Imádják Pestet a londoni szakácsok

2013-at Nagy-Britanniában sokan a pop-up éttermek évének kiáltották ki, és a tavaly, ha nem is tömegével, mint Londonban, de megjelent ez az étkezési forma itthon is. Ezek az éttermek – azaz amikor egy étterem csak ideiglenesen, akár egy estére nyit meg valahol – gyors terjedésének és sikerének oka, hogy a szakácsnak és a vendégnek is vállalkozás. Leginkább a fiatal, kreatív szakácsok műfaja ez, akiknek még nincs annyi pénzük, hogy beruházzanak egy új étterembe, így ideiglenesen, egy-két napra vagy hétre bérelnek egy helyet, ahol megmutathatják főzőtudományukat. A közönség is jól jár, hiszen olyan séfek ételeivel ismerkedhet, akiket máshol nem tudna elérni. Emellett a vacsora ára is jóval kedvezőbb, hiszen a szakácsnak nem kell annyit áldoznia a bérleti díjra, mintha állandó helyen lenne.

Egyen sivatagban vagy hulladékok között!

Itthon még csak ismerkedhetünk a pop-up étkezés műfajával, amihez kétségkívül rugalmasnak és vállalkozó kedvűnek kell lenni. Nem mindenkinek való, nem mindenki szeret ugyanis ismeretlen helyeken vagy éppen egzotikus, elhagyott épületekben enni. További rizikó az ismeretlen séf, hiszen, ha előtte nem kóstoltuk, nehezen tudjuk, mit várhatunk. Ennek ellenére a pop-up étterem az egyik legdivatosabb dolog manapság. Mivel ezek az éttermek tényleg csak pár napig vagy hétig működnek, sokszor berendezésük is lomtalanításból összeszedett hulladékokból áll, ami még egzotikusabbá teszi őket.

Külföldön már szinte követhetetlenül sok fajtája van ezeknek az éttermeknek, van, aki a helyszín extremitásával igyekszik az éhes vendégeket bevonzani, van, amikor a vacsora részeként a vendég telefonjára érkező utasítások alapján kell megtalálni az éttermet, és olyan szolgáltatás is létezik már, hogy valaki egy darab terített asztalra fizet be a város egy különleges pontján. Zürichben néha feltűnik pop-up étterem a villamoson, az a szerencsés negyven ember, aki ide egyáltalán bejut, nemcsak a különleges vacsorát élvezheti, de a villamos útvonalát is megválaszthatja. Ausztráliában szerveznek vacsorákat a sivatagban is, kilátással az Uluru sziklára, ahol a vendégek a tüzet körbeülve étkeznek. Nálunk még visszafogottabb keretek között ismerkedhetünk a műfajjal, egyelőre nem kell elhagyott gyárépületek tetején vagy erdőben bolyongani, így félénkebbek is nyugodtan belevághatnak.

Globalista konyha

Laufer Judit és férje négy éve költözött Londonba, ahol Cuisine diplomát szerzett a Cordon Bleu Cooking Schoolban. Ez régi álma volt, de be kellett lássa: háromgyerekes anyaként heti 50-60 órát dolgozni egy étteremben lehetetlen vállalkozás. Ekkor jutott eszébe, hogy a Londonban az utóbbi években igen divatos pop-up éttermeket elhozza Budapestre is. Ebben a koncepcióban nem az extrém helyszín a lényeg, hanem az, hogy minden alkalommal egy-egy olyan híres, londoni séf jön ide főzni, akinek a menüjét másképp nem is tudnánk megkóstolni, hiszen még Londonban is nehéz őket megtalálni. Balázsy Pannával így hozták létre a Globalista konyhát, ami az első, rendszeres pop-up vacsorákat kínáló formáció itthon.

A Globalista konyha éttermeit az különbözteti meg a lakáséttermektől, hogy itt profi szakácsok főznek, professzionális menüt. Aki részt vesz egy ilyen vacsorán, az tényleg azt mondhatja, hogy azt ette, amit egy londoni étteremben ehetett volna, csak éppen Budapesten. „London most az első számú hely a gasztronómiában” – mondja Laufer Judit. „Kicsit olyan, mint a Gozsdu udvar, hogy nem volt ott semmi, aztán hirtelen tele lett. Aki ebben a szakmában számít, az most biztosan Londonba megy.” Laufer Judit szerint a londoni séfeknek nem kell kétszer mondani, hogy hozzánk jöjjenek főzni, Budapestnek ugyanis rendkívül jó híre van a brit fővárosban. Az angolok lelkesednek mindenért, ami Budapesttel kapcsolatos.

