Már csak a kenyér miatt is megéri Szegeden halászlevet enni

További Életmód cikkek

Mi az, ami elsőre beugrik, ha azt mondjuk, Szeged? Valószínű, hogy a halászlé – ezt a következtetést mondjuk abból is le merjük vonni, hogy amikor Csongrád megye ismert ételeiről kérdeztük a fővárosiakat, ők is kivétel nélkül a szegedi halászlevet vágták rá. Így hát ellátogattunk Szegedre, hogy leteszteljük, milyen verzióit fogyaszthatja az ember a fűszerpaprikás, hagymás, erős paprikával és fehér kenyérrel tálalt lének, ha a megyeszékhely közelében jár.

Dél-Alföld két legismertebb halászleve a bajai és a szegedi, amik már-már akkora feloldhatatlan ellentétben állnak egymással, mint Capulettek a Montague-kkal, vagy a Mi Hazánk a Coca Cola-reklámokkal. Mondjuk a kétféle halászlé legalább annyiban egyezik, hogy mindkettő hungarikumnak számít, illetve az alapanyagok többnyire hasonlók, az elkészítési és a tálalási mód azonban teljesen eltérő: míg a bajait gyorsabb elkészíteni, addig a szegedivel már több a szakács baja, Szegeden ugyanis először alaplevet készítenek (hagyma, pirospaprika, halaprólék), majd ezt átpasszírozzák, végül az így készült lében főzik meg a ponty- és/vagy harcsadarabokat. A bajai halászléhez általában csak pontyot használnak, nem passzíroznak, illetve nem elhanyagolható az sem, hogy míg Baján gyufatésztával eszik a halászlevet, addig ezzel az igazi szegedi recept követőinél biztosan nem találkozhatunk, a szegedi halászlé mellé ugyanis tészta helyett az összes csárdában erős paprikát és kenyeret kapunk.

Az elő- és főétel története régre nyúlik vissza, eredetileg persze a halászok készítették, és már a 20. század eleje körül nagyot változhatott a recept, mert egy 1931-es Délmagyarországban ezt írják:

A halászlé sem úgy készült, mint ma. A szolgafán, szabad tűz fölött a bogrács, abban először főzni kezdték az apróhalakat. Vagy jó háromfertály óra múlva aztán kihajították ezeket az apróságokat, most szeletelték az ízt kapott lébe a potykát, a harcsát, a kecsegét - az élet szentháromságát - mindengyikből a javát, szép és nagy példányokat.

Mára a bográcsozás annyiban megmaradt, hogy a különböző halászlé-fesztiválokon (pl. most szeptember 6-8. között Nemzetközi Tiszai Halfesztiválon is) még a szabad ég alatt, bográcsban főzik az élet szentháromsága helyett a pontyot és/vagy harcsát. A hétköznapokban azonban a csárdákban és a karácsonyi vacsorákon is a 21. század hideg csempével burkolt konyháiba szorult a szolgafa és a szabad tűz utódja, a gáztűzhely.

Fehértóról indul minden

A Fehértói Tájvédelmi Körzet területén a több hektárnyi halastó mellett található 1938 óta a Fehértói Halászcsárda. A fehértói hal a legtöbb szegedi halászcsárda halászlevének alapja, így itt kezdtük utunkat, méghozzá a klasszikus szegedi pontyhalászlével. A csárda étlapján egyébként nemcsak halételek, hanem reggeli és nem-halas főételek is találhatók, illetve annak, aki megfárad, a csárda panzió része éjszakára szállást is nyújt. A halászlevüket már csak azért is érdemes megkóstolni, mert nem túlpaprikázott, inkább sós, de a mellé kapott gigantikus erős paprikakarikák tökéletesen megadják az ízét. Halból annyi van benne, hogy szinte a hal adja a másikat, a lénél pedig csak a kenyér jobb, ha pontyozni kéne, biztos 10/10-et kapna.

