Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Budapest ki nem mondott főterét sikerült kiszabadítani az autók fogságábólA Pozsony melletti Dévény évszázadok óta fontos katonai és kereskedelmi központnak számít. Az ókorban a Morva folyó mentén itt futott végig a Balti-tengertől Itáliáig a hét méter széles borostyánkőút, a honfoglalást követően a település Magyarország nyugati kapujának szerepét töltötte be, amelyet a műveltebb krónikások gyakran illettek Porta Hungarica néven. A Duna itt hasítja át a Kárpátok bérceit, Ady Endre itt akart betörni új időknek új dalaival, és szintén ebben az egykor a Pálffy család birtokolta községben avatták fel a festői szépségű vár fokán 1896-ban annak a hét millenniumi emlékműnek az egyikét, amely a közvélekedés szerint Árpád vezért ábrázolta.
Az impériumváltáskor a cseh légiósok persze azonnal felrobbantották a Berczik Gyula tervei alapján felállított, 21 méter magas, haraszti mészkőből készült emlékművet, amelynek az oszlopfőjén magasodott Jankovics Gyula szobrászművész alkotása. A műalkotás helyére 1920-ban egy zászlórúd került, amelyen büszkén lengett az Osztrák–Magyar Monarchia romjain megszületett új államalakulat, Csehszlovákia lobogója.
A trianoni békediktátum ellenére Dévényről sokáig nem akart lemondani Budapest. A Duna Gibraltárjának is hívott községet a politikai helyzet változásával 1938-ban rögtön visszakövetelték maguknak a magyarok a komáromi tárgyalásoknál, ám ennél a határkiigazítási megbeszélésnél erősebb kutyának bizonyult a müncheni egyezmény, amely
november 24-én nemcsak ezt a határ menti falut és az 1882 óta Pozsony ivóvízbázisának számító Juhász-szigetet, hanem az egykori koronázóvárossal szemközti Ligetfalut is a Harmadik Birodalom Reichsgau Niederdonau kerületéhez csatolta.
Az új német határ kezdetben a Duna bal partján egészen a nagy polihisztorként és emberbarátként ismert, olasz származású, ám hamar elmagyarosodott Enea Grazioso Lanfranconi műszaki tanácsos, jeles műgyűjtő csipkézett tornyú villájáig, illetve a Vödric-patak torkolatáig húzódott.
MIVEL A MÜNCHENI DÖNTÉS MIATT TÉNYLEG VESZÉLYBE KERÜLT AZ EKKOR MÁR BRATISLAVAKÉNT EMLEGETETT VÁROS VÍZELLÁTÁSA, a németek 1939-ben közegészségügyi okokra hivatkozva nagy kegyesen visszaszolgáltatták a Duna alatt egy műszaki alagúton is megközelíthető, tucatnyi csápkúttal felszerelt Juhász-szigetet, amelyet akkor Käsmacher-inselnek neveztek, jelenleg pedig Sihoť néven ismerünk.
Berlin szintén ekkor engedte meg a pozsonyiaknak, hogy az új határ ellenére bármikor meglátogathassák a Morva partján üzemelő, hatezer férőhelyes strandfürdőjüket, szabadidejükben megmászhassák az 514 méter magas, Koglinak becézett Dévényi-csúcsot, valamint hogy a fővárosi hajósegyletek ismét Dévényt használhassák tréning- és versenyevezéseik végpontjaként.
Persze Hitler kegyének ára volt. További területi kompenzációra tartottak igényt. Kezdetben Károlyfalu és a Morva torkolatának térségét, majd pár hónappal később a történelmi magyar–cseh határ és a Pozsony–Trencsén–Zsolna-vonal közötti területet vette birtokába a náci birodalom, hogy itt alakíthassa ki az egyik katonai pufferzónáját.
Az 1402 lakossal rendelkező Dévény, valamint a 14 164 ember lakta Pozsonyligetfalu Németországhoz történő csatolását hivatalosan a német etnikum túlsúlyával indokolták, ám a führernek igazából a leendő duna–odera-csatorna építése miatt volt szüksége a két településre.
Érdemes itt megemlíteni, hogy az 1939-es első bécsi döntés értelmében Szlovákia nemcsak a Harmadik Birodalomnak adta át ezt a járást, hanem 22 közigazgatási egységet megosztva, további nyolc járást pedig teljes egészében Magyarországnak is átadott.
A négyéves ciklusokra felosztott Göring-terv valóban nagyszabású technokrata elképzelés volt. Az egyik eleme a német ellenőrzés alatt álló folyók kimélyítése és csatornákkal történő összekötése volt, ami a Reich elképzelése szerint az elkészülte után a Földközi-tenger hajóforgalmával vetekedett volna, amelyet idővel ki akartak szárítani egy Gibraltárnál megépítendő gigagáttal.
