Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Eladó a Nobel-díjas tudós egykori újszegedi villájaA Radetzky laktanya helyén egy Kr. u. 50-ben alapított római katonatábor terült el, amelyet kezdetben a Dalmáciából idevezényelt, 500 lovasból álló Hispanorium I. segédcsapat lakott, később pedig a mai Ausztria keleti területét felölelő Noricum provinciából Pannóniába áthelyezett Hispanorium Auriana bandérium. A katonai tábor előtt húzódott – a limes részeként – egy Dunával párhuzamosan futó út- és csatornarendszer is, amely Aquincumot kötötte össze Mursával.
Bécsből 1840-ben rendelték el, hogy a mai Bem József utca vonalában futó, egykori budai városfaltól északra húzzanak fel egy négyszintes katonai élelmiszer- és magtárat. Mivel az 1842-ben átadott gabonatároló nemcsak raktárként, hanem kincstári sütödeként is használatos volt, így Buda 1849-es magyar ostroma előtt nem sokkal Heinrich Hentzi osztrák városparancsnok innen biztosította a budai várat őrző császáriak vágómarha- és gabonatartalékait. Az épület és a Duna közötti szakaszt ekkor a magyarok Élelem térnek, a németek pedig Königs Platznak hívták. Csak jó húsz évvel később lett az útkereszteződés neve Provienthaus Platz, majd 1895-től Pálffy tér.
A klasszicista stílusú raktár nagyobbik részét 1896-ban bontatta le a Császári és Királyi Építészeti Osztály, hogy a helyére egy eklektikus stílusú laktanyát építhessen fel. A Benedicty József főmérnök és Neuschloss Károly építész terve alapján megvalósult kaszárnya kivitelezését Pucher István cége végezte. A cseh származású gróf Joseph Wenzel Radetzky tábornagyról elkeresztelt kaszárnyába kezdetben az osztrák–magyar hadsereg Reitinger Ferenc őrnagy irányította 7. utászzászlóalja és a Reuss Ágoston őrnagy vezette 14. utászzászlóalja költözött be, majd az első világégés előtt nem sokkal a Herbert Ferenc őrnagy vezette 4. utászzászlóalj. Szintén itt szállásolták el az Erődítmény Építésügyi Igazgatóságát is.
Az utászlaktanya az I. világháború ideje alatt hadikórházként működött, ahol többek között a szomszédos, ma Külügyminisztériumként hasznosított, Budai Katolikus Kör építtette bérház első emeletén élő
Fedák Sári, a híres színésznő is aktívan ápolta a keleti frontról ideszállított sebesülteket. Az énekes-primadonnának volt köszönhető, hogy a kormány 500 férőhelyes, jól felszerelt hadikórházzá alakította át a kaszárnyát.
A Tanácsköztársaság rövid regnálása alatt a Radetzky laktanya a munkás-paraszt hatalom egyik legfőbb támasza volt. Pogány József hadügyi népbiztos 1919. március 27-én változtatta meg a kaszárnya nevét Petőfi Sándorra, ahová a magyar Vörös Hadsereg hídépítő zászlóalját, valamint a Vörös Hadihajó Raj motorcsónak- és folyamaknászait helyezték el. Amikor az intézményesített vörösterror, a Cserny József vezette Vörös Őrség és a Szamuely Tibor által irányított Lenin-fiúk garázdálkodása miatt 1919. június 14-én a fővárosban kitört a kommunistaellenes felkelés, akkor az
Óbudai Tengerészlaktanyából kihajózó Maros monitor, a Pozsony és a Csuka őrnaszád először a Radetzky laktanyát kezdte lőni.
A három dunai hadihajó tűzereje olyan nagy volt, hogy a Vörös Hadihajó Raj meg sem próbálta megközelíteni a flottillát. A három monitor a kaszárnyára leadott sortűz után a Szovjetházként működtetett Duna-parti Hungária Nagyszálló ellen vonult fel. Mivel a Lemberkovics Jenő honvéd százados irányította ludovikás ellenforradalmi puccskísérletnek nem sikerült a budai stratégiai pontokat elfoglalnia, így a partokról és a Gellért-hegyről védekező vörösök jelentős tűzereje miatt a folyamnaszádok visszavonultak. Bár a Szovjetház komoly károkat szenvedett, Kun Béla és elvtársai elmenekültek, a Tanácsköztársaságot ekkor még nem tudták megdönteni.
