Tömény tárlat

Amikor meghallottam, hogy megnyílt Magyarország első pálinkaháza, először egy falusi italmérést vizionáltam, ahol micisapkás jómunkásemberek támasztják az alkoholszagú fémpultot, pasztillás kisüstit szopogatnak, miközben a vasárnapi kocavásár legemlékezetesebb pillanatain merengenek üveges szemekkel.

Tekintse meg képeinket, kattintson!

Később viszont megtudtam, hogy a tradicionális magyar égetett szesznek szentelt létesítmény a Rákóczi úton, az Astoriától két percre található, ezért betanított segédalkoholisták helyett képzeletben idősödő, kordzakós filozófusokkal népesítettem be a helyet, akik több hektoliter Patópál vodka áráért vásárolnak ágyaspálinkát egy Heidegger fenomenológiai téziseiről szóló késhegyig menő vitához.

Surda és a törköly

A pálinkaház megnyitóján azonban leértékelt tömény után kutató alkoholbetegek helyett öltönyös vállalkozók fogadnak, akik csendben kavarognak a különböző formájú üvegekkel megrakott polcok közt. A kapcsolatteremtősnek is nevezett társastánchoz lágy cimbalommuzsika adja az alapot, a sarokban kuporgó egytagú cigányzenekar érkezésemkor éppen a Forró szél című klasszikus jugoszláv tévéfilmsorozat Surda-dalként elhíresült főcímzenéjét játssza.

- Magyarország minden jelentős szeszfőzdéje jelen van, huszonhárom cég kétszázötven terméke, vagyis a teljes magyar pálinkaválaszték kapható. - tudom meg a bolt tulajdonosától, aki maga is pálinkatermelő.

- Az EU-ban sikerült levédetni a pálinka nevet, ezért ezentúl csak a Magyarországon termelt gyümölcsből Magyarországon készített égetett szeszt lehet pálinkának hívni. - avat be a részletekbe Szicsek János, de én ekkor már a kóstoláshoz előkészített feles poharakkal szemezek.

A bolt választékának átfogó megismerésére törekszem, ezért egy-egy tesztkortyra nem pazarlok sok időt. Szerencsémre a pálinkaívásnak még nincs olyan merev szabályrendszere, mint a bórkóstolásnak, nem látok egyetlen szakértőt sem, aki a poharat a nap felé tartva vizsgálná az égetett szesz áttetszőségét, valaki ugyan püspökkenyérre emlékeztető ízt emleget egy törkölypálinka kapcsán, de aztán rögtön elnézést is kér.

Az élet vize

- A jó pálinka nem perzseli le a nyelőcsövet. - igazít el Balázs Géza, a Magyar pálinka című alapmű szerzője, aki főállásban azért nem az égetett szeszekkel, hanem a nyelvészettel foglalatoskodik.

Tekintse meg képeinket, kattintson!

- Károly Róbert korából származik az első írásos emlék, amiben megemlítik a pálinkát, akkori nevén aqua vitae-t, de szinte biztos, hogy már a honfoglalók is ittak égetett szeszeket. - tudom meg, ahogy egyre mélyebbre merülünk a pálinkatörténelemben, de mielőtt még feszengenék a sok tudománytól Balázs Géza megjegyzi, hogy hiába írt egy összefoglaló könyvet a témáról, azért nem mindig tudja megkülönböztetni a szilvapálinkát a fütyülős baracktól.

Szó esik még a pálinkák osztályozásáról, tudniillik, hogy a gyümölcsből lepárlással készült szeszeken kívül vannak pálinkák, amiknél a viszonylag semleges karakterű alkoholt utólag ízesítik, például dióval, és megtudom azt is, hogy háromezer forint alatt nem érdemes pálinkát venni, mivel olcsóbban csak pasztillával megbolondított sebbenzint kapni, de a mondatok egyre tompábbak, a világ pedig váratlanul jóleső, meleg ringatózásba kezd.

Még megkóstolom a házigazda barackpálinkáját, búcsút intek a cimbalmosnak, aki most mintha a Dallas főcímzenéjét játszaná, majd elindulok a kijárat felé. Útközben majdnem leverek egy nyolcezer forintos bodzapálinkát, szelíden fellökök egy vállalkozót, aki éppen a "Tudod, mit csináljanak a románok a pálinkájukkal?" kérdést szegezi partnerének, majd belecsobbanok a délutáni csúcsforgalomba.