Egy bolt, ami csak a menstruációról szól

Csak egy kis boldogságot és nyugodtságot szeretnék ebbe a kérdésbe vinni. Hogy a nők tabu helyett örömtelibb, vidámabb dolgokat is kössenek ahhoz, hogy megjön a menstruációjuk. Hogy ne csak az legyen a reakciójuk, hogy jaj, megjött, megint egy elszúrt hét, hanem az jusson eszükbe, hogy most a pandás vagy a pöttyös betétet válasszam. Talán egy kicsit javíthatunk ezzel a nők közérzetén

– mondja Csete Mónika, Magyarország első olyan boltjának tulajdonosa, ahol kizárólag a menstruációval foglalkoznak. A nemrég megnyílt budapesti üzletben alternatív menstruációs eszközöket, vagyis többek között mosható betéteket, intimkelyheket, menstruációs bugyikat árulnak. Csete Mónika cége egyébként a legrégebben működő magyar alternatív menstruációs márka, a webshopjuk már közel tíz éve létezik. (Más magyar webshopok is árulnak ilyen termékeket, de ezzel foglalkozó hagyományos bolt eddig nem volt.)

Csete Mónikát meglepően korán, jóval a környezettudatos életmód széles körű elterjedése előtt, már a kilencvenes években elkezdték foglalkoztatni az alternatív menstruációs eszközök. De nem a nyugat-európai vagy amerikai példák (amelyek akkoriban még ott sem terjedtek el igazán széles körben), hanem a nagymamája inspirálta. Ezért is lett az általa tervezett termékcsalád neve Emilla, ez volt ugyanis a nagymamája beceneve.

Minden nyarat nála töltöttem, és egyszer megkérdeztem tőle, hogy a háború alatt, vagy úgy általában régen mit használtak, amikor menstruáltak. Nem volt eldobható betét, tampon meg pláne nem. Kiderült, hogy nem is vattát használtak, ahogy később a nők, hanem maguknak varrták a betéteket. Zala megyében, Óhídon lakott, ott voltak varrókörök, ahonnan férfiak ki voltak paterolva, ment a pletyka és a varrás. Tulajdonképpen mosható betéteket készítettek, csak akkor még gyapjúból.

Végül a 2010-es évek elején kezdte el az első minták megvarrását, de nem gyapjúból, hanem pamutból. Először csak a szűkebb, majd a tágabb baráti körén tesztelte a termékeket. “Azt vettem észre, hogy egyre többen jönnek, hogy nekem is tudnál varrni? Akkor jöttem rá, hogy érdemes lenne ezzel komolyabban foglalkozni”. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen végzett dizájner elkezdett utánaolvasni a különböző anyagoknak, kipróbált vagy 40-50-félét, míg végül a búvárruhák anyagára esett a választása. Ebből és pamutból készülnek a mosható betéteik, amelyekből évről évre egyre többet adnak el.

A vásárlók legfőbb motivációja egyébként meglepő módon a kényelem. Persze számít a környezettudatosság, az egészséges életmód és az is, hogy ezzel hosszú távon pénzt spórolhatnak, de Csete Mónika tapasztalatai szerint a legfontosabb szempontjuk, hogy a mosható betét érzésre olyan, mintha egy vastagabb pamutbugyiban lennének. “Az eldobható betét zörög-csörög, hangosabb, amikor cseréli az ember. Ezt diszkrétebb használni például egy munkahelyi mosdóban” – állítja.

Tízezer tampon egy élet alatt

A vásárlóik másik fő szempontja a környezettudatosság, világszerte ezért érdeklődik egyre több nő az alternatív termékek iránt, különösen az utóbbi években, a klíma- és környezetvédelem terjedésével. Becslések szerint egy nő élete során nagyjából tízezer darab tampont és betétet használ el. Ezek a termékek műanyagot is tartalmaznak, így nehezen, nagyjából ötszáz év alatt bomlanak le. További hátrányuk, hogy a tamponokat és betéteket klórozással fehérítik, a betétekben található zselé pedig a legtöbb esetben kőolajszármazék. Így nemcsak a lebomlásuk időtartama, de már az előállításuk sem környezetbarát.

A hagyományos betétek és tamponok emellett elég drágák. Ráadásul az egész világon Magyarországon az egyik legmagasabb az alapvető női higiéniai termékek adója. Az Európai Unió 2007 óta lehetőséget ad a „tamponadó” csökkentésére, mellyel a tagállamok fele élt is, Magyarország eddig még nem. Így minden hónapban a választott termékek típusától, márkájától függően 1-4 ezer forintot kell a nőknek betétekre és tamponokra költeniük. (És akkor még nem beszéltünk a sokak számára sajnos szükséges görcsoldó gyógyszerek áráról.) Ezt nem mindenki engedheti meg magának, Magyarországon a nők körülbelül harminc százalékát érintheti az úgynevezett menstruációs szegénység. Vannak, akik a sokkal olcsóbb, de kényelmetlenebb vattát használják, de akadnak olyanok is, akik emiatt hiányoznak például az iskolából.