A budai polgárok lelkesedése mellett a gróf Jankovich-Bésán Endre tartalékos huszárhadnagy, legitimista politikus 308 fős különítménye 1919. november 15-én vonult be a kaszárnyába. A Nemzeti Hadsereg kötelékébe tartozó egységet kimondottan a vörös uralom felszámolására vezényelték fel a Dunántúlról a fővárosba.
Ez a katonai egység 1919. november 27-től mintegy 300 kommunista agitátort börtönözött be a kaszárnya pinceszintjén kialakított fogdákba – őket pár nappal később szinte kivétel nélkül sértetlenül szabadon engedték.
A laktanya 1920. április 18-án kapta vissza eredeti nevét. A Radetzky kaszárnya azonban, valószínűleg túlfűtés miatt, 1921. november 5-én részegesen kiégett. Az oltásban tíz tűzoltó vesztette életét. Később a kaszárnya a Magyar Királyi Bornemissza Gergely I. Honvéd Utászzászlóalj otthona lett.
A Gestapo és az Abwehr 1944. március 19-én azért sajátította ki az utászlaktanyát, hogy itt gyűjthesse össze azokat a Magyarországon menedéket kereső lengyel katonákat és civileket, akik futárként elősegítették a szövetségesek aknamunkáját.
A lengyel tisztek két átjátszóállomást is fenntartottak a magyar katonai hírszerzés tudtával és segítségével Budapesten.
A londoni emigráns lengyel kormánnyal folytatott napi kommunikáció fenntartása miatt a legfőbb hírszerző állomásuk a Fő utcai 11–13. szám alatti Andrássy-palotában működött, ez helyet adott a Magyar–Lengyel Menekültügyi Bizottságnak, az Egészségügyi Szolgálatnak és Amerikai Lengyel Szövetségnek is.
A Donáti utca 12. szám alatt elrejtett, kezdetben „Romek”, majd „Liszt” fedőnevű híradó-hírszerző bázisnak az volt a feladata, hogy az Ujszászy István vezette magyar katonai hírszerzés segítségével a még harcolni akaró lengyel katonákat Franciaországon, Jugoszlávián és a Közel-Keleten át az Egyesült Királyságba csempésszék, illetve a nácik és a szovjetek elől menekülő civileket főleg a Dunántúlon elbújtassák.
A leginkább Stanisław Rostworowski ezredes irányította bázisnak az is a feladata volt, hogy a londoni emigráns kormány által küldött pénzügyi támogatást továbbítsa a lengyel ellenálláshoz.
Persze olyan is előfordult, hogy Londonból késett a pénzküldemény, így a Belügyminisztérium IX. osztálya előlegezte meg a Honi Hadseregnek az igen fontos pénzösszegeket.
A titkos katonai támaszpont másik feladata az illegális nyomda üzemeltetése volt. Itt állították ki az ellenállásnak nélkülözhetetlen hamis igazolványokat, iratokat, röplapokat és különböző nyomtatványokat.
A Radetzky laktanyában és a Fő utca 71. szám alatti Lánczy-bérházban működő Deutsches Polizei Gefängnis hivatalban lezajlott, kegyetlen gestapós kihallgatások után a lengyel katonák és civilek többségét Mauthausen, Dachau, Oświęcim, azaz Auschwitz koncentrációs táboraiba szállították át. A II. világháború utáni, még demokratikusnak mondható magyar sajtó ekkortól kezdte Magyar Katynnak hívni az épületet.
Az épületben történt tragédiák azonban itt nem értek véget. Miután a Gestapo és az Abwehr véglegesen átköltözött a Fő utcai Andrássy-palotába és Lánczy-bérházba, a háromszintes épületet 1944. október elején a nyilasok kapták meg, akik itt rendezték be budai főhadiszállásukat.
Az épület parancsnoka Homonnai Márton kétszeres olimpiai bajnok (1932 Los Angeles, 1936 Berlin) és négyszeres Európa-bajnok vízilabdázó, sportújságíró lett, akinek személye azért is érdekes, mert ő volt Szőke Katalin gyorsúszó olimpiai bajnok (1952 Helsinki) édesapja.
A háború utáni peranyag szerint Homonnai a Fegyveres Nemzetszolgálat országos főparancsnok-helyetteseként öt személy meggyilkolásában volt bűnös, ám mivel az egykori vízilabdabajnok a világháború utolsó évében Argentínába menekült, illetve se tanúk, se hiteles dokumentumok nem maradtak fenn élete fekete időszakáról, így a hatóság a vizsgálatot 1968-ban megszüntette ellene. Homonnai 63 évesen Buenos Airesben hunyt el.