Izgalmas és ismeretlen

Nem kellett tehát sokat győzködi Josh Katzt, aki a Globalista konyha első séfje volt, és aki a közel-keleti, kísérleti levantei konyhát hozta el Budapestre. Az első ilyen vacsora nagy siker volt, a szervezők szerint a különleges menüsor mellett sok embernek vonzó volt azt is, hogy mivel ezeken az eseményeken kevés a hely, a szervezők sok embert összeültetnek egy asztalhoz. Bár lehet külön jelezni, ha valaki csak kettesben enne, egy ilyen vacsora társasági esemény is, így alkalom új emberek megismerésére. Emellett Laufer Judit szerint külön izgalmas benne, hogy mindegyik vacsora máshol van, ahol éppen helyet találnak, így a változatosság garantált.

Arra természetesen ők sem számítanak, hogy mondjuk olyan nagy neveket, mint Jamie Oliver vagy éppen Gordon Ramsey megszerezzenek, hiszen nem tudnák megfizetni. De máris szerveződik a Globalista konyha következő vacsorája, ahol Tom Catley fog thai vacsorával előállni. Catley többek között olyan helyeken dolgozott, mint Gordon Ramsey Maze étterme, a londoni Nobu, illetve Ottolenghi. A menüje tartalmaz például tengeri sügér tatárt, vagy éppen teával füstölt ropogós kacsát, marinált csicsókát, jalapeno-s és misos padlizsánt is, de ez csak ízelítő. A vacsora ára egységesen 13 900 forint, amiben ásványvíz és bor is van, na meg a teljes menüsor.

Bárkinek lehet saját étterme

Szintén a pop-up étterem műfaját népszerűsíti itthon a Finnországból indult kezdeményezés, a háromhavonta megrendezésre kerülő Restaurant Day, amelynek idei első eseménye február 16-án lesz. Restaurant Day keretei között mindenki nyithat éttermet egy napra, itt a Globalista konyhával ellentétben éppen az a lényeg, hogy amatőr szakácsok jelentkezzenek, és mindenki a saját házában vagy kertjében, vagy akár éppen egy parkban vendégelje meg főztjével a látogatókat. (Ha nagyon akar, akkor egy menő séf is főzhet, de a saját lakásában, nem az étteremben, ahol egyébként dolgozik.)

Az eljárás roppant egyszerű: csak regisztrálni kell a Restaurant Day oldalán, kitalálni, hogy mit főznénk, hány főre és hol, majd várni a vendégeket. Az esemény fölött Bircsák Eszter és Sipos Melinda önkénteskednek, és mint elmondták, minden Restaurant Day-re legalább 30 étterem nyílik egy napra az ország különböző pontjain, és sok a visszatérő szakács is. A pop-étterem műfajának izgalmát ebben az esetben még külön fokozza, hogy az új ízekre vágyó gasztróturista teljesen idegen helyeken és embereknél ebédel, ez tehát nem más, mint egy nyílt vendégség.

A szervezők szerint a legnépszerűbb helyszínek mindig az alkalmi cukrászdák, a piték és cup cake-ek vonzzák az embereket, de ezen az eseményen is sok a gasztroblogger, akik egy komplett, egzotikus menüsort főznek le, de van olyan is, aki pörköltben utazik. A mostani rendezvényen is lesz ínyencmenü, de pop-up kekszstand és fánkparádé is. Az eseménybe mindig bekapcsolódik a Finn Nagykövetség is, akik a követség épületében alakítanak ki pop-up éttermet, és készítenek 200 adag finn levest. Közös jellemzője még a Restaurant Day civil éttermeinek, hogy nincs fix ár, becsületkassza-alapon működnek. Van, aki már olyan népszerűségre tett szert, hogy negyedévente visszajárnak hozzá.

A szervezők szerint amellett, hogy enni mindenki szeret, a Restaurant Dayben talán az a legjobb, hogy Budapestnek és a többi részt vevő városnak egy egészen másféle arcát ismerhetik meg a vendégek. Sokan jelentkeznek a külső kerületekből és vidékről, így az egynapos, alkalmi éttermeket felkereső vendégek olyan helyeket fedezhetnek fel, ahová egyébként nem jutnának el. Sipos Melinda szerint hozzájuk csak pozitív visszajelzés érkezik, az emberek szeretik ezt a műfajt, pedig ha belegondolunk, eléggé abszurd, hogy egyszer csak egy vadidegen ember nappalijában esszük egy vadidegen ember főztjét. Szerintük azonban mindez csak arra bizonyíték, hogy a gasztronómián keresztül sok mindenkihez eljuthatunk.