Mindig azt gondoltam, hogy a rántott Snickers nem egy valójában létező étel, csak egy olyan dolog, amivel az angolok szívatják a világ többi népét, miközben jót röhögnek maguk között. Aztán egy vendégségben angol barátaim elkészítették a tejszínhabos habcsókot, és akkor rájöttem, hogy ők tényleg esznek ilyen dolgokat. Nálunk ennek ellenére nem terjedt el a rántott csoki, helyette azonban új őrület van kialakulóban, a bundás Oreo, amit egy magyar lakótelepi büfé vett fel az étlapjára, és mivel egyre nagyobb a felhajtás körülötte, mi is kipróbáltuk.
Alig egy hónapja nyílt a Pók utcai lakótelepen a New York Minute nevű amerikai büfé, ami amellett hogy egy egészen új színt visz a lakótelep kínai büfés, gyros-os világába, egy gyerekkori álom megvalósulása is.
Aztán pár évtizeddel később ő nyitott itt büfét, ráadásul egy egész bevállalósat. Üzlettársa tíz évet élt Amerikában, így jött az amerikai büfé ötlete, aminek kulcs motívuma az volt, hogy ne legyen csalamádé a hamburgerben.
Triffa László egyébként egészen úgy beszélt, mint aki erősen megélte a gasztroforradalmat és leszűrte belőle a lényeget, ami a következő: reggel felkel, kimegy az óbudai piacra, megveszi a marhúst meg a friss zöldséget, és abból főz aznap a büféjében. A sült krumplin kívül semmihez sem használ fagyasztott alapanyagot. Ez a hozzáállás tízből tíz pont, még ha a kivitelezésen van is mit csiszolni.
Legjobban természetesen a hamburger fogy, így azt én is megkóstoltam. Van normál, XXL és szerencsére mini változat is, így azt választottam, bár tesztelésre nem ideális, hiszen jóval kisebb benne a hús, de akartam mást is enni. A pékáru frissen érkezik minden reggel, ők süttetik, a húspogácsákat is ők keverik be hátszínből marhafaggyúval, fűszerezni nem szokták, csak sütés közben. A végeredmény vegyes lett: hiába a kifejezetten jó minőségű zsemle és hús, ha a hús túl van sütve, és az egésznek agyon van csapva ízetlen kígyóuborkával, sok hagymával és kemény paradicsommal, nem beszélve a mustárról és ketchupról. A hamburgeren bőven van mit javítani, főleg hogy a kicsi 1440, a nagy meg 2040 forint. A hozzáadott sült krumpli kifejezetten lelombozó volt, fagyasztottban is van ennél sokkal jobb.
Kifejezetten jó volt azonban a hot-dog! Extra pontok járnak a kifliért, friss, kissé édeskés benne sült sertésvirsli és házi káposztasaláta, ez már ár-érték arányban is kielégítő, 840-ért kifejezetten megéri, laktató és finom.
Na de nem húzom tovább senki idegeit, úgyis mindenkit az érdekel, hogy milyen volt a desszert!
Rántott Oreo házilag
Magyar étteremben sehol máshol nem láttunk még bundás Oreót, otthon azért el lehet készíteni, van hozzá létező recept:
Hozzávalók:
12 dkg liszt
2 tojás
150 ml tej
1 csipet só
1 ek cukor
1 ek vaníliás cukor
1 tk fahéj
3-4 ek olaj
1 tk szárított élesztő
25-30 Oreo keksz
olaj a sütéshez
Ebből a palacsintatésztánál kicsit sűrűbb tésztát kell kapunk, kicsit hagyni kell állni. Ebbe kell máratni a kekszeket, és barnára sütni. Ez a recept is vaníliafagyival ajánlja, de a szerkesztőség véleménye szerint sokkal jobb lenne valamilyen savanyú lekvárral, de láttuk már kávéturmixszal is.
Egészen biztos vagyok benne, hogy ez lesz a hely húzóétele, mint ahogy abban is, hogy sokan csak ezét fognak elzarándokolni a Pók utcai lakótelepre. A bundás Oreo ugyanis bármennyire meglepő, de nem rossz! Ráadásul éppen a büfé nyitásával egy időben jelent meg a hazai piacon az amerikai keksz, így most már minden éjjel-nappaliban lehet Oreót kapni. Székesfehérváron gyártják, gyakorlatilag a Pilóta keksszel egy épületben, a rajongók fújnak is az Oreóra rendesen.
Én mondjuk nagy Oreós vagyok, de arra hogy bebundázzam és kisüssem, még a gyerekeim sem tudnának rábeszélni. Azt gondoltam, hogy majd arról fog szólni a cikk, hogy mekkorát hánytunk a bundás Oreo után. De korántsem ez történt, ha nem csöpögött volna belőle az olaj, akkor azt mondanám, hogy az amerikai palacsintabundában kisütött Oreo kifejezetten finom,
Mondjuk a Triffa László által elemezgetett "orgazmikus érzést" nem éreztem, de egy kellemes kaja, és az a furcsa, hogy kisütve egészen más íze lesz a keksznek, kevésbé édes. Egy adag bundás Oreo 540 forint, ebben öt darab keksz van, a hülyének is megéri. Még vaníliafagyi is van hozzá, olyan tömény, hogy egyet bírtam belőle megenni, a többire rávetették magukat a kollégáim a szerkesztőségben, és mindenki odavolt érte. Pont úgy voltak, mint én: azt gondolták, ennél undorítóbb dolog nem létezik, aztán mégis megszerették. A nagy lendületben megkóstoltam az oerós shake-t is, ez nagyon bejött, valószínűleg nagy sikert aratok majd vele otthon is.
A New York Minute nem egy olyan büfé, ahová még egyszer kibumliznék, de összességében jó hely. Nagy volt a forgalom, látszik, hogy a helyiek értékelik, hogy végre van itt valami új dolog. A koncepcióhoz is ragaszkodnak, kifejezetten amerikai ételek vannak: Philadelphia golyó, chilis bab, BBQ borda, grill kukorica, amerikai palacsinta juharsziruppal. Van pizza is, bár eredetileg nem akartak, de aztán úgy gondolták, az amerikai vonalba belefér. A tészta is ennek megfelelően kissé vastagabb, de azért nem kenyérszerű, ezt is minden nap frissen hozza a pék, ők meg dagasztják, a pizzára mindenki azt kér, amit akar.
Kicsit talán túl sokféle étel van, ahhoz képest, hogy ez egy kicsi büfé, én a felét mondjuk kiszórnám, akkor kisebb lenne a kavarodás a kiszolgálásnál, és lenne idő arra, hogy minél több dolgot készítsenek saját kezűleg, ahogyan azt tervezik is.