Bernadett
-2 °C
12 °C

Festékbomba robban a Moszkva téren

2010.05.12. 01:05 Módosítva: 2010-05-12 11:43:57
Norvég pénzből Victor Vasarely ihlette festményekkel díszítik ki graffitisből lett képzőművészek a Flórián téri aluljárót, a Városháza park szürke tűzfalát és a Moszkva tér metrókijáratát. A város legnyomasztóbb terén nyáron már szoborbútorokon ülhetünk az óra alatt, és nem kell tovább bámulnunk az ipari szellőzőket, mert vidám robotokká válnak. A művészet a gombák tetejére is felmászik. A Színes Város projektet lelkes civilek találták ki, de mögéjük állt az egész városvezetés.

Victor Vasarely Színes város című könyve inspirálta azt a néhány civilt, akik elhatározták, hogy a város nagy forgalmú, de elhanyagolt helyeire kiviszik a kortárs művészetet, ahogy azt az op-art világszerte ismert művésze 1953-ban elképzelte. A Párizsba emigrált festő szerint a kortárs művészetnek ki kell vonulnia az utcákra, hogy mindenkinek örömet szerezzen, ne csak annak a szűk kisebbségnek, amelynek tagjai múzeumokba, galériákba járnak, netán meg tudják venni a műtárgyakat.

A fényfestőkből, festőművészekből, graffitisekből és újrahasznosított anyagokkal dolgozó szobrászokból álló csapat a norvég királyság és más skandináv országok támogatásával létrehozott Norvég Civil Támogatási Alap kulturális örökségvédelemre kiírt pályázatán indult a tervvel, és nyert 18,5 ezer eurót a Színes Város projektre. Az ötmillió forintból több mint ezer négyzetméternyi falfelület Vasarely ihlette képekkel való megfestését, 15 újrahasznosított anyagból készített köztéri szobrot, térbútort, féltucat rövidfilmet, egy a jövő Budapestjének arculatáról szóló kerekasztal-beszélgetést és egy honlapot kell kihozniuk.

Flórián, Deák, Moszkva

Megyeri András projektvezető az Indexnek elmondta, a program látványtervezőjével, TJ Yulkával guatemalai önkéntes munkájuk alatt döbbentek rá arra, nem feltétlenül pénz kérdése, hogy a művészet a mindennapi élet része legyen. Az egyik legszegényebb latin-amerikai államban a street art nemcsak abból áll, hogy összetagelik a falakat, hanem a lepusztult házak kihasználatlan felületeire gyönyörű, színpompás képeket festenek hobbiból az ott élő alkotók.

Fényfestéssel foglalkozó csapatukkal, a LaLuzzal már számtalan budapesti épületet varázsoltak át egy-egy estére, de a maradandó alkotásra csak ezzel a pályázattal nyílt lehetőségük. Mint mondja, „ez nagyon jó kezdeményezés, mert nem profi pályázatírókat támogatnak, hanem azokat a lelkes, tenni akaró civileket, akiknek jó ötleteik vannak. A négy szekcióban összesen 832 induló volt, köztük nagynevű szervezetek, végül 63 pályázat nyert (ld. keretes írásunkat), közte a miénk is”.

„A Flórián téri, délkeleti aluljáró homlokzatát azért választottuk, mert ott van a közelben a Vasarely múzeum, ami az egész munkánkat megalapozta – nyilatkozta TJ Yulka, festőművész. – A Moszkva tér szintén egyértelmű volt, ott lakunk a környéken, minden nap átmegyünk ezen a nyomasztó, szürke, koszos, fantáziátlan helyen, ahol nincs lehetőség leülni sem, amíg a barátainkra várunk. A Deák tér azért került bele a projektbe, mert ez a belváros központja, és mégis vannak otthagyott szégyenfalak, mint ez a tűzfal is a Tűzoltóság épületén”. A Színes Város látványtervezője mindegyik helyszínre legalább féltucat vázlatot készített, amelyeket a Vasarelynél megismert optikai csalódásokat okozó geometrikus formák és a színek kontrasztos, változatos használata inspirált.

