Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!Kaszás Géza eddig színészként inkább brutális feladatokat kapott: Lindát verte meg majdnem a híres sorozatban, majd Gryllus Dorkának vágta el a torkát az Európa Expresszben. Érthető hát, ha végre főszerepben akart bizonyítani. Most sikerült is neki: a saját magának írt cápafogas, borzolt szalmakalapos ausztrál festő karakterét egész hitelesen hozza. Sajnos egy-két bumfordi gesztussal elrontja el az alakítását, ahogy a filmet is hazavágja ez a roppant akaraterővel végigvitt lendület.
A forgatókönyvet Kaszás írta évek óta, segítsége is volt Péterfy Gergely személyében, a könnyed romantikus komédiának szánt történet nem nehezítette a dolgukat. Két férfi között kipattan a konfliktus egy elhunyt nő, értékes festmények és egy kisgyerek (Varga Boglárka) miatt: vitával kezdődik, pereléssel folytatódik, majd médiahekkel és bűnüggyel zárul. A valamennyire szabályos szerkezetet rendszeresen megszakítja pár megúszós jelenet: a történetmesélést túlmagyarázó gesztusok vagy épp egy céltalan röhögőgörcs és hihetetlenül belassított giccses montázsok akasztják meg. Aztán a végén egy sután lezavart krimiszállal elvágják az egészet.
Bár a kilencvenperces játékidő nagy részét az alaphelyzet vázolásával húzzák el, a részleteket sokszor minimálisan sem dolgozták ki. Az üzletember Kamarás például épp a statikai felmérésről mond egy csonka mondatot, de még szerencse, hogy félbeszakítják, mert innentől érezhetően nincs több szakmai szövege. Aztán van egy régi barátság (a Kaszás Géza és Rudolf Péter alakította bohém festők között), aminek fantasztikusságát a zenekaruk fellépésében ismerhetnénk meg. Ehhez képest a jelenet kimerül abban, hogy valamelyik számuk utolsó taktusát játsszák: "Nem, nem, nem''. Van egy város, amit hasonlóan bumfordi bemutatással főleg a szponzorok szembeötlő felirataiként azonosíthatunk: Kecskemét így egy biliárdszalonból, egy Szirmai szalonból, egy Malom bevásárlóközpontból, egy Granada hotelből és egy Mercedes-autószalonból áll. És van háttérzene, ami egyszerűen nem bír a háttérben maradni.
A filmben nemcsak Kaszás Géza jó többnyire, hanem szinte az egész színészgárda (színészet alatt most nem Kapócs Zsóka szőke nőjére gondolunk). Gryllus Dorkának például nem is szóltak, hogy nem profi filmben játszik: könnyes szemmel hozza a galériatulajdonos figurát, már amikor épkézláb szituációkat kap. Rudolf Péter sem rontja komikus filmográfiáját, Kamarás Iván élethűen játssza az elején antipatikus karaktert, aki fontoskodó arccal tudja mondani, hogy "államtitkár úr, engem sem hagy hidegen a válság".
A párbeszédek is csak néha gyengék. A gyakori helyzetkomikumok sorában a jobb beszólásokat a laza festőt alakító Rudolf Péternek adták: "Kecskemétre jöttél krokodilvadászatra?" - kérdi Kaszástól. "Ne hordj magas cipőt!" - szól a barátnőjeként indító Dorkához. A rosszabbak a külföldre szakadt balek menedzsernek, Scherer Péternek jutottak: "Megláttam egy stramm szőke nőt egy robogón, nekem ez a picture kész" - mondja egy szőke, robogós nőnek. Vagy: „Látom, azért dübörög a magyar gazdaság!” - ezt pedig csak úgy a nézők örömére.
Hogy a Sobri-filmmel nagyot bukott Novák Emil, akit eredetileg a rendezésre kért fel Kaszás, mit rontott el, azt már soha nem tudhatjuk meg, hisz az utómunkákból önszántából vagy felszólításra kiszállt, és a stáblistán csak egy "leforgatta" minősítést kapott. Tehát annyi biztos, hogy ő forgatta a rossz színészbeállításokkal videóminőséget produkáló filmet, és az is biztos, hogy nem elég egy produceri vasakarat (és ez nem a munkákból szintén ismeretlen okokból távozó Neményi Ádámé), hogy a rossz jeleneteket, jó jelenetekkel összetéve egy utólag hozzá írt zenével (Gulya Róbert) megtűzdelve jó mozit kapjunk.
A 350 millió forintból, főleg TV2-s támogatással készült filmben segített ugyan néhány őrült jó színészbarát, de egy profi rendező, egy profi forgatókönyvíró és egy profi vágó hiánya kíséri végig a filmet. Mármint olyanoké, akik fel vannak arra hatalmazva, hogy figyelmeztessék a producer-főszereplőként első nagyjátékfilmes Kaszás Gézát a nyilvánvaló hibákra. Amik nélkül ez igazából film lehetett volna.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon