A női egyenjogúság és az üreges Föld híveinek elhagyatott városa

Eggyel nő a tét

Cyrus Reed Teed doktori végzettsége és tudományos ismeretei ellenére hamar az eklektikus orvoslás, az alkímia, az ezoterika, a szinergia és a természetgyógyászat felé fordult. Amikor a New York államban fellelhető uticai otthonában 1869 őszén ólomból aranyat akart készíteni, majdnem halálos végkimenetelű áramütést szenvedett. Két napig feküdt eszméletlenül a földön, mire hétfő reggel rátalált a bejárónője.

Tedd elmondása szerint ez alatt a fizikailag magatehetetlen időszak alatt isteni utazásban, pontosabban egy kristálytiszta megvilágosodásban részesült. Látomásában egy gyönyörű szárnyas nő jelent meg előtte, aki átadta neki az univerzum három legfőbb igazságát. 

Az angyal állítólag azt is elmondta, hogy Ádám, Énók, Noé, Ábrahám, Mózes és Jézus után Teed lesz az a hetedik próféta, akinek meg kell váltania az emberiséget. Az állítólagos mennyei sugallatot hamar tett követte. Egy évvel később főhősünk egy újabb resztoránus keresztény vallási mozgalmat alapított New Yorkban, amelyet Cyrus keresztnevének eredeti óperzsa formája szerint eleinte kurusánizmusnak, később pedig koresánnak hívtak.

Teed új egyháza eleinte azért nem vonzott sok hívőt, mert ekkoriban nagyon sok mennyei lény ütött ki hasonló technikákkal egy csomó amerikai középosztálybeli fehér férfit az otthonában, hogy Isten evilági prófétái lehessenek. A legfelsőbb hang utasítására ezek a kiválasztottak egymás után alapították meg egyházukat, amelyeket a mai napig úgy ismerünk, hogy séker, millerita, oneida, adventista, pünkösdista, Jehova tanúi vagy a ma már 16 millió követővel rendelkező mormon vallás.

Mivel Cyrus egyik legfőbb prédikációja arról szólt, hogy a férfiközpontú társadalom ősidők óta másodrendűként kezeli a nőket, akiket kedvességük és fizikai adottságaik miatt mindig csak kihasznált, kizsákmányolt, lenézett és bizonyos esetekben meg is vetett, így a hölgyeknek a házasság sohasem volt örömforrás, hanem csak rabszolgasorsuk újabb és mélyebb bugyorállomása, ahol tárgyiasítva nemcsak folyamatosan üzekedő ledér macaként kell teljesíteniük, hanem szülőgépként és anyaként is.

Cyrus szerint a gyengébbik nemet ebből a férfiak által kreált ördögi körből csak úgy lehetett kiszabadítani és kiszakítani, ha kommunába költözteti őket, ahol a cölibátus gyakorlása mellett nemcsak ők, hanem az érzékenyebb lelkülettel felvértezett, feminin adottságú macsók is elérhetik a halhatatlanságot. Ő is így tett. Elhagyta feleségét és kisfiát, majd New Yorkból Chicagóba költözött.

A mozgalomnak köszönhetően ekkoriban több feleség és asszony hagyta faképnél férjét, akik vagy beperelték Cyrust házastársuk elhidegülése miatt, vagy csak jól megverték az utcán.

A nők városa

Többek között emiatt döntött úgy az egyházfő, hogy Új Jeruzsálem néven egy olyan, tízmilliós lakosúra tervezett várost fog alapítani az Egyesült Államok területén, ahol ő és a szexualitásról lemondó többi halandó az örök élet reményében mindenre hajlandó lesz. A cél érdekében a csoport 1894-ben vásárolt Florida gyéren lakott délnyugati területéből 305 hektárt. A kígyók, szúnyogok és csukaorrú aligátorok lakta mocsaras vidéket nagyon nehezen, többéves kemény munkával tudták csak a biztos egzisztenciájukat, apanázsukat hátrahagyó értelmiségi városi nők lecsapolni. 

Néhány év kemény munka után a floridai hőségben és páratartalomban azonban a koresánoknak sikerült egy élénk és virágzó közösséget kialakítaniuk az Estero folyó partja mellett. A település neve Koreshan Unity lett, ahol a közösség vegyesboltot, fűrésztelepet, két cementgyárat, faiskolát, három gépüzletet, áramfejlesztőt, a környező településeket is energiával ellátó szélerőművet, két alsó tagozatos iskolát, egy főiskolát, színházat, orvosi rendelőt, újságokat is kiadó nyomdát, művészcsarnokot, sőt még egy virágzó pékséget is felépített, amely naponta hatszáz kenyeret állított elő. A koresánoknak köszönhető Délnyugat-Florida első szimfonikus zenekari koncertje, színpompás fesztiváljai, sőt még az is, hogy a helyi lakosság 1908-ban megismerhette Shakespeare műveit.

Ez az építőipari és urbanisztikai siker a csoport közösségiélet-filozófiájának volt köszönhető. A tagoknak a csatlakozáskor minden anyagi vagyonukról le kellett mondaniuk, és a Cyrus vezette egyháznak ajándékozniuk.

