Az Asztalfőn Szlávik János, aki babot enne babbal

Japánban szinte éhezett, még a kedvenc étele, a bab sem ízlett neki, mert cukorral ízesítették... Szlávik János büszke a saját készítésű tatárbifsztekjére, de ha teheti, ínyencségeket kóstol pazar konyhájú éttermekben. A Szent László Kórház pandémia idején kiemelt figyelmet kapó osztályvezető főorvosát jó érzéssel tölti el, hogy AIDS-betegek életét mentheti meg nap mint nap.

Azt mondja, hogy szerinte abból lesz jó orvos, aki sokat dolgozik a szakmájában.

Én harminc éve praktizálok, elsősorban AIDS-es betegekkel és trópusi betegségekkel foglalkozom. Harminc évvel ezelőtt, 1991–92-ben tudtunk beszerezni olyan kísérleti gyógyszereket az AIDS-betegeknek, amikkel sikerült megmenteni az életüket. Azóta gyereket szültek, dolgoznak. Mostanában a koronavírus-járvány miatt sokat szerepelek a sajtóban, s a nyilatkozataim miatt sokan megismernek a hétköznapi életben. Az emberek kedvesek velem, és ez nagyon jólesik. Az életfilozófiám, hogy megpróbálok mindenkivel szót érteni.

Milyen ízekre emlékszik gyermekkorából?

Édesanyám révén dunabogdányi sváb családból származom, édesapám jóvoltából viszont békéscsabai tót gyökerekkel rendelkezem. Gyerekként rossz evő, finnyás voltam, csak azt ettem meg, ami az ínyemre való volt, pedig édesanyám kitűnően főzött. Ráadásul egyoldalúan táplálkoztam: kisgyermekként a közértben általában bolgár paradicsomosbab-konzervet, mellé pedig paradicsomos ivólevet vettem, s ez volt a vacsorám. Az életemben azóta is ritka az olyan nap, hogy ne egyek babot, de a zöldborsóért és a sárgaborsóért is rajongok. Viszont a mai napig nem kóstoltam meg a pacalt és a májat, és a főtt tojás sem a szívem csücske...

Mikor találkozott először a főzés élményével?

Mivel édesanyám és a két lányom is pompásan főz, ezért soha nem „tolakodtam” a konyhában. A babételeket és a lecsót meg tudom főzni, viszont többek szerint én készítem a világ legjobb tatárbifsztekjét. A klasszikus adalékok, a hagyma, a fokhagyma, a pirospaprika és a paradicsompüré mellé egy általam készített, titkos mexikói fűszerkeveréket teszek, de odafigyelek az alapanyagok minőségére is. Ha baráti társaság jön hozzám, általában ezt a fogást követelik tőlem.

Külföldön járva milyen ételeket kóstolt meg?

Egyszer Japánban egy családnál laktunk, ahol elém tettek egy üvegtálat, amiben főtt bab volt, kristálycukorral összekeverve. A bab a kedvenc ételem, de ez sajnos ehetetlen volt... Egyébként bárhol is járok a világban, mindig babkonzervekkel és csilipaprikával térek haza. A babhoz és a tatárbifsztekhez csilit és egy különleges mexikói fűszert teszek, amit a világon csak kevés helyen lehet kapni; s már készen van a remek eledel! A tenger gyümölcseit és a halételeket viszont nem kedvelem, emiatt Japánban többször is éhen maradtam... Az amerikai, a mexikói, az olasz és a spanyol konyhával barátságot kötöttem, az indiai ételekért viszont rajongok, csak ne legyen túl sok benne a koriander. Egyszer Dubajban egy arab pörköltféleséget kértem, de amikor kihozták, már éreztem az illatán, hogy túlzásba vitték a koriandert, így aztán inkább grillcsirkét ettem.

Ezek szerint megválogatja, mit eszik?

Rajongok a különleges gasztronómiai élményekért, a kitűnő éttermekért, a különleges ízekért. Egyszer voltam egy dél-tiroli túrán, aminek az volt az elnevezése, hogy „Gourmet and relax”, mondhatom, fenomenális élmény volt. Egyébként a bor is hozzátartozik az étkezéshez. Én elsősorban a könnyű fehérborokat kedvelem, persze ha egy étteremben a sommelier vörösbort ajánl a fogáshoz, akkor azt kóstolom hozzá. Van egy pincém is, ahol több száz palack vörösbort tárolok, a betegeimtől kaptam ajándékba. Az utóbbi években inkább spanyol és német fehérborokat, pezsgőt kóstolgatok, mert a vörösbor megemeli a vérnyomásomat.