Tudomány-mágia

2000.08.01. 16:30
Noha számos transzhumanista mű létezik, bibliaként csak hármat tartanak számon: a robotikában különös távlatokat nyitó Hans Moravec Mind Children-jét (Szellem-gyermekek, 1988), a nanotechnológiát megalapozó Eric K. Drexler Engines of Creation-jét (A teremtés motorjai, 1988), és Ed Regis tudományos-népszerűsítő Great Mambo Chicken and the Transhuman Condition-jét (Nagy mambó-csirke és a transzhumán feltétel, 1990). Utóbbi nem teremtett iskolát, viszont a 'legelszálltabb' elméletekről tudósít. S noha tíz éve került a boltokba, ma is tanulhatunk belőle - ráadásul nem keveset. (Drexlertől és Moravectől úgyszintén.)

Regis nem minősít, nem mond kritikai ítéletet. Tudományos eszmefuttatásokat, mégpedig nagyon magvas eszmefuttatásokat ismertet. Első olvasásra csak a fejünket kapkodjuk, s azt mondjuk, hogy mindez lehetetlen, hogy őrült lángelmék fantáziálnak. Legalábbis a racionális logika ezt diktálja. Igen ám, de a racionális logika oly sokszor cserbenhagyott már bennünket az utóbbi évszázadok során. A repülésről terveket szövő Leonardót mindenki bolondnak nézte, a Hold-utazást sokáig gyerekes álmodozásnak tartották, no meg a Napról és a bolygókról is azt hitték, hogy békésen keringenek a Föld körül.

Bizonyos (főként monoteista) ideológiai-vallási rendszereknek az emberi tudatlanság még kapóra is jött... Lesajnáló véleményüket általában a technikai feltételek hiányával okolták. Jobbik esetben... Mert rosszabbik esetben jöttek a dogmatikus-skolasztikus lózungok: Isten rendjéről, az isteni rend ellen lázadó ember örök kárhozatáról. Máskor meg a Természet törvényéről papoltak, megszentségtelenített (de mindig egy szűk elit által szentesített) igazságokról.

A XX. század tudományos vívmányai e mozdulatlan (maximum cammogva lépdelő) rendszereket végleg a múlt ködébe száműzték. Az ember átvette, átveszi Isten szerepét. Mi vagyunk a teremtők - nemcsak új létformáknak adunk életet, de a saját életünket is szinte a végtelenig tolhatjuk ki, sőt, akár az Univerzumot is átformálhatjuk. Az elméletek adottak - csak a kivitelezéshez szükséges technológiák váratnak magukra. Egyelőre, remélhetőleg nem túl sokáig. Dolgoznak már rajtuk.

Űr - csillagközi kolóniák

Ed Regis
Amerikai filozófus, író. A marylandi hegyekben lakik. Számos magazinban (Omni, Wired, stb.) publikál.
Ismertebb könyvei:
Extraterrestrials: Science and Alien Intelligence (Földönkívüliek: Tudomány és alien intelligencia, 1985 - szerkesztő), Who Got Einstein's Office? (Ki szerezte meg Einstein irodáját?, 1987), NANO: The Emerging Science of Nanotechnology (NANO: a nanotechnológia kialakuló tudománya, 1994). Magyarra egyik művét se fordították (még) le.
Regis lépésről lépésre, a legrealisztikusabb kísérletektől a homályos és viszonylag távoli jövőben megvalósulandó elképzelésekig halad. Bob Truax-szel, a harmincas években űrjárgányokat álmodó-tervező, később magánrakétákat konstruáló mérnökkel kezdi. Űr - csillagközi kolóniák... Az egyetemes migráció Timothy Leary agyában is megfogant. Mások egészen precízen ki is dolgozták. A Carolyn és Keith Henson nevével fémjelzett L5 Társaságba tömörültek. Mindez még a hetvenes években történt. Aztán a kutatók figyelme egyre inkább a Föld, az örök élet lehetőségei felé fordult. Bob Ettinger 1964-es A halhatatlanság lehetőségei (Prospects of Immortality) adta meg a jelet. Lefagyasztott, és folyékony nitrogénban őrzendő fejek, testek - virágzásnak indult a kriogenetika. (Az viszont hamis mítosz, hogy - a majdani feltámasztás reményében - Walt Disney-t is "deanimált" állapotban őriznék az utókor számára.)

A nanobotok

Ez az egyik lehetőség. A másik - bár a majdani újjáélesztés során szintén alkalmazandó - a nanotechnológiához kötődik. Pirinyó, szabad szemmel láthatatlan nanobotok végzik el a szükséges munkálatokat. Ugyanők óvják-őrzik az élőt, és javítják ki elhalásnak, meghibásodásnak indult sejtjeinket. Az időpontot illetően (az L5-tag) Drexler nem bocsátkozik jóslásokba. Mások - az optimistábbak - tíz-tizenöt évről beszélnek.

A robotfák

A harmadik lehetőség - a sokak által embergyűlölőnek tartott - (és szintén L5-ös) Hans Moravec nevéhez fűződik. A szellem merevlemezre töltése, az uploading se tűnik annyira távolinak, annyira sci-fi ízűnek már. Testünkre nem lesz többé szükség: szellemünk lakhelyéül Moravec robotfákat vázol fel. Különös, fura szerkezeteket. Azon folyamat esetleges végállomását, melyet cyborggá alakulásnak nevezünk. Merthogy egyre többen tartják alkalmatlannak az emberi testet a homo és a machine sapiensre váró feladatok megoldására.

Robotjaink viszont még távolról sem tökéletesek. Tény, a könyv megjelenése óta eltelt évek során egyre izgalmasabb példányok kerültek bemutatásra, de egyelőre nagyon távolinak látszik az idő, amikor valódi értelemmel bírnak majd. És akkor is, ha értelmen nem csak az emberi értelmet értjük. A klasszikus mesterséges intelligencia-kutatók e ponton tévednek: az AI-t nem feltétlenül rólunk kellene modellezni... (Kevin Warwick már ezen az úton jár.)

Számomra mindez (nano, uploading, stb.) maximum ötven éven belül lehetségesnek tűnik. A könyv többi fejezetében tárgyaltak viszont aligha. Pedig rendkívül érdekes témák kerülnek terítékre. A teljesség igénye nélkül: a Nap anyagi szerkezetének átalakítása, ipari csillagok és fekete lyukak létrehozása (Dave Criswell), bolygók helyett csillagközi üstökösökön történő utazás és letelepedés (Freeman Dyson gondolatának Ben Finney és Eric Jones által továbbfejlesztett változata), időutazás akár a múltba (Bob Forward), az Omega-pontban nemcsak minden valaha élt lényt, de a potenciális világok potenciális létezőit is feltámasztó szuper-számítógép (John Barrow és Frank J. Tipler).

Két adalék.
Egy: a fenti teóriák nem útszéli bölcsek, hanem (több esetben Nobel-díjas) tudószsenik spekulációi.
Kettő: Forward szerint semmi se lehetetlen.
(Criswell a 2008-as olimpiai játékokat az űrben szeretné megrendezni.)