Céges buli a kultúrplázában

Távolról látszott, hogy nem igaz a Művészetek Palotája épületéről kialakult közvélekedés, miszerint Zoboki Gábor tervezése a legkisebb ellenállás felé mozduló, kockázatokat nem vállaló biztonsági játék lenne. Az eddig inkább unalmasnak ható kulturális tömb felületét kész állapotban ugyanis színes neoncsíkok borították, karakteressé téve a látványt: az épület úgy festett, mintha céges farsangok számára építették volna.

Ennek megfelelően vastagharisnyás népművelők helyett biztonsági őr hadseregek irányítottak minket a parkolóházban, feljebb kávébarna kosztümös kontingens masírozott el mellettünk, majd fekete nadrágkosztümös hosztesszek sorfala irányította az érkezőket a csillogó estélyis segítők karjaiba.

Demján Sándor átadja a kormány kitüntetéseit

A céges buli hangulat a kitüntetés átadási ceremónia alatt sem halványodott. Bár a lovagkereszteket és a dicsérő okleveleket a kormány biztosította az eseményhez, a prímás jól láthatóan nem Bozóki András volt.

A szórakozott kulturális miniszternek a beruházást levezénylő TriGránit vezérigazgatója, Demján Sándor intett, hogy ne a puritán mikrofon állványnál mondja el beszédét. Az ünnepi szavakat követően a nagyvállalkozó röviden ostorozta a magyar bürokráciát, megengedően megjegyezte, hogy a Művészetek Palotájával kapcsolatban tapasztalatai mégis pozitívak voltak, majd elmondta: "a külföldi szakértők el voltak ájulva az épület tervein".

Végezetül pedig a miniszter asszisztálása mellett kitüntette munkatársait, a vezérigazgatóktól a ranglétra legalsóbb szintjeiig. A tűzoltók neveinek sorolásánál hagytuk el a termet, hogy az ünnepi koncert előtt felmérhessük a terepet.

Az épület belülről továbbra is vonzóbbnak tűnik, különösen, hogy a bálnahas alatt ott nyüzsgött a teljes politikai és művészeti elit. Egy pillanatra láttuk Gyurcsány Ferencet, de aztán elvonta figyelmünket Varnus Xavér, akinek bohém generális stílusát Áder János ellensúlyozta népi kollégista öltönyével. Görgey Gábor a pezsgős asztalnál egy cikkéről sztorizott, amiben állítólag a büféasztal előtti állóhelyek fontosságára mutatott rá. Hogy az egykori kulturális miniszter nem a levegőbe beszélt, csak azután jöttünk rá, hogy folytatódott a céges buli.

A magyar Woody Allen, a kötelező celebriti és az árok betemetés

A Nemzeti Hangversenyteremben Kuncze Gábor, Herényi Károly és a fehér nadrágkosztüm-pornósztár-napszemüveg kombóval az ünnepet átértelmező Dávid Ibolya közelében helyezkedtünk el. Bár a műsor protokolláris eseményt ígért, Vitray Tamás gyorsan oldotta a hangulatot. A műsorvezető egy ideig csak a szavak kimondásával nem boldogult, később azonban kicsúszott kezéből az irányítás, neveket, funkciókat, eseményeket kevert össze, és csak akkor sikerült talpra állnia, mikor felhagyott a hivatalosság látszatával, és kezeit széttárva elmondta: most felolvassa a papírjáról, minek kellene történnie, és reméli, hogy majd így is zajlik minden.

Ismét Demján Sándor vezette vissza az eseményeket a mederbe. A Művészetek Palotája építője elmondta, a Nemzeti Filharmonikusok annyira szeretik az épületet, hogy naponta megsimogatják, ami nem csak az akusztika miatt fontos, hanem mert ez a vállalkozás teremtett végre nemzeti konszenzust. Ezt követően élő tévéadásban többször elhangzott Demján összes cégének neve, majd újra színpadra szólították a vállalkozó munkatársait. Mellettük még Jose Carreras kapott kitüntetést, akinek ugyan semmi köze nem volt az egészhez, előző nap érkezett Budapestre, viszont a műsorhoz kellett egy celebriti is.

A szólásra emelkedő Gyurcsány Ferenc jó kommunikációs érzékkel Demján után a hangsúlyt nem a határozottságra helyezte. A miniszterelnök jó tanuló diák-pózban és hangsúllyal rámutatott a művészek nagyságára, akik mellett mi kis porszemek vagyunk csupán. A teátrális szónoklattá terebélyesedő beszéd az árokbetemetős részhez érve csendesedett le. Nem csak az a fontos, hogy ki fejezi be a nagy vállalkozásokat, hanem az is, hogy ki kezdte el azokat, mondta végül kevesebb színpadiassággal Gyurcsány, név szerint említve Orbán Viktort.

A koncert szerencsére nélkülözte a céges bulik jellegzetességeit, és a Princess együttes Klasszikusok diszkóritmusban című show-ja helyett Kocsis Zoltán vezényelte a Nemzeti Filharmonikusokat. A tesztelőadás jellegű programból kiderült, hogy Carreras igazat mondott: a terem valóban elképesztő akusztikával rendelkezik nagyzenekari műnél, kórusnál és szóló zongoránál egyaránt, meglágyítva ezzel a kezdetben mono magnós hangzást emlegető fotósunk vonásait is.

Kis porszemek a bánahas alatt

A klasszikus zene azonban csak átmenetileg érzékeltette a közönséggel porszem jellegét, és hamarosan folytatódott a kötetlen smúzolás. Orbán Viktort nem láttuk, Gyurcsány Ferenc viszont angolul mesélt viccet egy kisebb, nevető társaságnak, Görgeyt, ahogy azt hirdette is, újra a büféasztal előtt állt, Demszky Gábor Somló Tamásnak érvelt hevesen, Varnus Xavér pedig úgy járkált a tömegben, mint egy bebotoxozott robot.