2 Headed Shark Attack - 4/10

A filmipar legújabb gagyigyárosairól, az Uwe Boll és Ed Wood munkásságát is alulmúló Asylum-rendezőkről köztudott, hogy imádják a mutáns tengeri szörnyeket, közülük is főleg a cápákat. A Global Asylum stúdió a popcornmozik megtévesztő című, filléres változatai (Snakes on a Plane – Snakes on a Train, Speed Racer – Street Racer és társai, lásd a korábbi cikkünket) mellett ugyanis leginkább annak a repülőt is kettéharapó cápának köszönheti az ismertségét, aki a 2009-es Mega Shark Vs. Giant Octopusban bukkant fel.

A stúdió azóta is megállíthatatlan áradatát zúdítja ránk az olyan viccesen gagyi filmeknek, mint a Mega Shark Vs. Crocosaurus, vagy a Spielberg Cápáját idéző Moby Dick-remake. Utóbbiban az óriáscet pont úgy ugrik ki a tengerből egy kis helikopterevés kedvéért, ahogy a mémmé vált elődje tette (ráadásul a jelenetet az Asylum a Mega Piranhában is újrahasznosították).

A 2 Headed Shark Attack csak annyiban különbözik azoktól a low budget borzalmaktól, amik a 79-es Spielberg-klasszikus után árasztották el a videotékákat (Cápa 2-3-4, A cápa visszavág, Cápák éjszakája, stb.), hogy itt két feje van a címszereplő gigaszörnynek. És bár a film a cápás hagyományokon alapul, dramaturgiailag sokkal közelebb ál a Nyolcadik utas: a Halálhoz és a tinihorrorokhoz. A kétfejű cápát ugyanis itt is egy férfiakat megszégyenítően tökös amazon (Hulk Hogan lánya, a szegény ember Cameron Diaza, Brooke Hogan) öli meg. Persze szigorúan csak azután, hogy a vérengző szörny már egy tucat embert lemészárolt valami Isten háta mögötti helyen.

A sztori buta és egyszerű, mint egy D-kosaras Blikk-címlaplány. Adott egy csapatnyi kigyúrt amerikai egyetemista és néhány szilikonmellű főiskolás csaj, akik a száznapos Semester at Sea nevű program keretében épp körbeutaznák a Földet, hogy idegen kultúrákkal ismerkedve némi hajózási ismeretet szívjanak magukba. Egy kétfejű, mutáns óriáscápa azonban akkorát harap a hajójuk oldalába, hogy a kis csapat egy közeli korallszigeten kénytelen kibekelni, amíg befoltozzák a lyukat. Természetesen a fiatalok nem törődnek a búvároktatójuk (Charlie O'Connell) figyelmeztetésével, a csajok azonnal ledobják a bikinit a parton a csöcsös-halas filmek kihagyhatatlan leszbijelenete (lásd Pirahna 3D és társai) kedvéért, hogy aztán felfalhassa őket a mozgókép-történelem legnevetségesebb gumicápája.

A kötelező, tahó suli macsója pedig annak ellenére erőlteti az őrült motorcsónakversenyt, hogy a horrorfilmekből ismerős szűz geek többször is elmondja: a kétfejű óriáscápa leginkább a nagy és hangosan berregve úszó tárgyakra gerjed. Hogy emellett miért szeret földrengést okozni azzal, hogy rendszeresen nekiúszik a korallsziget talapzatának, és miért néz ki sérülés nélküli fehér cápának azután, hogy véres cafatokra robbantották az egyik fejét, ne kérdezze senki.

Csodáljuk meg inkább a 40 évesen is dögös Playmate-et, Carmen Elektrát, aki a baltaarcú Brooke Hogan mellett a film másik húzóneve. Ő most is ugyanúgy ledobja a ruháit a film közepén egy teljesen funkciótlan, zenés-bikinis napozáshoz, ahogy azt a Baywatchban tette, és még az sem zavarja, hogy amíg a hajón tomporít, a cápa mindenkit széttép.

Sand Shark - 5/10

Brooke Hogan 2 Headed Shark Attack-béli cápagyilkolása természetesen nem előzmények nélküli: a tavalyi Sand Sharks fürdőzőket rettegésben tartó, homokban úszkáló cápáival szintén a sztárpankrátor lánya végzett. A Régen minden jobb volt!-kesergés ennél az Asylum-filmnél hatványozottan igaz: bár a stúdió agytrösztjei csak összegyúrták Spielberg Cápáját a Dűne homokférgével és mellé raktak pár mutatós Baywatch-bigét, a végeredmény mégis sokkal szórakoztatóbb lett, mint a kétfejű, földrengető cápa támadása.

A sztori középpontjában egy strand áll, ahol a szárazföldre is kimerészkedő, gyilkos tengeri szörnyek zabálják fel a strandolókat, a gigabevételek és -mellek bűvkörében élő, korrupt főgonosz mégis itt akarja összehozni az évszázad buliját. Bár felbukkan egy szemrevaló halbiológus búvárcsaj és egy veterán szörnyvadász is, még ők sem tudják megakadályozni, hogy vérfürdőbe torkolljon a parti parti. A sok belezés és csöcsvillantás után persze halfilét csinálnak a gyilkos szörnyekből és a pénzéhes konspirátor is ronda halált hal, de ekkora természetesen már csak a dögös tudós és a pszichopata veterán élnek az eredeti főszereplők közül.

Nem, most nem az idei nyár horrorslágerének, a Piranha 3DD-nek a tartalmát meséltük el, ez a tavalyi Sand Sharks sztorija, ami gyönyörűen bemutatja: a blockbustereket másoló Asylum-filmek már annyira beintegrálódtak geek szubkultúrába, hogy most már a geek szubkultúra másolja kényszeresen az Asylumot.

A Sand Sharks sokkal pörgősebb és viccesebb lett a 2 Headed Shark Attacknál. A néző sokadszorra is vonyítva röhög, amikor a béna CGI-cápák a legváratlanabb időpontokban és helyeken ugranak rá a lakókocsiból épp kilépő vagy a társai előtt okoskodó szereplőkre (sőt, még a bikinis csajok is dögösebbek, mint a 2 Headed Shark Attacksban). Ez első sorban a forgatókönyvíró érdeme: az Alligator X-et is jegyző Cameron Larson egy igazi geek lelkesedésével vetette bele magát a csöcsös-véres, bugyuta sztori megírásába, a rendező pedig a hírhedt Mark Atkins volt, aki korábban olyan B-kategóriás szutykoknak volt az operatőre, mint a Transformers-mozifilmekhez időzített Transmorphers, a Terminator: Megváltást kiröhögő Terminators - Nincs megváltás vagy az AVP-t másoló AVH: Alien vs. Hunter.

A mellekben túltengő, de az átlagos Asylum-színvonalat messze alulmúló 2Headed Shark Attack írója és rendezője viszont épp az a H. Perry Horton-Christopher Ray páros volt, akik a korábbi munkáikban, a Shark Weekben és Mega Shark vs Crocosaurusban már minden létező testnedvet kicsavartak a csajos-cápás zsánerből. Ha van egy kis esze az Asylum-góréknak, Hortonra és Ray-re a következő B-filmben csak operatőri, produceri és színészi munkát osztanak.