A 325 kilométer hosszúra tervezett Duna–Odera-csatorna első elemét 1935 és 1939 között építették meg a németek. A 42 kilométer hosszú, 38 méter széles, leánykori nevén Felső-sziléziai-csatornát 1939. december 8-án nevezték át Adolf Hitler-csatornára a vezér tiszteletére, és Rudolf Heß jelenlétében avatták fel.
A nácik az Odera és a Morva folyók medrét részlegesen felhasználva egy Kárpátokat megkerülő ívelt csatornával akarták összekötni a Dunát, és a csatorna a korai elképzelések szerint Bécsnél érte volna el Európa „kék szalagját”.
Az Albert Speer főépítésügyi főfelügyelő láttamozta tervek szerint a nyolc év alatt kivitelezett új vízi út szélessége 86, alapszélessége 48, mélysége pedig négy méter lett volna, és maximum 1000 tonnás teherhajók használhatták volna csak. A földmunkákra és az építkezésekre 75 ezer cseh, morva és lengyel származású munkást akart bevonni a Generalbauinspektor.
A tervek finomodásával Speer hamar belátta, hogy Bécs azért nem lesz jó választás az új közlekedési korridor déli végállomásának, mert az osztrák fővárosnál a Duna folyása meg túl sebes, a kívántnál nagyobb a jégzajlás, a folyó csak a Kárpátok előterében lassul le annyira, hogy pont Dévénynél egy hatalmas exportkikötőt építhessenek, amely mellé egy kisebb hadikikötőt is ki akartak alakítani.
Az 1939-ben módosított mesterterv már úgy kalkulált, hogy a Várhegytől északra, először a Morva bal, majd a világháború után a jobb partján kibővített, európa legnagyobb belvízi kikötőjének szánt átrakodóhely idővel Amszterdam tengeri kikötőinek méretével és forgalmával fog vetekedni.
A nácik úgy kalkuláltak, hogy Theben Hafen kezdetben 1500 holdon, az infrastruktúra, az autópálya, a Berlin–Prága–Bécs–Budapest–Belgrád–Bukarest–Burgasz–Isztambul között közlekedő Breitspurbahn-szerelvényeket is fogadni képes teherpályaudvar, az ódon várpalota helyére kivitelezett légvédelmi erőd – egy Flakturm –, az ausztriai (ekkor már ostmarki) Hainburgba vezető új közúti és kötött pályás Duna-híddal együtt további ötezer holdon fog elterülni.
A nemzeti szocialisták úgy számoltak, hogy évente százmillió tonna árut továbbíthatnak majd innen Délkelet-Európa felé.
A Völkischer Beobachter nevű náci pártlap bécsi kiadása 1939 áprilisában adta hírül az ipari zóna munkálatai elindításának kezdetét. Az építési munkálatokhoz felhasználták a helyi kőfejtő gránittömbjeit is. A munkálatok időtartamát hat évben határozták meg, és természetesen itt is először a tereprendezéssel kezdtek.
Mivel a beruházás kivitelezéséhez nem volt elegendő életerős emberük a náciknak, a munkálatokat tizenéves helybeli ifjakkal és 70 éves öregemberekkel végeztették el, és csak az újabb német–szlovák államközi szerződés után tudták őket tetterős vagy középkorú pozsonyi munkásokkal pótolni. A munkavállalók ingyenes utaztatásának és ellátásának napi költségét Berlin vállalta magára. A háborús konjunktúra folyamatosan hátráltatta a kivitelezést. A Dévény arculatát jelentősen megváltoztató beruházás végül is nem valósult meg.
A félkész kikötő nyomai ellenben még ma is láthatók a várhegy északi ormánál.
A Duna–Odera–Elba-csatorna megépítése Miloš Zeman cseh köztársasági elnök javaslatára 2013 tavaszán lett ismét politikai téma. Lengyelország, Szlovákia és Csehország 2018-ban döntötte el, hogy kisebb módosításokkal ugyan, de megvalósítják uniós segítséggel a nácik tervét, amely szerintük mind a három országnak közlekedési, energetikai és turisztikai szempontból is hasznos lenne.
A három folyó összekapcsolásának költségeit a szükséges kiegészítő beruházásokkal együtt 2018-ban 610 milliárd cseh koronában határozták meg, ami akkori áron 7686 milliárd forintnak felelt meg. Ez a projekt ma már csaknem a duplájába kerülne, feltéve, ha az idei év történelmi aszálya ellenére a Varsó–Pozsony–Prága-tengely mégis belevágna ebbe logisztikai kihívásba.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon