Ez a halászlé még Baján is kiverte volna a biztosítékot

Mottó: „Spórvirág volt a krizantém is. / Lesztek ti még csodavirágok”

(Ady Endre: Az őszi rózsák)

Az utóbbi időben ha bármilyen paprikás ételt készítettem, akkor a szokásos őrölt paprika mellett koreai gochujang pasztát is használtam, legyen az paprikás krumpli, pörkölt, vagy ne adj’ isten halászlé.

Fermentált vörösbabpaszta, őrölt piros paprika, őrölt szójabab és rizsliszt keverékéből készül, határozott és mély paprikaíze van, csípős, pikáns, sűrű ízesítő, túlmutat a sima paprikán, több annál, kiemeli a paprikás vonalat. Vastagítja.

Guszev kapitány és a Rosenberg házaspár frigye

Van egy pár koreai étterem Budapesten. A Sas utcában nincs. Az egyik azonban, amiről ez a cikk is szól, történetesen a Hold utcában van. S figyelem, most írói átkapcsolás következik, hiszen – ha már szóba került a Sas utca – érdemes megemlíteni szegény Illés Bélát, aki éppen forog a sírjában, hogy a kedvenc kapitányáról, Guszevről elnevezett utcából nem Hold lett, hanem Rosenberg házaspár. Mert a magyar szabadságharc mesebeli orosz hőséről kiderült, hogy kommunista fantázia, vagyis Illés Béla őrnagy szellemi terméke. Törölték az utcát, és ha ez nem lenne elég az internacionalista megaláztatásból, Sas lett. De a Hold utca elődje sem mentes ideológiai áthallásoktól, a Rosenberg házaspár utcája azonban legalább Hold lett. Amikor Rosenbergéket kivégezték, még tartott a koreai háború. Így az, hogy a Hold utcába most egy koreai kifőzde költözött, összeköthet sorsokat, és felidézhet régi történeteket. 

Jin Galbi koreai étterem

A Jin Galbi koreai étterem szemlátomást családi üzemeltetésű, bár ebben nem vagyok biztos, mindazonáltal a népes személyzet összetételéből simán kirajzolható egy többgenerációs rokonság. Leginkább a viselkedésük, az éttermi üzemmódot másodlagos tevékenységnek tekintő attitűd az, ami feltűnik, mert miközben tudomásul veszik az éppen ott tartózkodó vendégek kívánságait, ezzel párhuzamosan, 

Ez egyáltalán nem kiábrándító, sőt mintegy megerősít abban, hogy lehet valami a koreai–magyar közös határ teóriájában.

Nehéz ezt az érzést szavakba foglalni, de amint sor kerül az ételekre – vegyük mondjuk a zsíros sertés hasaalját beirdalva, amit az asztalra helyezett, gáztüzeléssel forrósított vasfelületen mi magunk sütögethetünk –, akkor ez az érzés kézzelfoghatóbbá válik. Igazán otthonos felfogás, plusz az étkezés legbizalmasabb fázisa, a hús sütése van ránk bízva, ami, tekintve a magyar szokásokat, lehet, hogy elsőre idegennek tűnik, de ha a magyarok húsokkal kapcsolatos mindentudását nézzük, akkor abszolút összecseng nemzetkarakterológiailag.

Leginkább a fentebb említett, „hotpot” megnevezéssel illetett, halban, paprikában és krizantémban gazdag halászlé az, ami a genetikailag közös gasztronómiai hagyományok és ízlés bizonyítéka lehet. Nem kell félnünk a sárgarépa zöldjéhez hasonló, ehető krizantém zöldjétől, hiszen már Ady Endre megénekelte – akinek egész biztos kedvére való lett volna a koreai–magyar közös határ gondolata – a krizantém átváltozását. E nemes növény számos koreai műtárgyon díszítőelemként szerepel, de véleményem szerint a „halászlében” teljesedik ki igazán. A vastagon csípős, mégis simogatóan barátságos hallét édesdeden frissíti, távoli mentolfelhők leheletére emlékeztet.

Maeuntang, avagy koreai halászlé

Vegyünk egy nagyobb fehér retket, szeleteljük fel vékonyan, aztán néhány szardellát tegyünk egy kisebb hálóba, és a kettőt tegyük oda főni bő vízben. Amikor félpuha a retek, akkor adjuk hozzá a tőkehaldarabokat, és főzzük, amíg a hal félig kész nem lesz. Ehhez adjuk a nem kevés chilipehelyből, tíz darab összetört fokhagymagerezdből, fermentált vörösbabpasztából, gochujangból, egy kanál szójaszószból, ugyanennyi halszószból, őrölt borsból meg egy kis rizsborból készült keveréket.

Főzzük tovább közepes lángon, majd adjunk hozzá friss chilipaprikát, zöldet is meg pirosat is, és néhány szál hosszában felvágott újhagymát, majd még egy adagnyit az előző pasztakeverékből: főzzük még egy keveset, ügyelve arra, hogy a hal ép maradjon. A végén dobjunk rá krizantém zöldjéből egy csokrot, és keverjünk bele kimchit is, ha éppen arra van gusztusunk. Kimchi nélkül üres az élet.

Gyereksírás és családi béke

Valami ilyesmi rotyogott előttünk az asztali tűzhelyen, távolról gyereksírás hallatszott, aztán egy nagyobb fazék eshetett le a konyhában a tűzhelyről, fémesen döndült, a gyereksírás hirtelen megszűnt, majd megjelent egy nő a vállán ringatva a sírástól még könnyes arcú, de mosolygós kisbabát, mi pedig a megkönnyebbüléstől fellélegezve merítettük kanalunkat a koreai halászlébe.

mint egy igazi nagycsalád körbeülték a legnagyobb asztalt, és ők is nekiláttak a forró hallevesnek. Végre mindenki megnyugodott, szinte hallani lehetett a diszkrét szürcsölést, ahogy a forró hallevet igyekeztünk azon melegében a szánk üregében megforgatni. Mert ezt így kell, nincs mit magyarázni, a koreai–magyar barátság étvágygerjesztő zajos velejárója ez.

Ja, és hogy milyen volt? Hát, azt mondom, hogy Baján, a halászlé szülőhazájában is kiverte volna a biztosítékot. A halászlé határokon átívelően is összeforraszt, legyen elég ennyi.

Pierre gasztroesztéta.

A leírtak nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

Szeretjük az izgalmas, okos, érvelő beszélgetést. Várjuk az ön véleményét is.

Ha lemaradt volna az előző heti Pierre-cikkről, itt elolvashatja.