Kávézni, beszélgetni és dolgozni is jó választás a Centrál
További Degusztátor cikkek
- Szigorúan csak ínyenceknek, akik tudják, az nem baj, ha a malac becsinált
- Lévai Anikó: Ők fogják megtermelni az itt ülők nyugdíját
- Ilyen ételt csak ott főznek, ahol a bárányok nem csupán felhők, de szaftosak is
- Erény, virtuozitás, művészi ízlés: az étterem, ahol szó szerint magasan van a léc
- A Balatonnál, Csopakon, mezítlábas kis étteremben ér véget a nyár
Budapest szépsége, múltja, irodalma, történelme olyan vonzerővel bír a külföldiek számára, amit a hétköznapok rohanásában mi magunk nem mindig érzékelünk. Ikonikus épületeink, kávéházaink pedig itt vannak karnyújtásnyira, és a mindennapokba ágyazható otthonossággal várják a betérőket, miközben azt is tudjuk, hogy ezek a nagy terek, ablakok még látták a legnagyobb íróinkat. A Centrál kávéház nem csupán a város szövetébe és történelmébe ágyazódott be, de
beleírta magát a kulturális, ideológiai DNS-ünkbe is.
A Centrálba betérni nem csak azért jó, mert szép és barátságos környezetben tudunk elérhető áron finomságokat enni, inni, hanem mert a belvárosban járva ugyanúgy biztos pontot jelent, mint a Nyugat idejében. Ha találkozót beszéltünk meg valakivel, akkor számos kellemes zugot nyújt a beszélgetéshez, ha dolgozni szeretnénk, akkor egy konnektor „társaságában” is eltölthetünk akár több órát, de üzleti tárgyaláshoz sem találunk elegánsabb, patinásabb helyszínt.
Öltönyös menedzserek, digitális nomádok, idős és fiatal turisták, egyetemisták és munka után betérő barátnők foglalják el a kényelmes székeket, fotelokat, pamlagokat: a legjobb talán az, hogy egész nap lehet reggelizni, de ezen kívül is van számtalan könnyű fogás, harapnivaló, polenta monsieur, bécsi virsli vagy avokádós pirítós. A kávéház a mély, nagy beszélgetések és a találkozások helyszíne, de egész napos iroda is lehet – a lényeg, hogy egész napos hely, nem feltétlenül ebédelni vagy vacsorázni térnek be ide a vendégek.
Nem csak kávé és limonádé
Persze a Centrál nem csak erről szól, sőt. A történelme teszi igazán egyedivé, olyan különleges helyszínné, ami miatt akár hasonló fogyasztói paraméterek mellett is érdemes ezt a kávéházat választani. „A Centrál sokkal több annál, mint hogy megiszik valaki egy kávét vagy egy limonádét – mondja Kőrössy Zoltán, a Centrált működtető Eventrend Group alapítója. – A világ tele van vendéglátóhelyekkel, és a mai, modern ember a XXI. században sok időt tölt ilyen típusú helyeken: ez a kultúra része, a találkozások helyszíne.
Ilyen vendéglátóhelyből azonban, mint a Centrál, nem sok van, mert itt ugyan egy kávéért és egy limonádéért fizet a vendég, de a Centrál múltja, történelme, építészete túlmutat a puszta terméken.
Az európai kultúrkörbe illeszkedő kávéházi kultúra története az 1800-as évek második felében kezdődött az európai nagyvárosokban azzal, hogy az intellektuális polgárosodó réteg találkozóhelyeket keresett magának. Nem volt még tévé, rádió, telefon, ha valakivel valamit meg akartak beszélni, ahhoz találkozni kellett. A főváros akkor még sokkal kisebb volt, a lakhatási viszonyok is mások voltak, a kicsi lakásokban vagy volt fűtés, vagy nem, és a szellemi szabadfoglalkozású írók, jogászok, építészek számára kellettek helyek és alkalmak, ahol találkozni tudtak.
Ennek a kornak és élethelyzetnek volt a lenyomata a kávéházi kultúra, amiből a századfordulóra ötszáz kávéház és kávémérés „nőtt ki” Budapesten, ahol az emberek életvitelszerűen töltötték a hétköznapjaikat.
Nyitva éjjel-nappal
Ma közel sincs ennyi kávézó, a Centrálhoz hasonló nagykávéházból pedig Európában is kevés található – nagykávéházi létformára tehát csak Bécsben, Párizsban, Rómában és Budapesten van lehetőségünk.
