Az NDK letűnt szellemét idézi majd meg az újjáépített Sofitel hotel

2023.02.21. 16:55
Vagy esetleg buborékos fólia, vagy halfogó varsa?

A tőzsde legyen veled!

A Pesti Polgári Kereskedelmi Testület a reformkor hajnalán döntötte el, hogy méltó székházat építtet magának az Auslade platz/Kirakodó tér, a mai Széchenyi tér déli oldalában. A terveket Hild József készítette. A kétemeletes, hat darab karcsú ion stílusú oszlop által tartott timpanonban végződő Kereskedők háza 1827 és 1830 között valósult meg.

Az árkádosított földszintű palotában nemcsak Nemzeti Kaszinó, a hasonló nevű kávéház és az első árutőzsdeként ismert Pesti Kereskedői Pitvar működött, hanem 1832-től 1836-ig itt élt gróf Széchenyi István is. A legnagyobb magyar a Dunára néző, első emeleti, szemöldökívekkel gazdagított ablakok mögötti egyik 250 négyzetméteres lakást bérelte. Érdekesség, hogy a Kereskedelmi Csarnok első emeleten működő Kaszinót 

1842-ben felkereste a világhírű Hans Christian Andersen dán költő, a meseírás nagymestere is.

A nyugodt homlokzatú épületet 1851-ben vette meg a Pesti Lloyd Társulat. Amikor az áru- és értéktőzsdét elköltöztette innen a Lloyd a mai Apáczai Csere János utca 12. szám alatti Benkó Károly tervezte új, két sarokkupolában végződő, négyemeletes börzeépületbe, akkor a Hild tervezte épület földszintjét és az egykori gabonacsarnokot Koch szabómester, Eger Sámuel régiségkereskedése és Hüttl Tivadar császári és királyi udvari porcelángyárának mintaterme foglalta el. Az épület ekkortól lett különféle rendezvények, konferenciák és bálok központja, majd a két világháború közötti időszakban a Trieszti Általános Biztosító Társulat székháza.

Hild egyik legjobban sikerült, klasszicista stílusú alkotása Budapest ostroma során olyan súlyos sérüléseket szerzett, hogy sem a műemlékvédelem, sem a kiváló városépítész, Perczel Károly nem tudta megmenteni. 

A műemléki védelem alatt álló Lloyd-palotát 1948-ban bontotta le az Építés- és Közmunkaügyi Minisztérium.

Ekkor lett az enyészeté a szomszédos, a Dorottya utcában hosszan elnyúló, szintén a trieszti Generali Biztosító birtokolta székház és az Eötvös térre néző, Ybl Miklós tervezte, Sárkány József építtette háromemeletes bérház is.

Drogban utaztak

A sokáig üres, játszótérként használt három foghíjra 1979. szeptember 16-án tették le az Atrium Hyatt Budapest szálloda alapkövét. Az építkezéshez a szocialista magyar állam nemcsak Ausztria 300 millió dolláros hitelkeretét használta fel, hanem Orbán-Schwarzkopf Balázs történész kutatásai szerint 

a kolumbiai drogkartellek bevonásával az Egyesült Államokba és Kanadába irányuló illegális állami drogkereskedelemből befolyt jövedelmét is.

A külföldre csempészett kábítószer eleinte a tiszavasvári Alkaloidában előállított orvosi morfium, majd az 1970-es évek végétől az újpesti Chinoinban és a debreceni Biogalban gyártott szintetikus drogok (metakvalon, captagon és carbofuran) volt. A csempészés útján megkeresett dollármilliókat a párt (MSZMP) és a katonai titkosszolgálat (MNVK 2) ezeken a frissen felhúzott Duna-parti és balatoni szállodákban mosatta tisztára.

A Zalaváry Lajos tervei szerint megvalósult, 365 szobával és 711 ággyal rendelkező ötcsillagos szálloda tulajdonjogát fele-fele arányban a Malév és a Pannónia Szálloda- és Vendéglátó Vállalat gyakorolta. Az 1982-ben átadott hotelhez csatlakozó irodaházban rendezkedett be a néhai nemzeti légitársaság vezérigazgatósága és kereskedelmi központja is. A szállodában eredetileg egy bálterem, egy söröző, egy business center, két étterem, egy koktélbár, a pinceszinten uszodával felszerelt sportközpont, illetve egy Regency Club kapott helyet.

