Virtuális építészet I.

A bevezetőben Churchillt idézi: "építjük házainkat, és a házaink építenek minket". Aztán aktualizál: "építjük hálózatainkat, és a hálózataink építenek minket". A digitális forradalom átalakította a tér-képzetet, újra kell értelmeznünk a "hely" jelentését - a cyberkor előtti meghatározások bajosan állnak meg a lábukon. A telekommunikációs rendszerek fejlődése, a munka mobilitása és globalizálódása a múlt századi amerikai vasútépítéshez, illetve a hagyományos Párizst alapjaiban megrengető Hausmann báró tevékenységéhez hasonló változásokat eredményez. Sőt, még többet: a XXI. század építészének virtuális terekben (is) kell gondolkodnia.

William J. Mitchell

Ausztrál születésű, az MIT-n építészetet és médiatudományokat oktató tudós. Tanulmányait Melbourne-ben, a Yale-en és az angliai Cambridge-ben végezte. Számos kitüntetés tulajdona, az MIT-n kívül - többek között - a Harvardon, az UCLA-n, a Yale-en, Cambridge-ben, a Carnegie-Mellon és a Virginia Egyetemen is tanított már. Főbb művei: 1977 - Computer-Aided Architectural Design, 1992 - The Reconfigured Eye: Visual Truth in the Post-Photographic Era, 1995 - City of Bits: Space, Place, and the Infobahn, 1998 - High Technology and Low-Income Communities (Donald A. Schönnel és Bish Sanyal-lal közösen), 1999 - E-Topia: Urban Life, Jim - But Not As We Know It.

Akárcsak Howard Rheingold (The Virtual Community, 1993), Mitchell is új közterekről, Internet által kialakított elektronikus agórákról beszél. Jellemzőiket a jelen / közelmúlt és a közeljövő jegyeinek ellentétpárba állításával adja meg: a nem-tereket atomok helyett bitekből, alias-okból és ágensekből összeálló, aszinkron időkben létező, egymással nem érintkező, inkább - linkek által - összekapcsolt, széttöredezett nem-testek lakják be. (Tele-jelenlét a virtuális dómban.) "Fritz Lang tévedett: a jövő robotjai nem Metropolisz körül csörtető metál Madonnák, hanem a hálózaton csendben átsomfordáló, rugalmas cyborgok."

A cyborg Mitchell szerint az elektronikus eszköztár (telefon, számítógép, stb.) és az ember szimbiózisa. "Ki se mozdulok az MIT-ből, közben mégis Szingapúrban tanítok" - így a bizonyítás. Mert a test sem az többé, aminek hittük oly sokáig. A belső és a külső, az én és a másik közötti határok átmenetivé lettek. Az idő és a tér folyamatosságának felbomlását videó-szemmel, telefon-füllel érzékeljük, AI-aggyal tudatosítjuk. A mozgás nem feltétlenül fizikális; az izmok teljesítményét aktuátorok, a kezekét (például távoperációt végző) tele-manipulátorok fokozzák.

A "csúcstechnológia nomádja", a - munkát (work) net-workként megélő, de általában otthon-végző - cyborg környezete komplex hálózati környezet: homlokzat helyett interfész, könyvtár helyett bit-tár, raktár helyett szerver, múzeum helyett virtuális galéria, színház helyett szórakoztató infrastruktúra (játékok, stb.). Iskola helyett táv-kampusz, kórház helyett tele-orvoslás, börtön helyett elektronikus ellenőrző rendszer, bank helyett automata (papír helyett digitális pénz), áruház helyett online mall, otthon (at home) helyett @home.

Összegzés: az épületek számítógépes interfészekké, a számítógépes interfészek épületekké alakulnak. S mivel a gazdasági, a társadalmi, a politikai és a kulturális események egyre inkább a cybertérben zajlanak, a hagyományos közlekedési rendszereket a telekommunikációs rendszerek szorítják háttérbe.

Howard Rheingold

Amerikai újságíró, számítógép- és Internet-guru. A legendás WELL (Whole Earth 'Lectronic Link) konferencia-rendszer egyik vezéregyénisége, a Whole Earth Millenium Catalogue főszerkesztője, cyberjogi aktivista. Főbb művei: Virtual Reality (1991), The Virtual Community (1993).

A valós (kő és fém) architektúra mintájára felépülő virtuális város utcaszövevényei a hálózatok összessége. Mitchell a korai kilencvenes évek divatos Vadnyugat metaforájával jelöli ki az elektronikus határokat. "A kód a törvény. A hatalom a kód ellenőrzése." De megtarthatjuk-e, zárolhatjuk-e önmagunk számára a biteket és bájtokat? Honlapunk a kastélyunk? És az információ szabad áramlása? A sürgősen megválaszolandó kérdésekre a felelet (szinte mindig) parttalan jogi és morális eszmefuttatás-füzér.

Az antik és a XIX. századi város fejlődését az ipari eszközök hatékonyságának permanens növekedése, a cybervárosét a numerikus - de a materiális, helyhez kötött tranzakcióktól nem függetleníthető - gazdaság, a "bit business" biztosítja. Helóták helyett autonóm ágensekkel, Nagy Testvér helyett garmada kistestvér gyakorolta elektronikus megfigyelőrendszerrel... Terület helyett - a Baudrillard-nak is biztos tetsző - topológiáról beszélünk, s legfőbb ideje újrafogalmaznunk a "civitas" és az "urbs" kapcsolatát is.

A "közösség" teljesen mást jelent ma, mint akár tizenöt évvel ezelőtt. Hálózatok és nem az anyanyelv, nem a vallás, nem az ősök kultusza, nem a kollektív emlékezet körül szerveződik.