Amikor létrehozták ezeket az impozáns, nagy belmagasságú, nagy befogadóképességű, a cigarettafüstöt a fölső ablakokon kiszellőztető közösségi tereket, amiket egyébként kávéháznak hívnak, akkor az emberek nem csupán fogyasztási céllal tértek be, hanem eltöltöttek itt akár nyolc-tíz órát, tehát ma már elképzelhetetlen módon tulajdonképpen itt éltek
– meséli Kőrössy Zoltán. Voltak olyan helyek, amelyek éjjel-nappal nyitva voltak, valójában sose zártak be.
Volt ügyvéd, aki az egyik asztalnál jogi tanácsokat adott vagy okiratokat szerkesztett, orvos, aki itt rendelt és írt föl recepteket, sokan az emeleti játékteremben múlatták az időt. Beszélgettek, játszottak, jól érezték magukat – a társadalmi szövetbe erősen beleágyazódott a kávéház. A Centrálban sem volt még az első években melegkonyha, azt később alakították ki. Addig volt kávé és csipegetnivaló, attól kezdve meg lehetett enni már egy tányér levest, főételt.
A kor celebjei
Az 1887-ben megalapított Centrál is belekerült Budapest pezsgő kulturális, intellektuális életébe, ez volt a Nyugat és A Hét törzshelye, gyakorlatilag itt szerkesztették ezeket a folyóiratokat. Babits és Kosztolányi nem komor író volt, hanem a húszas éveikben járó, sok szempontból lázadó européer celebjei a magyar társadalomnak. Olyanok voltak a korban, mint ma Geszti Péter vagy Presser Gábor, tehát azok az egyébként népszerű emberek, akik kulturális értéket teremtenek. A Nyugatot ezernél kisebb példányszámban adták ki, de
kultúrtörténetileg jelentős nyomot hagyott a világban.
Örökül pedig itt maradtak nekünk ezek a helyek, köztük a Centrál, amelynek a grandiózus terei, falai látták a hősi időket is. Ha tehát találkozót beszélünk meg, játsszunk el a gondolattal, hogy nem egy pubot vagy egy nemzetközi kávézóláncot választunk, hanem olyan helyet, amelynek a jó termék mellett még sztorija is van. Ahol be lehet szívni az elmúlt 135 év levegőjét, ahol magyarként kapaszkodási, tapintási pontokat találhatunk.
„A Centrál a budapesti épített örökségnek olyan ikonikus helye, ahova már csak azért is elmegyek, mert a miénk, a mi városunk szülötte – mondja Kőrössy Zoltán. – 135 éves márka nagyon kevés van a világban is. És ez nem múltba révedés, hanem annak a gondolata, hogy már a nagyanyáink nagyanyái is járhattak ide, és ennek olyan többletértéke van, ami messze túlmutat egy flat white-on, egy limonádén és egy kis süteményen. Ezek a falak inspirációt, többletértéket, keretet tudnak adni mindannak, amiről itt szó van.”
Trendi hely
Legyünk tehát büszkék mindarra, amink van, értékeljük, hogy léteznek ilyen helyek Budapesten, ami kultúrtörténetileg csak a miénk. Hogy Karinthy Utazás a koponyám körül című műve innen indult: az író a Centrál kávéházban vonatdübörgést hallott, hallucinált, később kiderült, hogy agydaganata van. A ma már ikonikus költőink, íróink itt udvaroltak, ettek, humorizáltak, rúgtak be, élték a mindennapi életüket. Foglaljuk hát vissza ezeket a helyeket, érezzük úgy, hogy ha már szeretnénk inni egy kávét és enni egy desszertet, akkor a Centrál is valós opció, nem valamiféle poros hely. Nem volt múltba révedő korábban sem, mindig is gondolatébresztő, progresszív, nyugat-európai, modernista gondolkodású emberek jártak ide, az itt alkotó írók, költők forradalmasították a magyar kultúrát.
Ilyen trendi hely most is a Centrál trendi termékekkel, jópofa zenével, cool hangulattal olyan erős történelmi köntösben, amire éppúgy büszkék lehetünk, mint a budai várra vagy a Parlamentre, aminek a csodájára jár a világ. Ha beülünk, többek leszünk azáltal, hogy valaminek a részévé válunk egy órára. A digitális világban is nyugalmat biztosítanak, menekülési lehetőséget a személyes interakcióra, a kapcsolódásra. Van sokféle kávé, tea, harapnivaló, erős wifi, konnektor, kulturált mellékhelyiség, modern magazinok és kellő légtér ahhoz, hogy igazán jól érezzük magunkat. És ha három órát ülünk egy tea fölött, akkor sem fog senki piszkálni minket.
Ez a támogatott szerkesztőségi tartalom az Eventrend Group közreműködésével jött létre.
Rovataink a Facebookon