Böjte Csaba és a kongói tarajossül-pörkölt

GYERMEKKORI ÍZEK

Csíkszeredában nőttem fel, a nagyszüleimnél. Nagymama házi kenyeret sütött, szerettem majszolni a zsíros kenyeret. Már gyerekfejjel végigkóstoltam az összes hagyományos székely ételt a ludaskásától a kocsonyáig. Nagypénteken aszalt szilvát készített a nagymamám. Telenként gyakran ettünk főtt, illetve sült krumplit savanyú tejjel vagy káposztalével. A nagyszüleim juhokat is tartottak, a székely házi túró szinte mindennapos eledel volt. A kertünkben megtermett a saláta, az egres, a sóska is, mind a tányérunkon végezte. Vasárnaponként paprikás vagy sült pityóka volt az ebéd, húsvétkor bárányt ettünk. Talán tizennégy éves lehettem, amikor nagypapa a kezembe nyomta a bicskát, és azt kérte, szúrjam le a bárányt, mert az lesz ebédre. Belenéztem a bárány szemébe, és nem tudtam megtenni. Azóta elmélyült bennem a betevő falat tisztelete, hogy valaki az életét adja azért, hogy másnak az étke legyen.

FŐZÉSI TAPASZTALATOK

Gyerekként a konyhában krumplit hámoztam, de segítettem a piskóta krémjének kikeverésében is. Közben mindig azon morfondíroztam, mi a csudának kell azt a krémet a tésztába beletenni. A madártej nálunk ünnepi fogás volt, de darázsfészek és kürtőskalács is készült, ha tehettem, segítettem. Amikor katona voltam, egyszer szereztünk egy zsák hagymát, megpirítottuk a szalonna zsírján, és fenséges hagymatokányt készítettünk! Plébánosként magamra főztem: gyakran volt tojásrántotta vagy szalmakrumpli, de készítettem sült körtét is. A hívek nem akarták, hogy éhen haljak, ezért időnként hoztak nekem rendes főtt ételt is. Azt szokták mondani:

Amelyik pap éhen hal, az meg is érdemli...

KÜLFÖLDI ÉLMÉNYEK

Más országokban járva a helyi növényeket, gyümölcsöket szívesen megkóstolom, de a húsokkal már óvatosabb vagyok. Kongóban a házinéni csak másnap vallotta be, hogy az előző napi pörköltet tarajos sülből készítette. Érdeklődtem, hogy mit ajánl mára, azt mondta, egy hangyafélét, aminek most van a szezonja. Megkérdeztem, hogyan kell azt enni, mire azt felelte: „Gyorsan, mert csíp.” No, azt nem vállaltam be... A néni még megjegyezte: ha élve irtózom ettől, van neki eltéve kompótban is. Argentínától Ausztráliáig számos magyar kolóniába hívtak meg. Amikor megkérdezték, hogy mit szeretnék enni, mondtam nekik:

Bármit, csak ne pislogjon rám a tányérból.

ARS POETICA

Meg vagyok győződve arról, hogy ezt a világot a Jóisten teremtette. Tudom, hogy ebbe a Föld nevű projektbe már több mint négy és fél milliárd évet belefektetett. Társa szeretnék lenni ebben a nagy projektben a Mennyei Atyának; segíteni szeretném abban, hogy ez a világ kibontakozhasson, növekedhessen. Tettekkel.

Bajban lévő gyerekekkel, anyákkal foglalkozom, eddig több mint hatezer gyermeket fogadtunk be. Jó látni, hogy jóízű, nagyszerű emberek sarjadnak belőlük. Nekem a papi jelmondatom:

Isten azt akarja, hogy az emberiség egy nagy családot alkosson, s egymásnak testvérei legyünk.

A Szentháromság egy szeretetközösség, de nem zárt, hanem nyitott. Jézus Krisztus eljött, hogy erre a mennyei lakomára, ahogyan Ő nevezi, meghívjon minket. Az örök boldogság egy nagy mennyei lakoma, ahol nincs első és utolsó vendég, ahol mindannyian ülhetünk Isten jobbján.