Valér
-1 °C
0 °C

Végre egy fesztivál idegesítő koncertek nélkül

018 14 06 07 fozdefeszt
2014.06.08. 12:05
A Duna partjára áttelepített Főzdefeszten végre meg lehet valósítani azt, amit az ember minden poros, koszos, mocskos fesztiválon szeretne: finomat inni és enni a szabadban, mindenféle zavaró hülyeség nélkül.

Az idei Főzdefeszt kimászott a nyáron különösen fullasztó Mikszáth tér környékéről és kitelepült a Műegyetem elé, a budai rakpartra. Jó döntés volt, az embertömeg sokkal kényelmesebben fér el, jár a levegő, és a lemenő nap fényében sokkal menőbben néz ki a Szabadság-híd és a Gellért-hegy, mint a Szabó Ervin könyvtár. A fesztiválozás élményét tovább erősítette, hogy a Főzdefeszt is felült a Metapay vonatra, azaz mostmár a kézműves sörért sem tudunk készpénzzel vagy bankkártyával fizetni, kis plasztikkártyára kell feltölteni a pénzünket és érintéssel fizetni, mint a nagy nyári fesztiválokon. Így nem kell apróért kutatni a zsebünkben, de remek társalgási téma is, hogy jó-e a Metapay vagy sem. (Update: az első nap tapasztalatai alapján növelik a Metapay és a ToiToi bódék számát, hátha így kevesebbet kell majd sorban állni. 70%-kal nőtt az érdeklődők száma az előző évhez képest.)

Bár ha a Főzdefeszt egy betonteknőben lenne, azzal sem lenne különösebb baj, főleg, hogy idén a szervezők meglépték azt, hogy nem kizárólag kézműves söröket fognak árulni, hanem street food fesztiválnak is nevezik magukat, ami elsőre a felesleges fellengzés jele is lehetne, de igazából csak azt jelenti, hogy sörözés közben nem kell a szokásos bódévárosi töki pompost, kürtőskalácsot, vaslapon sült szeméthúst vagy mikrózott giroszt enni. Ezek helyett ki lehet próbálni, hogyan is megy egy brutálisan keresű sörhöz kísérőnek mondjuk a Padrón olívaolajban sütött, durván sózott paprikája, a mindig megbízható Zing Burger, mi mása, burgere, vagy a még mindig groteszk viccnek kinéző, minikolbászos tésztatölcsér a Kolbice-től. És persze lehet pizzát is rendelni a street food showra

Ráadásul a kajaállomások miatt egy alapvetően sörfesztiválon bele lehet futni olyan őrületekbe, mint a Vörös Homár osztrigafelese, ami tényleg az, aminek elsőre tűnik: vodka, lime, chili és egy osztriga, félelmetesen néz ki és rettenetesen hangzik, és tényleg ez volt az első tömény az életemben, aminél csak kemény rágás után lehetett nyelni, viszont azonnal két sörrel később repít az alkoholversenyben, már ha egy ilyenben vesz részt a barátaival kedves fesztiválozó.

Segítség és választék pedig bőven van ehhez a versenyhez, én hétféle sört kóstoltam tegnap este, és egyrészt dülöngélve szálltam be a taxiba, másrészt meg úgy éreztem magam, mintha egy legós dobozból csak a kék meg a szürke kockákkal játszhattam volna. Pedig így is próbáltam a legszélesebb körből válogatni: a Stari grapefruitos szűretlen búzasöre nagyon kellemes kezdés ebben a melegben, a Hopfanatic BodzIPA-ja viszont azoknak jó akik jobban bírják az IPA-t, mint a bodzát. A Brandecker narancsos világ söre egyáltalán nem olyan, mint amit a boltokban hasonlóként árulnak, ez fanyar, keserű, és nagyon könnyű. 

A Horizont kifőzde japán búzája semmihez sem hasonlítható ízű volt, ezt direkt hagyom ilyen kétértelmű ajánlatnak/fenyegetésnek. Az Élesztő Medvetánca tényleg annyira gyömbéres, amennyire a sajtószöveg írja, azaz majdnem lángra lobbantja a számat, de én ennek nagyon örülök, mert fel kell égetni a szájpadlásomat a Hopfanatic brutális, folyékony bitumenre emlékeztető, elképesztően hatásos, 15 százalékos Tsunamija előtt, ami helyett akár azt is kérhettem volna, hogy 1200 forintért legyenek szívesek nekifutásból fejberúgni, a hatása nagyjából ugyanaz lett volna. Ezek után visszamenni az Élesztő standjához és meginni csak a neve miatt egy pohárral a Paks II. előtt tisztelgő 1 Milliárd Megawattból már viccnek számított.

És még nagyjából 110 sörnek a közelébe sem mentem. Főzdefeszt még hétfő estig a Műegyetem rakparton.

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!