Katasztrófaturizmus a Tátra jövője?

Napalm

Az Ótátrafüred egyik idegenforgalmi irodájában dolgozó lányt és férjét Podbanszkóhoz közel, az úton érte a vihar, de szerencsére még vissza tudtak hajtani a garázsukig - emlékezett vissza a péntek estére riportalanyunk. A garázsból azonban már képtelenség volt elvergődni a kétszáz méterre fekvő házukig. "A közeli faluban lakó barátainkkal mobilon tartottuk a kapcsolatot, onnan tudtuk, hogy nagy baj van." Mivel a pár kimenni nem tudott, a garázsban talált borokat iszogatta a vihar végéig. "Mikor három órával később előjöttünk, nem ismertük meg a környéket. Az erdő eltűnt."

Az orkán halálos áldozatot is követelt - tudtuk meg az iroda dolgozójától. Horny Smokovec közelében egy autóra dőlő fa agyonütötte a vezetőt, az utasok pedig súlyos sérüléseket szenvedtek. A mentőalakulatok még aznap elverekedték magukat a baleset helyszínére, egy sávon megtisztítva az utat, így az ótátrafürediek már szombaton kiszabadultak.

Nehezebb helyzetben voltak azok az autósok, akik kelet felé, az úton estek a kidőlt fák fogságába. Ötvenen a felsőhági szanatóriumig jutottak el gyalog, ahová napokkal később érkeztek meg a munkások. Csak hétfőre szabadult fel a Tátralomnic és Csorba-tó közti útszakasz, és az idegenforgalmi iroda szerint egy hónapon belül helyreállhat a vasúti közlekedés is. Ez utóbbit mi azonban nem tartottuk valószínűnek, azután, hogy több helyen magunk is leereszkedtünk a sínekre. A munkálatok ott még el sem kezdődtek, és olyan viszonyokkal találkoztunk, mintha napalm-támadásban olvadt volna meg a pálya. Az oszlopok mindegyike a földig hajlott, a vezetékek letépve hevertek, a berendezések romokban. Valószínűbb, hogy hónapokig busz jár majd vonat helyett.

A helyreállítási munkálatok mindenesetre gőzerővel folynak, amelyben a munkások mellett önkéntesek és a katonaság is részt vett. A helyszínen így különösebb előkészület nélkül lehetne forgatni bármilyen katasztrófafilmet: óriás gépek mozognak a lepusztult tájon, a ködben máglyák égnek és láncfűrészes munkások küzdenek derékig állva a fatörmelékben.

Katasztrófaturizmus

A komor hangulat csak akkor enyhült, mikor szóba elegyedtünk egy egyenruhás hölggyel. "Kétszáz katona segít a munkásoknak, meg négy katonacsaj" - mondta, majd visszaállt a narancssárga sisakos munkásokkal kialakult, és lassan eszkalálódó hógolyócsatába.

Bíztató hírekről számolt be a feljebb található turistaházból, a Sziléziai házból visszaérkező pár. Elmondásuk szerint a pusztítás csak a gerinccel párhuzamos út felett és alatti másfél-másfél kilométeren, összesen tehát egy három kilométeres zónában ilyen döbbenetes. Feljebb állnak az erdők, és csak a hó miatt járhatatlanok az ösvények. Igaz, a turizmus az alsó régiók pusztulására a legérzékenyebb, hiszen a többség ezeket a könnyen elérhető részeket látogatja.

Optimizmussal egyedül a katasztrófa környezeti következményeivel kapcsolatban nem találkoztunk. Tudnivaló, hogy a katasztrófáért nem csak a természet okolható. A természetes erdőségekkel szemben a tátrai, telepített fenyvesek csak lucfenyőkből álltak, amik gyorsan nőnek ugyan, de sekély a gyökérzetük, azaz könnyen kidőlnek. Ráadásul minden fenyő hasonló korú volt, így a szél pusztítása után nem maradtak állva alacsonyabb fák.

Egyelőre kérdéses, a fák eltakarítása után mi lesz a Tátra sorsa. Bővítik a sípályákat, ahogy néhány hoteltulajdonos szeretné? Erdőt telepítenek, vagy hagyják, hogy magától sarjadjon újra a fenyves? Felhasználják a Szlovákia éves fakitermelését megközelítő famennyiséget, ezzel utat nyitva az amúgy is fokozódó eróziónak?

Annyi biztos, hogy a pozitív attitűd jegyében Ótátrafüreden, a kidőlt fáktól megrongálódott épületek közt megkezdték az utcai karácsonyi díszek felszerelését, egy Red Hot Chilli Peppers-rajongó helybéli pedig úgy vélte, a környék akár profitálhat is a katasztrófaturizmusból.