1 adag filézett pontyhalászlé: 2800 forint, kb. másfél tányérnyi adag

Batyuba csomagolt ikrák

A Roosevelt Halászcsárda, ismertebb nevén a Sótartó Szeged belvárosban, nem túl csavarosan a Roosevelt téren helyezkedik el. Ők a Fehértói Halászcsárdához tartoznak, kvázi a Fehértói szegedi helytartói, több is itt a külföldi vendég, mint a főcsárdában. A halászléhez az alaplevet Fehértóról kapják, viszont azt utána helyben fűszerezik és főzik, így az íze kicsit más: a lé kevésbé jó, mint ott, az erős paprika és a kenyér viszont jobb, utóbbi annyira, hogy amikor ott voltunk, egy külföldi férfi próbált alkudozni a pincérrel, hogy ebből egy vekninyit meg akar venni, akármennyibe is kerül. Emellett amúgy előnye még a csárdának, hogy egy adag halászlé még két nem olyan éhes embernek is sok, illetve a boszorkányszigeti batyus halászlevük (pontyhalászlé, benne tésztából formált batyuba csomagolt halbelsőség) az ikra kedvelőinek egy olyan étel, amit nagyon érdemes kipróbálni.

1 adag boszorkányszigeti batyus halászlé: 2800 forint, kb. négy tányérnyi adag

Van, aki fűszeresen szereti

A majdnem száz éves múltra visszatekintő Kiskőrössy Halászcsárda a belvárostól kicsit messzebb, de szintén a Tisza mellett található, a teraszról tökéletes kilátás nyílik a folyóra. Ez az egyik legismertebb halászcsárda a városban, de nemcsak a halételek miatt érdemes betérni. A kiemelt ajánlatok között szerepel tépett túrós csusza tepertővel 1000 forintért, mi viszont ehelyett inkább porcukorral bőkezűen meghintett palacsintákkal fojtottuk le a halászlevet. Erre azért volt szükség, mert utóbbi talán az egyik legpaprikásabb és a legfűszeresebb volt az összes közül, amiket máshol kóstoltunk. Halászléből egyébként háromféle kapható, van pontyos, harcsás és vegyes, és ha valaki egy kicsit lejjebb görget az interneten is elérhető menüben, akkor láthatja, hogy rántott békacomb is szerepel az étlapon, és zónaadagot is lehet belőle kérni, ha valaki nem biztos abban, hogy megugraná a normál porciót.

1 adag szegedi filézett vegyes halászlé: 2500 forint, kb. két tányérnyi adag

A paprika nem az erősségük

Az Öreg Kőrössy Halászcsárdát 1930-as években nyitották, azóta van étlapon a halászlé - állami üzemeltetésből került 1993-ban a mostani tulajdonosokhoz. Ez a vendéglő szinte hallótávolságra van a Kiskőrössy Halászcsárdától, szóval ha véletlenül nincs szabad asztal az egyikben, akkor csak pár lépést kell tenni, és ha szerencsénk van, marad a fotogén háttér, ami ugye a Tisza és a fás túlpart, és még egy bónusz, élő zene is van. A halászlevek közül a választásunk a csontos pontyhalászléra esett. A csontos azt jelenti, hogy az apró bográcsból egy jó nagy pontydarab úszkál majd, ezért a szálkákkal nem árt vigyázni. A kenyér itt is első osztályú volt, már csak ezért megéri halászcsárdákba járni. Ugyan erős paprikát nem szolgáltak fel, de azért mondhatjuk, hogy hal-adó szellemiségűek, ugyanis meglátva a piaci rést, a szegedi halászléhez is árulnak bajai gyufatésztát plusz 550 forintért.

1 adag szögedi csontos pontyhalászlé: 2600 forint, kb. két tányérnyi adag

Tejfölös és citromos, de jobb, mint az eredeti

Az Algyői Halászcsárda a Fehértóihoz hasonlóan a városon kívül található, Szeged és Hódmezővásárhely között félúton. Az épület már a két világháború között is halászcsárda volt, a jelenlegi tulaj pedig 15 éve viszi. Messze itt ettük az egyik legérdekesebb (és számunkra legjobb) halászlevet: a korhely egy tejföllel és citrommal felpimpelt halászlé, ami elsőre furcsának tűnik, viszont megkóstolva a citromtól sokkal könnyebb ételnek éreztük, mint a klasszikus fűszeres változatait. Az erős paprika itt nem olyan őrjítően erős, a kenyér viszont belül puha, kívül ropogós és nagyon finom. Az étlapon mellesleg az alap halételek mellett van például borjú, szárnyas és apróhal is, szóval ha nem szeretjük a pontyot, az se keszegje kedvünket.