A mosható betétek drágábbak, mint az eldobhatóak, nagyjából 2-3 ezer forintba kerül egy darab, de körülbelül egy év alatt megtérül az áruk. Mert hogy minden ciklusban több kell belőle, viszont egy mosható betét átlagosan öt évig használható. Így csak eleinte nagyok a költségei.

Szájról szájra terjedünk a falvakban

Azt hinnénk, hogy az alternatív menstruációs eszközök fő vásárlói az újdonságokra nyitott, nagyvárosi, környezettudatos egyetemisták, 20-as, 30-as éveikben járó fiatal nők, az Y generáció tagjai. Csete Mónika tapasztaltai azonban mások, Magyarországon főleg vidékiek vásárolnak tőlünk. “Ezen én is sokat gondolkoztam, hogy miért van így, és arra jutottam, hogy ott egyszerűen nehezebben hozzáférhetőek a menstruációs termékek. Vegyünk egy kis falut, ahol csak egy kis bolt van. Rosszabb esetben nincs is mindig elérhető eldobható betét, meg kell rendelni. Ezek a nők meglátták a lehetőséget a mosható termékekben, ez mindig otthon van, soha többet nem kell emiatt elmenni a kisboltba.

Olyanok vagyunk, mint a népmese: szájról szájra terjedünk a falvakban. Rendszeresen előfordul, hogy valaki rendel tőlünk egy kis faluból. Aztán eltelik néhány hét, és ugyanarról a településről kapunk újabb rendeléseket 2-3 másik embertől.

Az alternatív menstruációs eszközökkel szemben egyébként Csete Mónika szerint

Akik idegenkednek tőlük, azt mondják, hogy undorodnak a vértől, nem akarják látni még annyi időre sem, amíg kimossák a betétet vagy kiürítik a kelyhet. Szerinte ezt az érzést le lehet küzdeni, több vásárlójuk mesélte, hogy idővel megszokta a dolgot. “Meg kell érteni, hogy ez egy teljesen természetes dolog, egy testtudatos nő elfogadja a saját vérzését, szembenéz vele és nem a háta mögött hajítja be a kukába a használt betétet”.

Méhszáj és placenta plüssből

Bár a bolt új, a webshopjuk már majdnem tíz éve működik. Ezalatt az időszak alatt azért érzékeltek némi változást a menstruációhoz való hozzáállásban. “Sok nő mondja, hogy nagy kő esik le a szívéről, hogy erről már ilyen nyíltan is lehet beszélni. Amikor ezt elkezdtük, még rettenetes volt a helyzet ilyen szempontból itthon. Eleve úgy indítottuk a céget, hogy elsősorban külföldi piacra szállítunk, magyar vevőkkel nem számoltunk komolyan” – meséli. Vevőik többek között Németországból, Angliából, Kanadából, Svájcból, Izraelből rendelnek, de Hawaiiról, Japánból és Dél-Koreából is érkeztek már megrendelések.

Pár évvel később aztán a magyar vevők is megtalálták őket. Mónika emlékei szerint kezdetben itthon sok volt a pfújolás, sokan nem hitték el, hogy ezek a termékek működnek. A “mosható kultúra” egésze idegen volt, ez látszott a kommenteken, amiket kapott például Facebookon. Ez mára megváltozott. “Az a titka, hogy nem szabad erőltetni. Nem helyettesíteni szeretnénk a hagyományos termékeket, csak alternatívát kínálni, hogy tudjanak a nők arról, hogy vannak más lehetőségek is”.

A bolt egyik célja a kommunikáció, hogy a nők be tudjanak menni, fel tudják tenni személyesen is a kérdéseiket, meg tudják fogni a termékek anyagát, fel tudják próbálni a bugyikat. És bővítették is a választékot, például egy kaliforniai cég női szerveket ábrázoló plüssfiguráival. Van például plüssből készült méh, méhszáj és placenta is. Az Ellen DeGeneres showműsorában is bemutatott figurákat az oktatásban, nőgyógyászati rendelőkben használják, de van, aki azért veszi, mert viccesnek találja. Akad egyébként méhet és petefészkeket ábrázoló kulcstartó és kitűző is.

A mára nyolc embert foglalkoztató vállalkozásnak, amelynek két varroda is dolgozik külsős beszállítóként, további tervei is vannak. Amint a járványhelyzet lehetővé teszi, szeretnének elindítani egy előadássorozatot szülésznőkkel, védőnőkkel, testtudatos stylistokkal és más szakemberekkel a menstruációról. “A tabut váltsa fel a jókedv, a testtudatosság és az elfogadás. Ez a célunk, ennyire egyszerű”.

(Borítókép: Kaulics Viola)