Hogy a népnek is jusson valami. Lotz Károly a Blahán

Lotz Károlynak, egyik legnagyobb festőnknek, a XIX. század akadémikus fal- és portréfestőjének mostanság jó a sajtója. Vagy úgy is mondhatnánk, nagy a felhajtás körülötte. Az Operában nemrég debütáltak freskói teljes pompájukban restaurálva, sokan nem is a díszbemutatókat, a Hunyadi Lászlót vagy a Mayerlinget nézték, hanem A zene megdicsőülése című, az Olympos isteneit ábrázoló szépséges kupolafreskót bámulták titokban vagy kevésbé titokban. A Képzőművészeti Egyetem is gőzerőkkel restaurálta Andrássy úti épületének Lotz-freskóit, a rajz, a rézmetszet, a műtörténet, az iparművészet, a szobrászat, a festészet és az építészet klasszikus szépségű allegorikus nőalakjait, eseményt is szervezett az elkészültükre.

Ám se éveket csúszó operaházi megnyitó, se 150 éves Képzőművészeti Egyetem nem kell ahhoz, hogy eredeti, nem is rossz állapotban lévő Lotz-freskót lássunk, elég csak felülni a 4-6-os villamosra, és leszállni a mostanság hányatott sorsú Blahán, átmenni a zebrán és felnézni.

íjazó alakokkal, angyalokkal, különleges madarakkal, oroszlánokkal, farkasokkal, hattyúkkal és allegorikus figurákkal. Nem kell 33 ezer forintos premierjegy, puccos megnyitó, nem kell a Vigadóba, az Akadémiára, a Bazilikába vagy az Országházba mennünk, elég egy villamosjegy, vagy még az se, lehet menni farmerban és kockás ingben, akár két bevásárlás között, csak fel kell emelni a fejünket.

A villamos zajában, a körúti porban és forgószélben nemes egyszerűségében ott áll egy Lotz-freskó a Blahán. Mi más ez, mint a művészet allegóriája a Rákóczi út, egykori Kerepesi út és a nagykörút találkozásánál, ahol a Lidl, az olcsó turistaszállás, a mindenféle reklámok között és az építkezés szmogjában már észre se vesszük azt, amit máshol csak belépőjegyért – vagy még azért se – tudunk megnézni. Na, itt van. A László-házban. És nemcsak az árkád alatt, bent is. Pedig Lotz, amikor a freskókat készítette, még nem is a Blahára festette őket, a nemzet csalogánya ugyanis csak 1920-tól adta nevét a térnek, ahol a Nemzeti Színház is állt, amelyben évtizedeken keresztül játszott, és amelynek ő volt első örökös tagja. Ráadásul itt is lakott, egy sarokkal odébb, a Rákóczi út − József körút kereszteződésénél. 

Örkény apukájának itt volt a patikája

A legnagyobb budapesti építkezések idején, 1890 tájékán László Zsigmond igazságügy-minisztériumi tanácsos, a kor befolyásos jogásza vásárolta meg a telket, amelyen a róla elnevezett ház 1895-re készült el Kiss István építész – aki többek között a János kórházat, a Baross utcai szülészeti klinikát és számos bírósági épületet jegyez – tervei alapján a Nagykörút második felújítási szakaszában. Ki ne látta volna már a jellegzetes tornyú, impozáns, négyemeletes, eklektikus házat, amely szinte minden, a Blaháról szóló fényképen szerepel, és amelynek a második emeletén volt a legelőkelőbb, hétszobás lakás, valószínű éppen László Zsigmondé.

A minisztériumi tanácsosnak vagy nagy befolyása lehetett, vagy egyszerűen csak szívós fajta volt, a főváros ugyanis 1891-ben tűzoltólaktanyát akart a telkén létesíteni, de hát ki a fene akarja, hogy a telkén tűzoltólaktanya legyen, így László a kereskedelmi miniszterhez címzett beadványában megvétózta az ügyet, és sikerrel is járt.

A házban a bejárattól balra gyógyszertár üzemel, de korábban is patika volt itt, amelynek 1927-től az államosításig Örkény István édesapja, Örkény Hugó volt a tulajdonosa. Valószínűleg a gyógyszertár idejéből való az a ma is létező helyiség, amelyet az udvarba lépve, majd jobbra kanyarodva, a cselédlépcsővel szemben az Üvegmosó felirat jelez, itt moshatták a patikussegédek a gyógyszeres-vegyszeres üvegcséket. Belülről ugyan már kissé nedves és avíttas a ház, az udvari lakások közül a március végi ragyogó napsütésben is csak a két felső emelet kap fényt, de az udvar közepén ott áll még a csobogó, és a jobb oldali beugróban szobor is díszeleg, egy nőalak, hallal a kezében. (A házban jelenleg olcsó turistaszállás üzemel.)

ezek Róna József szobrászművész alkotásai egy-egy szoborfülkében (ő jegyzi a budai Várban Savoyai Jenő lovasszobrát is), a szobrok a kovácsoltvas erkély fölött 1894 óta néznek le a magasból.

A László-ház nemcsak impozáns épület, de reformkísérlet is volt az új bérháztípus létrehozására, ami azt jelentette, hogy a külső kiképzés maximálisan alkalmazkodott a belső felosztáshoz, és a zárt erkélyes, loggiás homlokzat is változatosságot jelentett a kor többi bérházához képest. A József körúti fronton lévő főbejárat mellett magasodott a főlépcső, a hátsó traktusban pedig egy kisebb cselédlépcső.

Az első emeleten három háromszobás és két négyszobás lakás volt a megfelelő mellékhelyiségeikkel. A második emeleten helyezkedtek el a legelőkelőbb lakások: a sarkon egy hétszobás, mellette pedig egy hatszobás rezidencia szolgálta a bérház előkelő lakóinak kényelmét. A harmadik szint felosztása megegyezett az elsőével, a torony mezzanin szintjén pedig mosókonyhák és egy szénkamra volt. A sarokkupola terébe padláshelyiségek kerültek.

A László-ház anno igen előkelő volt. Ma már leginkább a tornya, félköríves homlokzata, külső és belső szobrai, de mindenekelőtt a Lotz-freskók miatt érdekes, amelyek nemcsak a külső árkád alatt, de bent, a foyer-ban is folytatódnak. Csak nézzenek fel. S ha a patikába csöngetnek, Örkény papa utódai be is engedik önöket.