A pinceszinten 100 gépkocsi számára épült parkoló. Az anyaghiány miatt Zalaváry szállodája bár a saját korában sem számított építészetileg magas nívójú épületnek, ám a Roosevelt (ma Széchenyi) térre néző 14 és a két oldalsó 16-16 darab, barnára festett, a falsíkból kiugró, trapéz alakú ablaktengelye egy kissé archaikus megjelenést biztosított az épületnek.

Buborékoló hasáb

A Malév 2001-ben adta el tulajdonrészét a Hyatt szállodaláncnak. Az amerikaiak tizenegy évvel később értékesítették tovább tulajdonukat. A vevő az osztrák Universale volt. Tőlük öt évvel később a lengyel Orbis, 2018-ban pedig a miami központú Starwood Capital Groupon át a magyar Indotek Csoport szerezte meg a szálloda kulcsait. Az Accor szállodalánc üzemeltette Sofitel Budapest Chain Bridge luxushotel vételára 75 millió euró, azaz 23 milliárd forint lehetett.

Az adásvételt követően az új tulajdonos ekkor döntötte el, hogy három ütemben fogja felújítani hoteljét. Egy kormányrendeletnek köszönhetően a projekt 2022-ben lett kiemelt beruházás, amely azt is megengedte a beruházónak, hogy részlegesen egy újabb szintet építhessen épülettömbjére. Bár a tervek szerint a régi-új szálloda csaknem 38 méter magas lesz, ám a tetőn kialakított gépészeti berendezésekkel együtt az épület magassága meghaladja majd a 40 métert is. Az ÉTDR-ben megjelent tájékoztató szerint a ráncfelvarrásra ítélt szálloda hét új felvonót és két új mozgólépcsőt kap, a meglévő nyolc felvonót pedig egytől egyig kicserélik.

Az épület legszembetűnőbb változása külalakjában fog megnyilvánulni. A főbejáratot áthelyezik a Dorottya utcába, hogy a Lánchíd felé néző főhomlokzat előtt egy-két nagyobb teraszt alakíthassanak ki. Az itt működő Las Vegas Casino is nagyobb bejáratot fog kapni. Teljesen lebontják az épülettömb falsíkjából kiugró 46 darab barna színű szögletes ablaktengelyt, hogy a helyükre buborék formájú, szitanyomott ablakokat és üvegfalakat tehessenek fel. A légpárnás fólia küllemére hasonlító technikai megoldás miatt a tengelyek száma így 51 darabra fog nőni.

Honecker szelleme a Duna-parton

Bár a lehetőség adott volt, a ráncfelvarrásra ítélt Sofitel nem fog a környezetébe illeszkedni. Pont ellenkezőleg. Az épület új ruhája még jobban megidézi a sokszor és sokak által elátkozott, 60 évvel ezelőtti korszellemet. A légiesnek szánt, 357 darab kör alakú ablakfülke katonás rendje, végtelenül unalmas monotonitása ugyanis nem elnyomja, hanem pont felerősíti a hotel monolitjellegét. Hiába a korszerű anyaghasználat, a robusztus hatás az egykori NDK-ban 1965 és 1979 között egymás után átadott 14 darab Centrum Áruház külsejére hajaz.

Berlintől Magdeburgig, Drezdától Suhlig, Halletól Karl-Marx-Stadtig ugyanis a VEB Leipzigprojekt és a magyar Általános Épülettervező Vállalat (ÁÉTV) állami vállalat építészei mindegyik keletnémet áruházat először üveglapokkal fedték le, amelyekre egyszerű mértani formákba rendezett, fémből készült függönyhálókat lógattak. A különbség technikailag most csak annyi, hogy az Asymptote Architecture, illetve a Bánáti Béla és Hartvig Lajos nevével illetett építésziroda a fém helyett félstrukturális üvegfülkékkel és kerámiafestéssel próbálja megidézni a 

szabványosított, középszerű szocialista modernizmust.

A látványképek alapján azonban a tervben egy jópofa gondolat, ötletes metafora is tetten érhető. Ha a szállodát átlátszó varsának tekintjük, kör alakú ablakait pedig lyukaknak, akkor az utcáról nézve az itt megszálló gazdag külföldiek azt a benyomást kelthetik, mint a fogságba esett lomha pontyok, akik méretüknél fogva nem tudnak kiszabadulni börtönükből. Erre csak akkor lesz esélyük, ha zsírjukból veszítenek, pénzüket elköltik a háló két rekeszeként, pontosabban vörsökeként működő szállodájában és kaszinójában. A hotel így teljes mértékben megfelel majd jövőbeli funkciójának.