Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!Dubrovnikban születtem, de Kotorban, a tengerparton nőttem fel, szolid, középosztálybeli konzervatív családban. Nem ettem sok halat, ám a húsokat kedveltem, különösen a muszakát. Édesanyám pompásan főzött: vasárnaponként általában húslevest ettünk és báránypecsenyét. A csirkehúst és a sajtokat nem szerettem, de a pizzát szívesen kóstolgattam. Tejet és joghurtot viszont a mai napig fogyasztok. A karácsony mifelénk, Szerbiában sokkal csendesebb, családiasabb jellegű ünnep, mint Magyarországon. A pap már reggel megérkezik a házunkhoz, megáldja az ünnepi étkeket, amelyeket a barátokkal, szomszédokkal együtt készítettünk el, és három napig falatozunk belőle. Ilyenkor elmaradhatatlan ünnepi étel a karácsonyi kalács.
Gyermekkoromban nem sokat lábatlankodtam a konyhában, az a hölgyek világa volt mifelénk. Manapság viszont szívesen részt veszek a kerti partikon, a grillezéseken: nagy örömmel sütök csevapcsicsát, pljeskavicát, flekkent és kolbászt.
Hozzávalók (4 fő részére)
A bárányhoz
250 g darált báránylapocka, 40 g szikkadt kenyérkocka, 20 g dinsztelt sonkahagyma, 1 db tojás, 50 ml pecsenyelé, vágott petrezselyemzöld, menta, só, bors ízlés szerint
A paradicsommártáshoz
1 kg paradicsom, 50 g sült kápiapaprika lepürésítve, 50 g sonkahagyma, 20 g fokhagyma, 50 g málna
Elkészítése
A bárányhúst és a hozzávalókat összedolgozzuk, formázzuk, sertéshálóba csomagoljuk, és megsütjük. A paradicsommártás elkészítésekor a sonkahagymát és a fokhagymát olívaolajon megfuttatjuk, hozzáadjuk a darabolt paradicsomot, 10-15 percig lassan főzzük, a végén hozzáadjuk a friss málnát is, majd átpasszírozzuk. Végül hozzáadjuk a kápiapürét, sóval, esetleg kevés cukorral ízesítjük.
Rajongok az ízletes ételekért és a nemes borokért! Életem legfinomabb olasz ételremekét Dubajban ettem: lasagnét rendeltünk a feleségemmel, mivel az olasz tészták a „gyengéink”... Franciaországban felkészültem arra, hogy megkóstoljam a csigát, ám amikor hozták, az illata nem volt túlságosan rokonszenves... Később hallottam egy ismerősömtől, aki Párizsban kóstolt csigát, hogy földíze volt... Szlovéniát, a híres és felkapott tengerparti üdülővárost, Portorožt nagyon kedveljük; 1992 óta minden esztendőben eltöltünk ott a családommal három-négy napot, ez kell a feltöltődéshez, a relaxációhoz! Ugyanabban a szállodában szállunk meg, ugyanabba a három étterembe járunk. Ott csak finom, friss tengeri halakat eszem, pompás ízük van!
A hobbim a kutyatartás: most egy német juhászkutyánk van, értelmes, intelligens, igazi barát, szeretünk vele együtt sétálgatni. Elengedhetetlen időtöltésem a reggeli nyugalom és a délelőtti kávé. No meg minden egyes nap szükséges egy pohár vörösbor – az esti relaxációhoz. Úgy látom, egyre több nívós magyar pincészet van, nekem a szekszárdi és a villányi vörösborok a kedvenceim. Gyermekkoromban megtanítottak arra, hogy amikor ötvenéves lesz egy férfi, csukja be a szemét, és idézze fel a gyermekkori álmait, hogy megvalósultak-e. Ha igen, akkor szerencsés, és élvezze az életét. Ha nem, akkor pedig próbálja megvalósítani a gyermekkori álmait hatvanéves koráig. Amikor pár évvel ezelőtt, ötvenévesen becsuktam a szememet, ráeszméltem, hogy sokkal többet értem el a szakmai pályafutásomban és a magánéletemben is, mint amit gyerekként csak remélni is mertem.
Mára csak egyetlen kívánságom maradt. Ha jönne az aranyhal, ahogyan Puskin „Mese a halászról meg a kishalról” című alkotásában, akkor én csak egyet kérnék tőle: ha majd távozni kell ebből a világból egy másikba, akkor innen, a Földről sorban, az életkor alapján mondjunk viszlátot... Az az ars poeticám, hogy elsősorban a családomra és a barátaimra figyelek, és mindent megteszek értük!
(Borítókép: Sztojan Ivkovics, a magyar válogatott szövetségi kapitánya a férfi kosárlabda-világbajnoki selejtezősorozat C csoportjában játszott Magyarország–Lengyelország-mérkőzésen a szombathelyi Arena Savaria sportkomplexumban 2018. február 26-án. Fotó: Varga György / MTI)
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
