Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!A nagyszüleimnél egyszerű, ám nagyon finom ételeket ettem. Iskola után mindig a nagymamámhoz mentem ebédelni. Daralevest, húslevest, rántott húst készített rizzsel. Számomra ma is a legegyszerűbb ételek a legkedvesebbek. A sterc is közkedvelt étel volt akkoriban, ahogyan a pirított dara baracklekvárral is. A májjal viszont ki lehetett űzni a világból!
Emlékszem, középiskolás koromban húsz forintot kaptam ebédre, ennyibe került a menü a Belvárosi Étteremben. Ám diákcsínyként ennek java részét másra költöttem. Valamit azért mégis kellett ennem, így aztán maradt a sült kolbász mustárral, kenyérrel 2,80 Ft-ért a hentesnél...
Vasárnaponként marhahúslevest és rántott húst vagy rántott csirkét tálaltak fel a szüleim. Szentestén immár hatvan éve borleves, rántott hal: fogas, tonhal vagy ponty kerül az ünnepi asztalra! Van egy speciális családi ételünk is, a gőzben főtt bukta, kakaóval és forró vajjal leöntve. Ezt mindannyian nagyon szeretjük!
Gyerekként nem nagyon érdekelt a főzés világa, de töredelmesen bevallom, hogy gyakran ólálkodtam a konyhában a hűtőgép körül, hogy valami élelemhez jussak... Ennek ellenére nem voltam és nem is vagyok „édességfüggő”, de a lányom által készített francia krémest mindig jóízűen elfogyasztom! De ugyanúgy nem tudok ellenállni a friss, ropogós kenyér héjának, amit hideg tejbe szoktam mártogatni!
Hozzávalók (6-8 fő részére)
2 kg marhahús (marhafartő, oldalas, lábszár, rostélyos, húsos csontok), 3 db sárgarépa, 2 db fehérrépa, ½ fej zeller, 1 fej karalábé, 2 db vöröshagyma, 1-2 db paradicsom, 1 zöldpaprika, 1 csokor petrezselyemzöld, 300 g házi cérnametélt, 15-20 szem egész fekete bors, só ízlés szerint
Elkészítése
A marhahúsokat nagyobb darabokra vágjuk, majd hideg vízzel leöblítjük. Ezután a húsokat egy magas falú fazékba helyezzük, majd hideg vízben feltesszük főni. Amikor felforrt, a habját folyamatosan leszedjük. Ezután sózzuk, és beleszórjuk a feketebors-szemeket.
További két órán át gyöngyözve főzzük a húst, majd az utolsó órában hozzátesszük a két egész fej bemetszett vöröshagymát, a feldarabolt zöldségeket és a petrezselyemzöldet. Lassú tűzön az egészet még egy órán át főzzük.
Amikor a hús és a zöldség megfőtt, a zöldségeket kivesszük, a levest pedig fél órán át fedő alatt pihentetjük. Ezután kiemeljük a húsokat is, és a húslevet finom szűrőn átszűrjük.
Közben a cérnametéltet külön sós vízben kifőzzük, amelyhez két merőkanál húslét is adunk. Amikor megfőtt, leszűrjük.
A húst, a zöldséget és a tésztát külön-külön tálban kínáljuk a leveshez.
Amikor Olaszországban járok, mindig milánói spagettit eszem, de ha New Yorkba megyek, ott is azt rendelek. Kínában is preferálják a tésztákat, például a csípős levesekben, azokat is kedvelem. Az afrikai ételekkel viszont nem tudtam megbarátkozni, ha arra vezet az utam, mindig lefogyok... Arrafelé a csirkehús nagyon száraz, így aztán próbálok inkább halakat enni.
Svájcban az orvoskongresszusok svédasztalai puritánok, ellenben a jóval szegényebb országokban degeszre tömik luxus ételekkel. Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy ez micsoda pazarlás! Az evangéliumi, puritán étkezést kellene követni. Gondoljunk csak arra, hogy a szüleink, nagyszüleink milyen egyszerűen étkeztek, szalonnát ettek kenyérrel és hagymával.
Szent Pál apostol írta: „Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot!” Keresztényként, hívő katolikusként hirdetni kell az evangéliumot, nem szabad félni! Sokáig pogány keresztényként éltem, hoztam a gyermekkor hitét, amit aztán később elhagytam, „Isten jó messze van” – gondoltam, de azért hiszek benne... Aztán a magánéletemben és a szakmámban is problémák adódtak. A tudatos váltás huszonkét évvel ezelőtt történt meg bennem: azóta mindennap úgy ébredek fel, hogy az Úr Jézus megmondja, mi a mai teendőm, s ha ezt teljesítettem, boldog vagyok. Mindegy, hogy ez a bangladesi sziámi ikrek szétválasztása, a nigériai misszió, avagy az unokákra vigyázás. A hitvallásom: mit tenne Jézus a helyemben? Ehhez nagyon erős kapcsolat kell a bennem élő Krisztussal. Hiszem, hogy ez a titok nyitja...
(Borítókép: Csókay András. Fotó: Isza Ferenc / Index)
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
