Van aki úgy reagál, hogy odamegy és lelövi a cigányokat

Nem jellemző rád, hogy filmed alapjául egy megtörtént esetet választasz, vagy egyáltalán hagyod, hogy befolyásoljon a témaválasztásban. A Csak a szél esetében miért tettél kivételt?

Ez részben igaz, tényleg ez az első kifejezetten szociális témával foglalkozó filmem, de ha belegondolsz, a Dealer esetében is nagyon jelen van a szociális kontextus. Mivel a Dealer formanyelve elég hardcore, sokan nem láttak ki belőle. Nem vették észre, pedig benne van az, ami itt ment a kilencvenes években Magyarországon. Az eddigi filmjeimet inkább valami földlakó készítette, úgy értem, országtól, és kulturális hovatartozástól független lény, valaki, aki máshonnan jött. Ezt a filmet viszont egy magyar ember készítette, ez lényegi különbség. Nagyon élveztem ezt a munkát és szeretnék még ilyen tartalmú filmeket csinálni.

Azért ha a társdalmi problémák érdekelnek, rengeteg másról is lehetett volna filmet készíteni, miért pont a romagyilkosságok inspiráltak?

Álmomban láttam a rémült emberek arcát, a lövések fényét. Ekkor beindult bennem az a gép, ami mostanában kezd el csak leállni. Sok minden történt azóta: hazaköltöztünk, megszűnt, majd átalakult a filmfinanszírozás,a külföldi projektjeim teljesen leálltak, emiatt gyakorlatilag tönkrementem anyagilag. Viszont megszületett ez a film, meg a lányom. Úgyhogy, most jó a hangulat.

Egy ilyen témáról miért játékfilmet és miért nem dokumentumfilmet készítettél?

Nagyon remélem, hogy fog készülni erről a témáról egy tényfeltáró dokumentumfilm, és azt is nagyon remélem, hogy bemutatják majd a tévékben. Elképesztőnek tartom, hogy ez eddig nem történt meg! Nincs a kereskedelmi tévéknél egy döntéshozó, aki azt mondaná: itt van ez a forró téma, ráadásul nagyon erős krimi vonal van benne, valaki csináljon már egy dokumentumfilmet belőle. Az is megdöbbentő, hogy Tábori Zoltán cigánygyilkosságokról készült szociográfiája nem jelent még meg könyv alakban. El tudod azt képzelni, hogy egy könyvkiadóban ülsz, elolvasod az utóbbi idők egyik legfontosabb társadalmi ügyével foglalkozó, európai minőségben megírt szociográfiáját, és azt mondod: erre most nincs szükség. Ha egy ilyen könyv megjelenne, egy hónap múlva három nyelvre lefordítanák. Itthon se a kereskedelmi tévé, se a köztévé nem támogatta ezt a filmet. Nincs ezzel semmi baj, az ilyen bármikor előfordulhat Európában is, de akkor a döntéshozókkal ilyenkor elbeszélgetnek, az ügyet kivizsgálják, és aztán elbocsájtják azt, akit kell. A kérdésre válaszolva: én játékfilm rendező vagyok.

Azért ez egy tipikus Berlinále, vagy fesztiválfilm, valljuk be.

Remélem. A filmfesztiválokra azokat a filmeket válogatják be, amikről azt gondolják, hogy valamifajta kulturális értéket képviselnek. Hatalmas megtiszteltetés egy olyan rangos fesztiválon megjelenni, mint a Berlinále.

Az azért nem lehet véletlen, hogy az idén szinte minden a család körül forog, ami nyilván Mike Leigh fesztiválelnöksége miatt alakult így.

Ezek elég naiv spekulációk. Azok állnak ilyenekkel elő, akik nem látnak a kulisszák mögé. Nincs ott egyébként semmi misztikus, a dolgok praktikusan zajlanak. A filmeket nem a fesztivál zsűrijéhez válogatják, a fesztiváloknak nincsen éves tematikája. Akik ismerik a rendszert, sokat szoktak derülni ezeken az újságírói mítoszokon.

Egy ilyen fesztiválon hány kérdést kapsz Tarr Bélával kapcsolatban, illetve mennyire mérnek hozzá?

Én is mindig azt mondom a Bélának, hogy azért szeretek interjút adni külföldön, mert az mindig jó alkalom, hogy róla beszéljek. Ő egy vizionárius zseni, én inkább mániákus sztorimesélő vagyok. Azért az nagyon más.

Igaz, hogy gyerekek is haltak meg a kivégzésekben, de nem hatásvadász kicsit gyerekszereplőt állítani a középpontba, mert az megrázóbb?

Miért gondolod, hogy ennek a filmnek egy gyerekszereplő áll a középpontjában? A történet három szálon fut: egy harmincöt éves anyuka, az ő tini lánya, és egy tízéves kisfiú napját látjuk. Ennek a filmnek a félelem áll a központjában.

Nézőként azt érzi az ember, hogy iszonyúan fegyelmezettnek kellett lenned rendezőként szinte az összes jelenetben, mert nagyon érzékeny a téma. Pengeélen táncoltál, hogy, hol, mikor, mennyit mutass? Már a forgatókönyv így volt megírva és ehhez tartottátok magatokat, vagy a forgatásokon, élesben dőlt el sok minden?

