Mindig jó nőket zabál a B-filmek gigacápája

Swamp Shark – 5/10

A szánalmasan gagyi, ugyanakkor veszettül szórakoztató B-filmek piacán komoly konkurenciája lett az utóbbi években az Indexen is sokszor magasztalt Asylum stúdiónak. Az egyik ilyen ellen-gagyigyár ma már maga a Syfy tévécsatorna, ahol korábban rendszeresen levetítették az olyan kultikus Asylum-produkciókat, mint a Mega Shark vs Giant Octopus vagy a legutóbb még a Universal stúdiót is kiakasztó American Battleship. A csatorna saját projektként jegyzi többek között a Piranhacondát, de a Bullet Films-szel karöltve olyan ígéretes című filmeket is legyártott, mint a Dunwich Horror, a Monsterwolf és a Swamp Shark. Utóbbihoz, hogy teljes legyen a káosz, pont az Asylum stúdiótól kölcsönözték a rendezőt, az I Am Omegát jegyző Griff Furstöt.

A Bullet Films és a Syfy közös alkotásainak legfontosabb jellemzője, hogy látványosabbak, mint a low budget Asylum-szutykok, és még a csajok is dögösebbek ezekben a filmekben. A sikerrecepten viszont semmit sem változtattak: fogj egy 40 körül is mutatós, elfelejtett színésznőt (ezúttal a Buffy-mozifilm Buffyját, Kristy Swansont), adj neki puskát és mellé egy-két levitézlett férfisztárt (például a zsaru- és gengszterszerepektől megkövesedett arcú Robert Davit), és szabadíts rá a sok nagymellű bombázóra egy olyan gumiszörnyet, aminél még Ed Wood is szebbeket használt a legendásan béna horrorjaiban.

A Swamp Shark ha a sztorijával nem is, a helyszíneivel mindenképpen kiemelkedik az évtizedek óta ránk zúdított B-filmek mezőnyéből. Griff Fursték ugyanis Louisiana államban forgattak, ahol egymást érik a mangroveerdők és az aligátorfarmok, az itteni lakók pedig egy lépést sem tesznek a puskáik és a hollywoodi filmekből jól ismert, óriáspropelleres mocsárjáró hajóik nélkül. Legalábbis a filmek szerint.

A forgatókönyvírók (Charles Bolon, Jennifer Iwen, Eric Miller) a cápatámadást is ügyesen keverték hozzá ehhez a csónakmotortól és countryzenétől hangos milliőhöz. Már a film első percében kiderül, hogy a főgonosz maga a kőarcú seriff (Robert Davi), akinek elege lesz a folyóparton bulizó, bikinis csajokból és kockás hasú srácokból, ezért tartálykocsival(!) hozat szeretett kisvárosa vizeibe egy emberevő gigacápát.

A gyilkos cápa a nagy vérfürdő közepette viszont elkövet egy óriási hibát: felfalja az összes házikedvencet egy konok déli család hamburgerezőbe oltott aligátorfarmján. A fegyverfetisiszta pincérnő (Kristy Swanson) és a vaslóállú bátyja (Jeff Chase) persze azonnal a hatlövetűért nyúl, és a kritkus pillanatban felbukkan a cápás filmek kötelező karaktere, a vadont magányosan járó, veterán szörnyvadász (D.B. Sweeney) is. Természetesen a horrorfilmekből kihagyhatatlan geek szereplő szerelmi szálét is megkapjuk: még a dagi, filippínó mosogatófiú (Jason Rogel) is beszáll a cápa utáni hajszába, amikor a lakóhajón dorbézoló, gazdag fiúk a krokodilnevelő étteremtulaj kishúgát (Sophie Sinise) is elcsábítják egy csobbanós-vedelős-kúrós buliba.

A gigaszörny természetesen itt is ugyanúgy kiugrál a vízből leharapni egy-két fejet, mint minden tisztességes cápás horrorban. A jónő-faktorról pedig olyan bikinis bombázók gondoskodnak, mint az egzotikus szépségű Natacha Itzel, és a csónakban sztriptízelő Ashton Leigh, aki az utóbbi pár évben már egyre több B-filmben domborít. Kell ennél több a 40 fokos hőségben? Ugye, hogy nem.

Shark Night 3D – 4/10

Azt már a hetvenes évek kultfilmjei, a Gyilkos túra és A texasi láncfűrészes mészárlás óta tudjuk, hogy az USA déli államaiban sosem jó kirándulni, hiszen minden texasi, georgiai és louisianai bokorban perverz tahók, azaz bendzsózó, emberevő redneckek és hillbillyk lapulnak. A belterjes és extrém erőszakos kisközösség jól bevált horrorfilmes kliséjét az egyik legismertebb B-film, a Kígyók a fedélzeten rendezője, David R. Ellis is bevetette tavaly: a Swamp Sharkhoz hasonlóan a Shark Night 3D is a mangrovemocsaras Louisianában játszódik, ráadásul itt is egy szemétláda a seriff.

A horrorfilmek kötelező szereplői, a dögös csajok és a kigyúrt alsógatyamodellek ezúttal is bulizni meg persze szexelni indulnak az eldugott vízparti luxusnyaralóba, ám ott sorban meghalnak. Az egyik kattant helybéli ugyanis épp a szűzies szépségű főhősnő (Sara Paxton) exbarátja, akinek az a kedvenc időtöltése, hogy néhány hillbillyvel és a gonosz seriffel karöltve minden idegent behajít a saját nevelésű cápái közé, aztán videóra veszi az egész vérfürdőt és feltölti a többi perverznek a Youtube-ra.

Sajnos ez a cápás B-horror már nem lett akkora kultfilm, mint a Kígyók a fedélzeten. Bár a louisianai hangulat itt is sokat dob a filmen, a kaszkadőrből lett rendező érthetetlen okokból a PG13-as korhatárt célozta be, így jóval kevesebb kivillanó mellet és leharapott testrészt mutatott, mint ami ebben a műfajban kötelező volna. Ráadásul annyira mereven ragaszkodott Hollywood íratlan szabályaihoz (mindig a fekete mellékszereplő hal meg először, a cuki kiskutyának sosem eshet baja és ehhez hasonlók), hogy közben elfelejtette: valójában csak egy értelmetlen, vicces és véres szutyokmozit forgat.