Kellemesen véres B-film Izrael első horrorja

Veszettség - 6/10

Csalóka Izrael első darabolós horrorjának fesztiválreklámja, a film ugyanis nem a Halloweennel és a Péntek 13-mal kitaposott slasher műfaj előtt tiszteleg, inkább az Ideglelés low budget kézikamerás jeleneteit házasította össze a Tudom mit tettél tavaly nyáronnal és a többi B-kategóriás tinihorrorral. A külsőségekben profi munkát végzett a stáb: kapunk erdőben eltévedő tinédzsereket (akik közül természetesen a kényszeresen viccelődő, szűz srác túléli a mészárlást), szakadozó térerőt, mellben erős, sikoltozó csajokat (Ania Bukstein, Liat Harlev), gonosz tekintetű, perverz gyilkost (Yaron Motola), és persze itt van a horrorfilmek családi konfliktusokkal küzdő, béna, pocakos seriffje is (hát persze, hogy elszedik a fegyverét), ezúttal egy lányokat taperoló, hülye járőrtárssal.

Bár az elsőfilmes alkotópáros, Aharon Keshales és Navot Papushado forgatókönyvíróként szépen felmondta a leckét a 90-es évek kötelező horrorkellékeiből, a rendezésük és a vágásuk sajna nem az igazi. Az erdei üldözős jeleneteik ugyan profik, és autóban viccelődés közepére berakott sokkoló esemény is üt, de legalább 20 percet ki kellett volna dobniuk a filmből, hogy emészthetőbb és pörgősebb legyen. Sokszor nem találták el a megfelelő kameraszögeket sem, így a verekedések néha Tahi Tóth László és Benny Hill szkeccseit idézik, a néző pedig akaratlanul is felröhög, amikor a főhős is csak akkor látja meg a lábára szorult, óriási medvecsapdát, vagy a harsogó "Vigyázz, aknamező!" feliratot, ha már látványosan odafordult a kamera.

Művérből szerencsére bőven kapunk: még az Izraeli Filmakadémia is díjazta a film sminkeseit. Sajnos a belezés néha értelmetlenül szembegy a hagyományokkal, a gyilkos például megöli az őt kergető német juhászt, pedig a kutyákról köztudott, hogy nem halhatnak meg a filmekben (kivéve persze, ha zombivá válnak vagy szörny költözik beléjük).

Midori-ko - 5/10

Iszonyúan nehéz megmondani, miről is szól pontosan Keita Kurosaka mangajegyeket még csak nyomokban sem tartalmazó animéje, mert az egész egy szépiaszínű, álomszerű kavalkád, ami egyszerre gyomorforgatóan lenyűgöző és agyzsibbbasztóan unalmas. A fesztiválkalauz szerint a távoli jövő élelmiszerhiányát egy félig hús, félig zöldség hibrid faj kinemesítésével próbálja megoldani öt tudós, ám a mintapéldány életre kel és elszökik, majd egy fura szerzetekkel együtt lakó tinilánynál, Midorinál talál menedéket.

Ehhez képest maga a rajzfilm olyan, mintha a seggfurulyás démonfajzatok középkori apostola, Hieronymus Bosch a saját szájukból kiugró emberpókok és agyférgek nagymesterével, a street artos Bluval közösen rakta volna össze, miután minden drogot magukba toltak a Félelem és reszketés Chevy-csomagtartójából. A tartalomismertetőben bekamuzott öt tudós ugyanis öt torzszülött, akiknek, fej helyett egy-egy kocsányos szem, ronda orr, hüllőnyelvű száj, öregemberkéz és levágott fül van a nyakukon, ráadásul mindegyik fel akarja falni a gyermekarcú növényt.

Midori lakótársai közül pedig az a nyugdíjas sellőember a legkonszolidáltabb, aki minden második jelenetben egy dagadt antisellő asszonysággal (értsd: két kéz, két láb, két gigacsöcs és egy undorító harcsafej) akar hancúrozni. A rajzfilm képei a maguk beteges elvontságával szépek ugyan, de a történet egy érthetetlen katyvasz, émelyítően bizarr szereplőkkel és fordulatokkal. Nem igazán volt például világos, hogy a kis mutáns zöldségemberből miért lett fejen állva trágyalevet fosó, inverz rhodoszi kolosszus a város közepén, de utólag ezt már nem is bánjuk annyira.