Ennél a filmnél a forgatókönyvet elég alaposan megírtam, és ezt követtük is. Erre a téma érzékenysége miatt volt szükség. Persze azért sokat improvizáltam is. Például az a sötét jelenet a mentálisan zavart anyukával a forgatási nap elején teljesen megváltozott. A forgatásra menet Nick Cave Papa Won’t Leave You Henry című számát bömböltettem a fülesemben, és ez valahogy átírta bennem a jelenetet. Vasvári Emese azonnal vette az adást. Vele elég jól össze van hangolva a rádiónk. Emese dermesztőt alakított. Ott van viszont a jelenet a rendőrökkel. Azt szinte egy az egyben úgy forgattuk le, ahogy le volt írva. Nagyon összetett jelenet, azt hittem, bele fogunk dögleni, mire felvesszük. Ehhez képest Egyed Attila tűpontosan felrakta a gonosz bunkó rendőr alakját, annyira, hogy én a nap végére egy kicsit elkezdtem félni tőle. Cziffer Lászlót is leesett állal néztük a stábbal. Ő ugyanis nem színész, hanem hivatásos drifter. Laci régi haver, játszott a Rengetegben is, de én soha nem tekintettem rá úgy, mint színészre, ahogy ő sem tartotta magát annak. Remélem ez most már megváltozott benne. Elképesztő volt ugyanis, amit itt csinált, könnyedén állta Egyed alakításának erejét, és hihetetlenül cool karaktert hozott létre. Sokan úgy érzetük, hogy egy színész születik meg aznap a szemünk előtt.

Hogyan tudtad elkerülni azt, hogy közhelyesen ábrázold a romákat, annak ellenére, hogy a legtöbb helyzet teljesen hétköznapi?

A kíváncsiságom vezérelt. Én nem arra az oldalukra voltam kíváncsi, amikor zenélnek, táncolnak, isznak, késelnek – ezt már annyiszor láttuk. Látod most, hogy erről beszélek, már én is sztereotipizálom őket. Szóval a cigányság ugyanolyan sokrétű, mint mondjuk a magyarság, sőt az egész világra kiterjedt kultúrájuknál fogva talán még sokrétűbb. Ez nem erény, hanem állapot. Nincs tehát ilyen, hogy késelnek, táncolnak, isznak. Ezek csak a mi ábrázolásunknak a közhelyei. Visszatérve: én azt akartam megmutatni, mi van akkor, ha csak gyalogolnak a mezőn, az erdőben. Ha a romákra gondolunk, romák csoportja jut eszünkbe, valahogy úgy, mint az afrikai törzseknél. A romák nagy családokban élnek, ennek történelmi-etnikai okai vannak, de ez nem azt jelenti, hogy ne lennének egyedül. Én arra voltam kíváncsi, milyen az, amikor leülve egy sarokba, elszívnak egy cigarettát.

Azért a társadalomkritikát sem ússzuk meg, de mintha itt sem minősítenél.

Mindenkiben van xenofób tendencia: egyesek azt a megoldást választják, hogy önfeláldozó módon egész életüket a romák között töltik, és megpróbálnak segíteni nekik: Bódis Kriszta, Derdák Tibor, Iványi Gábor nagyon sokat tesznek az ügyért. Mások úgy reagálnak erre, hogy odamennek és lelövik a cigányokat, akik nem tetszenek nekik. Megint mások gyűlölettől vezérelt ostobaságokat írnak névtelenül az interneten. Az én megoldásom ez a film. Nagyon hálás vagyok, hogy elkészíthettem.

Esetleg folytatod a történetet, ha megszületik az ítélet?

Lassan körvonalazódik egy új film, ami több szálon kapcsolódik a Csak a szélhez, de ebben nincs szó a gyilkosokról.

Mint a korábbi filmjeidben, itt is játszol a lehetséges értelmezések sokrétűségével. Főleg a film elején és végén.

Hogy mennyire nem vagyok tudatos, arra filmjeim nyers változatának megtekintésekor szoktam rádöbbeni. Ez a film egy kísértet-históriának is értelmezhető. Miközben ez egy hiperrealista film, a szereplők sokszor úgy bolyonganak mintha a másvilágról tértek volna vissza, és a saját múltjukat szemlélnék, úgy, mint valami néma kísértetek. Ezt több érzékeny néző észrevette, egy német kritikus arra emlékeztetett, hogy ez a kísérteties réteg az előző filmjeimben is állandóan jelen van. Örülök, ha így van, szeretem a kísérteteket.

Ma Magyarországon fogsz még tudni hasonló szerzői filmeket készíteni az új filmalap támogatási rendszerén belül?

Én szerencsés helyzetben vagyok, mert ha azt látom, Magyarországon nem tudom megcsinálni azokat a projekteket, amiket szeretnék, akkor el tudok menni külföldre. A kérdés nem az, hogy velem mi lesz, hanem az, hogy mi lesz a pályakezdőkkel. A döntések ugyanakkor elég megnyugtatóak, az eddig támogatott filmek mindegyike nagyon érdekes számomra.

Nemsokára vége a cirkusznak, nyilván pihenni fogsz. Mit tervezel?

Amint jó lesz az idő, megyek a Velencei tóra és megtanulok szörfözni. Aztán vár az óceán!