A kezdők szerencséje

Északi fény

Norvég Civil Alap http://www.norvegcivilalap.hu/ múlt évi pályázatát négy kategóriában hirdették meg. A kétfordulós pályázaton végül 63 pályázó között 954,3 ezer eurót osztottak szét. A környezetvédelem és fenntartható fejlődésre meghirdetetten 16 pályázó 210,49 ezer eurót, a civil szervezetek kapacitásfejlesztése kapcsán 12 szervezet összesen 160,9 ezer eurót kapott. A szociális kohézió, gyermek- és egészségvédelemre pályázók közül 15-öt díjazták összesen 261,3 ezer euróval, míg a kulturális örökség védelemre kiírt pályázaton 20 tervet – köztük a Színes Városét – 321,5 ezer euróval támogattak. Akiket érdekel, hogy milyen újítások várhatóak még, kattintson ide (pdf).

A tervezési fázist az engedélyek beszerzése követte. „Annyira kezdők és kapcsolatok nélküliek voltunk, hogy például a Fővárosi Önkormányzatnak az infós mailcímére tudtuk csak elküldeni a hozzájárulást kérő levelet, mert nem ismertünk senkit, aki segíthetne. Szerencsére valakik továbbították az illetékeseknek” – meséli Megyeri András.

A hónapokig tartó bürokratikus folyamat során mindenhol támogatókra leltek, melléjük állt a Magyar Urbanisztikai Társaság, a Studio Metropolitana, Bojár Iván András, a főváros városarculati tanácsnoki Irodájának vezetője, Ughy Attila és Z. Halmágyi Judit, a városfejlesztési és városképvédelmi bizottság vezetői. Az ő támogatási nyilatkozatukkal már sikeresen tudtak tárgyalni a BKV-val, a III. kerületi önkormányzattal, és engedélyeket szereztek számtalan bizottságtól és hivataltól.

A projekthez sok alkotó és cég csatlakozott, köztük a 3HT festőalakulat, a Recyle Mission Hungary, akik a Városháza tér tűzfalára hatméteres átmérőjű, biciklifelnikből álló gömböt készítenek, az Axioma csoport, akik a golyós számológép mintájára interaktív szobrot terveznek a Városháza parkban, a Jelenlét Kulturális Egyesület tagjai, akik a Deák téri metróaluljáró üresen álló kirakatait díszítik ki újrahasznált anyagokkal, és a VJ Centrum, akik a május 22-ei átadás estéjére az animációs vetítést vállalták. A Moszkva téri projektben részt vesz a Cellux csoport, akik újrahasznosított anyagokból szobrokat készítenek a gombák tetejére, valamint a DNS pillekő, akik a köztéri szoborbútorokat csinálják.

„Amikor a Norvég Civil Alapnál a pályázatot írtuk, a magyar koordinátorok azt mondták, merjünk nagyot álmodni, és mi meg is tettük. Aztán amikor a költségvetést elkészítettük, rájöttünk, hogy bár nem ebből terveztünk meggazdagodni, nekünk, az alkotóknak semmi sem marad. Sőt még a festékekhez is szponzort kellett keresnünk (a Dulux lett a főtámogatónk), mert a daruk és egyéb munkagépek kölcsönzése miatt erre nem futotta. Ez a nagyjából 25 ember, aki ebben a projektben részt vesz, önkéntesként dolgozik hónapok óta. Persze ez jól van így, hiszen már az is nagy dolog, hogy ez a terv egyáltalán eljutott a megvalósítási fázisba” – mondja Megyeri András.