Bár ez nagyon úgy hangzik, mint a marxizmus, a koresánok inkább úgy tekintettek erre, mint visszatérés a korai keresztények életviteléhez. Érdemes megemlíteni, hogy a többi vallási irányzattal ellentétben ha itt valaki ki akart lépni a szektából, az kamatokkal együtt visszakapta a teljes befektetett vagyonát és összes ingóságát. A tagok nemcsak bármikor szabadon távozhattak, hanem akár naponta is érintkezhettek elhagyott családtagjaikkal. Sohasem volt kontroll, testi fenyítés az utópisztikus elvek mentén létrehozott városban. Itt mindenki maga dönthette el, hogy üdvözölni akar-e, vagy sem.

A közösség tagjainak létszáma sohasem érte el a Teed által tervezett tízmillió főt. Amerika egyetlen arab stílusú városa mellett fellelhető Koreshan Unity virágkorában csaknem 250 taggal büszkélkedhetett, persze az Egyesült Államokban további négyezer hívőjük volt. Cyrus szomorú megállapítása szerint az embereket sokkal jobban lekötötte az üzekedés, a paráznaság és a szex, mint a halhatatlanság.

A város általános és jogi ügyeit a hét, bolygónővérként emlegetett asszony irányította, akiknek felvett neve az akkoriban ismert égitestek valamelyikére utalt. Cyrus Reed Teed természetesen a Napot képviselte. Választott utódja, egy Annie Ordway nevű hölgy a Hold megtestesülése volt. Bár a Planetáris Nővérek önállóan működtek, mindegyiküknek volt egy férfi megfelelője is, akik leginkább csak a napi megélhetés szempontjából fontos külvilági kereskedőkkel, az energiatöbblet eladásával és a turistákkal foglalkoztak.

A nőközpontú egyház háromszintű tagsági rendszert alkalmazott. Míg a csoport belső magja nem engedte meg a házasságot, és szigorú cölibátusban élt, addig a középső csoportnak a Méltányosság Igazgatási Minisztérium megengedte a frigyet és a szexuális érintkezést, de csak akkor, ha az gyermeknemzésre irányul, s nem öncélú örömszerzésre. A legkülső, kvázi világi körnek minden szabad és engedélyezett volt, ám cserébe a vezetőség őket dolgoztatta a környező földeken éjjel-nappal.

A fentiek következményeként az új vallás egyre népszerűbb lett az emancipációra és társadalmi egyenjogúságra éhes amerikai nők körében. A totális siker két ok miatt maradt el. Az egyik az a Teed által kidolgozott sajátos kozmogóniai elmélet volt, amely kerek perec kijelentette, hogy a Föld egy olyan homorú és üreges sejt, amelyben az egész univerzum benne van. 

Ezt Cyrus egy általa feltalált, Rectilinator nevű áltudományos eszközzel támasztotta alá, amely azt mérte, hogy a Föld felszíne mennyire homorú, nem pedig kerek.

A másik ok az volt, amikor a koresánok hamar felléptek a politika színpadára. 1904-ben Teed ugyanis úgy döntött, hogy bekebelezi a közeli Estero városát, amely az elveszítendő adóbevételek miatt komoly aggodalmat váltott ki a helyi és a megyei politikusokban. Cyrus ezt a szándékát megkoronázva rögtön meg is alapította a nők választójogát, társadalmi egyenlőségét követelő Progresszív Liberális Szabadság Pártot, amely annyira sikeresen tudta maga köré gyűjteni a híveket, hogy az 1906-os választási időszak alatt Fort Myersben a helyiek a város marsalljával közösen „kénytelenek voltak úgy megverni” az egyházfőt, hogy már sohase térjen magához. A szövődmények miatt a főpap 1908 karácsonya előtt néhány nappal hunyt el.

A hanyatlás

Vezetőjük elvesztésével a koresánok is elbuktak. A hölgyek többsége nem volt hajlandó elfogadni Victoria Gratia kisasszonyt új vezetőjének. A tagság létszáma szép lassan lecsökkent. Bár a lányok és az asszonyok többsége hazatért, a keménymag kitartott, amennyire lehetett, de folytatták városuk gazdasági fellendítését és kulturális életének szinten tartását. A közösség akkor kapott újabb energiát, amikor a nácizmus elől menekülve 1940-ben Koreshan Unityben telepedett le a Hedwig Michel vezette német zsidókból álló európai koresán közösség, akik a világégés után megkapott kárpótlási jóvátételekből a városka egy újabb aranykorát idézték elő.

Bár a holokauszt miatt szinte az összes családtagját elvesztő nő minden energiáját a kommuna életben maradásáért áldozta fel, a hippikorszak beköszöntével Amerika lányai a „Szeretkezz, ne háborúzz!” mottó jegyében inkább a szabad és kötetlen szexet választották a cölibátus és az üreges Föld elmélet helyett.

Michel minden erőfeszítése ellenére 1961-ben már csak öt tagja maradt a városnak és a Cyrus alapította egyháznak. A tények ismeretében az asszony kénytelen volt a 305 hektáron elterülő várost Florida államnak adományozni, amely így az Egyesült Államok legszebb állami parkját, kulturális és történelmi helyszínét kapta meg. Michel 1982-ben hunyt el. Halálával véget ért az évszázadnyi utópiakeresés.