Bodrogi Gyula és az emberszemű kecskék

A vadászokra mindig lehet számítani - mondom a kitömött vadkecskének és Nagy riporternek, miközben mélyen az előbbi szemébe nézek. A kreatív energiától duzzadó preparátor emberszemet rakott be neki, viszont levágta a fejét és fa lapra rögzítette. 1:1.

Nemhiába nevezte Klausmann "Emlékeznek rám a Szerencsekerékből?" Viktor sajtófőnök Magyarország legnagyobb élményparkjának a Szabadidő 2005 kiállítást. Kifejezetten élményekre kihegyezve érkezünk meg a jégbe fagyott BNV-telekre. Lesz itt fegyver-, horgász-, vadász-, hajó-, motor- és sportkiállítás, ha tavasz már nincs, így a jégpáncél miatt elmarad a nagymedencébe ígért mozgássérültvitorláshajó-bemutató.

És tényleg nagy élménnyel kezdődik, mert arra lépünk be a B pavilonba, hogy az emberszemű vadkecske mögött vadász divatbemutató zajlik. A vadászöltöny bizarr viselet, gazdáját kivéve ha az ember jódlizenekarok közvetlen közelében éli az életét. Ha vadászöltöny viselője egy kecskeszakállas fiatalember, akit két lódenhatású, enyhén ávós hangulatú egyenruha-kosztümbe öltözött leány, egy fehér lepelbe burkolt, nőnemű Ámor és egy Bodrogi Gyula követ, akkor az tuti siker. Ha Bodrogi Gyula vadásztörténeteket is mesél, még inkább. Feltéve, hogy a nézőközönség háromnegyed részben csontgombokat, tölgyfaleveles hajtókát és több tízezer négyzetméternyi lódent visel.

Nagy riporter annyira belefeledkezik egy agancsszelettel összefogott zsinórnyakkendőbe, hogy csak azzal tudom elcsábítani, hogy a szomszéd késes stand (a Moskito) plazmaképernyőjén egy irtó kövér, szakállas kamionsofőr szamurájkarddal kettéhasít egy fél marhát. Ámulva figyeljük minden idők legmókásabb kaszabolós reklámját a Cold Steeltől. A szakállas megmutatja, hogy a szablya milyen praktikus eszköz, ha a standon összetekert napozógyékények támadnak ránk, vagy a szomszéd megkér, hogy ugyan már döfjük át a kocsija motorháztetejét. Aztán átadjuk a terepet a fegyverekhez mélyen vonzódó Tóta riporternek és távozunk a Boat Show felé, hiába csábít a dagesztáni szablya hetvenezerért, a műlevelekkel díszített álcaruha negyvenhétezer-hatszázért, nem beszélve a szezon slágertermékéről, a bálaszámra árult kitömött kecskefejről. Azt menet közben is látjuk, hogy az igényes magyar vadász nappalijában a gímszarvas- és vaddisznómaradványok mellett ma már természetes a negyedelt zsiráf.

Tóta riporter felméri a fegyverkínálatot

Pénzt persze nem hoztam eleget - csaptam a homlokomra útban a Hungexpo felé. Még szerencse, hogy nem vittem, mert még véletlenül megvettem volna valamit magasan a városi árak fölött.

Vadászpuska van bőven, viszont azokról semmit se tudok, úgyhogy nem is nyilatkozom. Pisztolyfronton elkeserítő a helyzet: éles fegyverekől sincsenek kint a csúcsmodellek, főleg brazil és cseh cuccokból válogathat, aki akar; gázpisztolyból egyenesen a legalját vitték ki a Fehovára, ami a közönségnek meg is felel, viszik büszkén az olasz szemetet, verekedni jó lesz. A légpuskák között viszont akadnak érdekességek, mint például az AK-74-esről mintázott Yunker, ami igen tartós darab, úgyhogy el is kérnek érte kilencvenezret. Vagy a Baikal Drozd nevű eszköze. Az oroszok amúgy igen kreatívak a hobbifegyverek terén, a Drozd simán elférne egy jó scifiben is lézerfegyverként.

Ezeket - mármint a légfegyvereket - ki is lehet próbálni, mégpedig lövésenként 40 forintért, ami igazán baráti, ha mondjuk nincs saját puskánk, mert ha van, akkor nyugodtan lövöldözhetünk otthon is, egy forintért. Ha nincs, akkor meg lövöldözzünk inkább a búcsúban, ott van nyeremény is.

Tóta riporter könnyűipari kritikát fogalmaz meg

Külön érdekesség a Keserű Művek standja, pontosabban a Keserű Művek egész munkássága. Aki valahogy az eddigiek ellenére is odakeveredik a kiállításra, okvetlenül vegye kézbe a cég fegyvereit. Megvan a maguk szépsége. Egy rakétánál például mindent a sebességnek rendelnek alá, attól olyan letisztult és nagyszerű. Nos, a Keserű-fegyvereknél az olcsóság a rendező elv: itt nincsenek fölösleges dizájnelemek, se időt és munkaidőt rabló ergonómia, de az se szempont, hogy ne úgy nézzen ki a stukker, mint amit már festés előtt megevett a rozsda. A légfegyvereknél nem szarakodnak például biztosítószerkezettel, se tömítéssel, se az illesztéssel. Ezért aztán aztán ilyet vehet magának mindenki, aki szeretne fegyvernek látszó tárgyat, és annak idején így lett naggyá a Volkswagen, úgyhogy nincs ezzel semmi baj, csak ki kell várni azt a pár évtizedet. Azt persze nehéz megérteni, miért drágábbak a Keserű-cuccok a gyár standján, mint némely kiskereskedőnél, de hát nem kell mindent tudni.

Amiből bőséges a választék, az a hidegfegyver: a 18. századi afgán jatagántól a Cold Steel katonai késekig van minden, utóbbiak szintén az általam ismert áraknál drágábban, előbbi meg bizonyára a megfelelő áron. Szintén eleget találtunk belül prém, kívül bőr sapit, (opcionális madártollal) és erdészzakót viselő bácsiból, hangosan hülyeségeket beszélő nagykamaszból, valamint unott arcú feleségből.

A Hunter S. Thompson emlékakció

A vadászrészleg és a sportkiállítás között található lángosos bódé előtt Nagy riporter akcióművészeti formában emlékezik meg Hunter S. Thompsonról, a gonzo újságírás kitalálójáról, aki a napokban lőtte szét a fejét: hirtelen megiszik rengeteg Jägermeistert, aztán tejfölt csurgat a digitális kamera Leica objektívjére.

Medúza és jacuzzi

A Sport kiállításon gyakorlatilag átrohanunk. Az egész sokkal inkább emlékeztet egy túlméretezett áruházra, mint a beígért élményparkra. Van igen sok bicikli, a hétszázezres Scott például direkt jól néz ki, feljövőben a quad, ami egy négy vaskos keréken haladó terepmotor és az egymillió forint feletti havi bevételű népesség körében egyre több áldozatot szed. Titokzatos jelenség, hogy a BNV területén évek óta szívósan próbálkoznak a masszázsfotelárusok, pedig szavahihető forrásból még sosem hallottunk olyan emberről, akinek lett volna ilyen. Ha Ön hallott ilyenről, irja meg nekünk.

A Sport kiállításon még két említésre méltó dolog történik. Életemben először kóstolok aloe verát, ami olyan, mint a medúza sok porcukorral, és látunk két férfit elmélyülten beszélgetni egy méretes jacuzziban, amiről egy south parkos mókás homoszexuális jelenet jut az eszünkbe, így inkább átszaladunk a Boat Showra.

Szegény gazdagok

A legszopóbb dolog közepesen gazdagnak lenni, mert az ember rákényszerül arra, hogy hatvanmillióért hetekig rohadjon egy lakóautó-szerű nyomasztó térben, teakfa meg fehér bőr ide vagy oda. Ezt a keserű megállapítást a 254341 euróért és 85 eurócentért kínált Sealine F34 Flybridge fedélzetén tesszük, pedig ez egy kitömött rinocéroszcsaládnál is sokkal nagyobb, igen mutatós yacht. A design tökéletes, a hajófarban a pad gombnyomásra csúszik hátra, a főkabin topmodellekkel való hancúrozásra tervezett ágya fölött jó nagy tükör, de az egész belül mégiscsak szűk, mint Gyurcsány Ferenc mozgástere az Eucharisztikus Kongresszuson. A tulajdonos kapcsolatépítési lehetőségeit meglehetősen szűkíti, hogy vendégkabin egy klausztrofób, koporsószerű bemélyedés, ahová csak Lugosi Bélát lehet jó lelkiismerettel meghívni.

A Boat Show a túlzottan is kirakodóvásárszerű Szabadidő 2005 leglátványosabb szekciója. Naná, a kirakott darabok itt legalább jó nagyok és ritkán olcsóbbak egymilliónál. Eljött pár kisebb hazai hajóépítő üzem, de nem motoros hajók alig-alig akadnak, a K-Maxxi kültéri kiállítását meg képtelenek vagyunk megtalálni, pedig itt állítólag van doboz alakú, kocsitetőre szerelhető, kinyitható csónak.

Szolid motorosok

Az ugyanebben a csarnokban élvezhető Budapest Motor Kiállításon nem meglepő módon sok a motor, illetve a feltűnően feszes fenekű hostess. Nem látunk egetverő újdonságot, de mivel Nagy riporter nem vezet, én pedig a robogóig jutottam (magyarul fingunk nincs a motorokról), ez sem meglepő. Amatőr vásárélvezőként feltűnik, hogy a feltörekvő kínai és más ázsiai gyárak jobban eleresztik a fantáziájukat. Ha lett volna háromszázezerem készpénzben, biztosan nem megyek haza a choppernek álcázott 50 köbcentis Jincheng Knight 50 Cruiser nélkül. A szezon járművének a quad tűnik, a nagycsoportos korosztálynak való mikroquadoktól a 250 köbcentis példányokig, de a legtöbben azért a Penthouse leszbi modelljei körül állnak, akik amúgy illedelmesen dedikálnak. Quad már esett rám éles kanyarban, leszbi modell nem, úgyhogy megértem a közönséget.

Bekukkantunk még a Fehova horgászpavilonjába, ami sűrűn telepített standokkal van tele, a kínálat pedig a szokásos bolti felhozatal, extrák nélkül. Azaz egy extrát mégis találunk, Walter Tamás Index-közeli horgász világbajnokot, akitől a cége standján itt bárki élőben megkérdezheti, tényleg a szájukba veszik-e a versenyzők a csontkukacot, ha a hajrában sűrűn kap a pinafésű.

A nép szórakoztatására a hülye sportok világjátékainak biztos résztvevője, a horgászfelszereléssel végrehajtott célbadobás, vagyis a casting szolgál. A nézők félénken figyelik a blazírt castingmestert, aki huszadjára is telibe találja húsz méterről a célkorongot, pedig oda sem figyel. Ettől annyira elbátortalanodunk, hogy veszünk egy óriási, arany flitteres gumihalat és hazamegyünk.

Az idei Szabadidő 2005 nem az a kimondott élménypark, részben azért, mert a szibériai idő nem barátja az önfeledt szabadtéri programoknak. Az egész inkább olyan leárazásosvásár-jellegű izé, nem is mindig olcsó árakkal. A gyereket azért el lehet hozni, a kitömött varacskos disznók és a yachtok megteszik a magukét. Bízzunk a közeli tavaszban és tartsuk élesen a szamurájkardot.

Szabadidő 2005 - március 3.-6.
Budapest Boat Show
Budapest Motor Kiállítás
Sport Kiállítás
Fehova - Fegyver, Horgászat, Vadászat nemzetközi Kiállítás

Hungexpo Budapesti Vásárközpont
A belépő 1000 forint, diákoknak, nyugdíjasonnak és katonáknak 650, családi jegy két felnőttnek és két 14 éven aluli gyereknek 2000 forint