Friss energia

Az, hogy a Színes Város zöld utat kapott, elsősorban Bojár Iván András városarculati tanácsnoknak köszönhető. Szerinte Vasarely koncepciója a sokszínű városról illeszkedik Budapest arculatába. Mint mondja, az általa szerkesztett Octogon nevű építészeti és design magazinban már két éve megy egy sorozatuk Szürke állomány címen, amiben ahhoz sorakoztatnak fel érveket, hogy Magyarország régi-új vizuális kultúráját a matematika, a geometria és a képzőművészet határmezsgyéjén lehetne újra megtalálni. Bojár szerint a magyar géniuszt kell megragadni, a Rubik kockát, a Gömböcöt, a Spidront, a fraktálokat és Vasarelyt, olyan alkotókat és műveket, akik, illetve amik speciálisan jellemeznek minket, magyarokat. Bojár szerint a Színes Város projekt pontosan ebbe az elképzelésbe illeszkedik, ezért kapóra jött számára a megkeresés, és azonnal igent mondott rá.

Úgy véli, abszurd dolog Európában, hogy a magyarok utálják a fővárosukat, miközben Budapest szerethető hely is lehetne. „Abszolút értékeltem ebben a pályázatban, hogy civil oldalon indult meg egy olyan energia, ami nagy rendszerbe képes jól bekapcsolódni. Olyan elemekkel él, amik képesek a városlakókat motiválni, elgondolkodtatni arról, hogy a város lüktető szervezet, ami folyamatosan változik. Friss, energikus, új léptékeket hoz be, és örülnék, ha nemcsak ezen a három helyszínen valósulna meg”.

„Meglepő volt, hogy egyetlen városképért felelős bizottság, urbanisztikai társaság, de még a BKV sem szólt bele a látványtervekbe, mindenkinek tetszett. Valószínűleg rájöttek, nekik csak a felületet kell adniuk ahhoz, hogy valakik ingyen megoldják helyettük a problémákat” - mondja TJ Yulka. „Azt viszont mindenhol az érdemeink közé sorolták, hogy olyan tervek ezek, amik politikától, eszméktől mentesek, mindössze a környezetvédelem fontosságára, a fenntartható fejlődésre akarják felhívni a figyelmet. Az általam elképzelt és a festőkkel közösen kialakított terveket egy graffitisekből lett négytagú képzőművészcsapat festi fel a falakra, Rapa vezetésével. Persze a tervek és a megvalósíthatóság néha ütköznek, ezért kényszerűen néha le kell mondani egyes részletekről”.

Graffiti vs művészet

Bojár Iván András ez utóbbi tényt némileg kifogásolta, mint mondta, örülne, ha azok a látványtervek valósulnának meg, amikre igent mondott. Bár elismeri, hogy létezik alkotói szabadság, és a megvalósíthatóság korlátokat szabhat a művészetnek. Szerinte mindezek ellenére a már elkészült Flórián téri aluljáró homlokzata jól sikerült.

A Színes Városról megkérdeztük Ráday Mihály városképvédő művészettörténészt is, aki nemrégiben kaszálta el a Szépművészeti Múzeum földalatti bővítését. Ő támogatja ezt a kezdeményezést, mert mint mondja „a város összemocskolása ellen - a szigorú büntetés mellett - az az egyetlen helyes módszer, ha rávesszük a graffitist, hogy olyat csináljon, amihez az ingatlan tulajdonosa hozzájárul, és így tagek felfújása helyett feltehetően valódi alkotást hoz létre. Bár hogy az kinek tetszik majd, más kérdés. Mindenesetre a városnak nincs veszíteni valója, mivel a falakra festett alkotások nem az örökkévalóságnak készülnek, nem kerülnek múzeumba. Nekem az tetszik ebben a tervben, hogy ezek a csuklyák mögé bújt emberek most felvállalták magukat, és nem tiltott akciókban vesznek részt, hanem engedéllyel szeretnének alkotni, ilyen ritkán fordul elő” – véli a városvédő.

Hogy graffiti vagy kortárs képzőművészeti alkotás lesz-e a héten elkezdett Városháza park tűzfalára készülő festmény, május 22-én derül ki. A Színes Város projekt utolsó állomása, a Moszkva tér kiszínezése júniusban kezdődik.

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!