annyi pozitívuma van, hogy a Hófehérkére nyomuló törpéknek néha vannak vicces beszólásaik, Sean Bean pedig nem hal meg a végén.

IMDb: 6 pont

Index-ítélet: 3/10