Elővesszük, játszunk vele, életben tartjuk a Bobót
További Életmód cikkek
Nem ér panaszkodni, hogy milyen tré országban élünk, miközben tréfálkozva mutogatjuk a barátainknak (és veregetjük közben önelégülten vállon magunkat), hogy nézd, de vicces. Bizonyos dolgok azért léteznek csak, mert még mindig röhögünk rajtuk. A tréfát meg mindenki érti, nemcsak mi. Persze túlzás lenne azt állítani, hogy csak és kizárólag a poénkodva tomboló retróhullámnak köszönhetjük DJ Bobo csütörtök esti fellépését a Rióban. A lezseren elegáns/elegáns dresscode-ban jelenlévő, a pór néppel nem keveredő VIP + ál-VIP nagyon is jelentőségteljesen figyelte a táncos bábjátékot a hátsó részben a képernyőn, miközben a csajaik épp táncoltak a kedvükért, meg nyilván nem irónia volt (bár annak sem lett volna utolsó) a takonyrészeg lány részéről sem, amikor megnyalta a szálkamentesre csiszolt és lakkozott tartóoszlopot, majd elesett és ordított. De nem árt észben tartani, hogy ha túl sokszor kiáltunk medvét, és nem is komolyan tesszük, akkor senki sem figyel majd oda, és nem marad más, csak a Bobó, aki jóságos partytiszteletes képében jön el tizenegyedszerre is.
Hiszek a varázslatban, hiszek a hősökben
Rengeteg anyuka, kisgyerek és rádiót hallgató nagypapa kell ahhoz, hogy egy közpark megteljen, kilenc órától a színpad előtti tánctér mindesetre azért kezdett feltöltődni, és a Rio-sztenderdek mellett a legelső sorban voltak igaz rajongók is, köztük egy gimiben állandóan csúfolt lány és egy csapzott öreg bácsi is, ők másfél órával később kívülről tombolták nem csak a Celebrationt, hanem bizony a vadiúj szám szövegét is, aminek a címe Olé Olé, és a futball EB-re írta DJ Bobo (azért hihetetlen, hogy mi mindenre rá nem bólintanak időnként azok, akik döntenek). Bemelegítésként Ace Of Base szólt meg Relight My Fire, meg Scatman, meg Balaton ’95, a cd-játszók mögötti kisiparos pedig huszonhárom percenként mondta ki a nevet, a jelenlévők pedig huszonhárom percenként kezdtek el sikongatni a név hallatán. Volt persze jónéhány bomlasztó elem is, aki szintén sikongatott, aztán vigyorogva körbenézett, hogy van-e más is, aki még jófej. Volt bizony, és ő is 3000 forintot fizetett, hogy erre rájöjjön.
Az előadás előtt a rokonszenves és értő tekintetű DJ Bobo még fogadta a sajtót, beszélt az Olé Oléról meg az EB-ről egy keveset, majd kérdésünkre felelve elmondta, hogy bár ciklikusan visszatérnek bizonyos zenék, és bizony lassan húsz év eltelt azóta, ma azért más egy kicsit, mert ma már leginkább csak a német piacon él meg az eurodance. És tizenöt évvel ezelőtt? Hát, igazából akkor is a németek fogyasztották a leginkább, mert ugye ott sokan élnek. Mindesetre a legnagyobb baj az eurodance műfajjal az volt, mondta, hogy többnyire producerekből állt, kevés volt benne az igazi karakter, mint mondjuk Haddaway, mert például a 2 Unlimitednek is állandóan változtak a tagjai, nem volt igazi arcuk. A Rednex meg piacra dobta a Rednex nevet, hogy kinek kell. Meg ugye a Kiss, tesszük hozzá.
Vámpíros diszkóoperájával a tavalyi Eurovízión domborító, majd kibukó Bobóhoz kezdés előtt bevittek még egy vak kislányt is, majd fél 11-kor kimondták utoljára azt a nevet, kinyílt az ajtó, és fehér tiszteletes képében, két női, meg két férfi táncossal lépett a teljesen üres színpadra az.
Tombolás, részegedés, csütörtök esti ige a Rióban, zakógalléron az inggallér kint, a fodrász szaküzlet két dolgozója, I believe in magic, I believe in heroes, I believe in Jesus, a tavaly Speak-koncerten onanizáló értelmiségo alapsejtek, olé olé, osztrák-lengyel 1-1, masszív biztonság (hovahovahova!), szépen ápolt őszülő vállalkozói körszakáll és barátai, Music is my best friend, magyarul felolvasó Bobó (ez a mondat bizony nehéz lesz, de megpróbálom), életben tartjuk az eurodiszkót, meg ugye igazából nem is esszük azt a szart, hát dehogynem.
Éjfél előtt fél órával Bobó és négy táncosa eltűnt a színpadról, csak a füst maradt utánuk, majd egyből beindult a What Is Love, és ekkor egy ember mondott valami olyasmit a mikrofonba, amit szívességből el is hallgathatnánk, de a lényege, hogy nyár folyamán még többször visszatér. Az, aminek nem mondjuk ki a nevét, augusztusban, 2 Unlimited és Haddaway képében.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