A Fegyveres Nemzetszolgálaton kívül persze több nyilas alegység is itt működött. Ilyen szervezet volt a törökszentmiklósi születésű vitéz Réti János vezette Nemzeti Számonkérő Szék, amely itt tervezte meg, hogy német segítséggel átveszi az ország irányítását 1944. október 16-án.
A népbírósági jegyzőkönyvek szerint Réti az épület második emeletén adta parancsba, hogy a nyilasok ellen agitáló, illetve a zsidómentésben elévülhetetlen érdemeket szerző Kálló Ferenc tábori esperest meg kell gyilkolni.
Az ukáznak megfelelően az eszéki születésű Fehér András keretlegény és a Székelykocsárdon napvilágot látott Horváth Gedeon sofőr október 28-án éjjel kereste fel a papot a Márvány utca 23. szám alatti lakásán azzal az ürüggyel, hogy egy idős haldoklónak kellene feladnia az utolsó kenetet. Kérésüknek eleget téve Kálló velük ment, majd a papot egy félreeső helyen két géppisztolysorozattal agyonlőttek.
Szintén a Radetzky volt a központja a Nyilaskeresztes Párt keretein belül működő Halálfejes Légió hungarista harccsoportnak is, amelyet dr. Ney Károly ügyvéd, SS-őrnagy szervezett meg a Waffen SS keretén belül.
A Ney-csoport a nácikhoz hasonló kegyetlenséggel járt el az elfogott partizánokkal, katonaszökevényekkel, hadifoglyokkal, kommunistákkal és zsidókkal, akik közül 62 főt lőttek fejbe Vajna Gábor nyilas belügyminiszter jelenlétében a laktanya udvarán.
A tömeggyilkosságokat két kivégzőosztaggal bonyolították le. A parancsnok dr. Baranyai Lőrinc hadnagy és Sáfár Károly kőművessegéd volt, a két segéd Gödör János postafőtiszt és a Magyar Életjáradék Biztosító Intézet korábbi igazgatója, Andráskó István volt. A halottakat az épület pincéjében elégették.
A nyilasok kivégzésétől kalandos úton menekült meg Mosonyi Emil vízépítési professzor és Jolánkai Gyula mérnök – aki később elkészítette a tiszalöki vízlépcső és a Keleti-főcsatorna terveit.
Szintén ez a csoport hallgatta ki és kínozta meg többször a budapesti zsidómentésben jeleskedő Raoul Wallenberg diplomatát segítő svéd követségi alkalmazottakat is. Itt senyvedett Yngve Ekmark konzul, Margareta Bauer titkárnő és a Vöröskereszt munkatársa, Asta Nilsson osztályvezető is, aki egyébként a svéd követség gyermekmentési akcióját vezette.
A Ney-csoport szintén kivégzési céllal hajtotta ide 1944. december 24-én a Munkácsy Mihály utca 5–7. szám alatti Pesti Izraelita Hitközség szállodabérházában működő svéd követség védelme, valamint a Vilma királyné út (ma Városligeti fasor) 25. szám alatti Nemzetközi Vöröskereszt védelme alatt álló két árvaház lakóit: 700 gyermeket és 400 felnőttet. A Munkácsy Mihály utcában szörnyű vérengzés kezdődött. A nyilasok négy gyermeket és három felnőttet a helyszínen agyonlőttek, a többieket pedig elkezdték a Radetzky laktanyába hajtani.
Amikor Raoul Wallenberg fülébe jutott a gyilkosságok híre, a diplomata azonnali fegyveres segítséget kért Gidófalvy Lajos főhadnagytól, a XIII/1. KISKA-zászlóalj parancsnokától, aki gépkocsiba szállt, hogy a Buda felé terelt gyermekeket megmenthesse.
Gidófalvy hamisított parancsok segítségével elérte, hogy 400 gyermeket azonnal visszairányítottak az árvaházakba.
A Vilma királynő úti komplexum védelmét ekkortól dr. Budai Gábor hadapród őrmester látta el 36 emberével, a Munkácsy utcait pedig Bondi Vilmos parancsnoksága alatt 40 fős katonai őrség óvta. Ez utóbbi őrségnek kilenc tagja egy 1945. január 2-ai nyilas rajtaütés során elhunyt.
Mivel a menetoszlopból Gidófalvy és Wallenberg nem tudott mindenkit kimenteni, így a megmaradt 300 gyermeket és 400 felnőttet a nyilasok szépen felsorakoztatták a Radetzky laktanya udvarán felállított nehézgéppuska elé. A szovjet tüzérség azonban pont ekkor kezdte el Buda lövetését, így a halálraítélteket kénytelen voltak visszahajtani Pestre, a Kazinczy utcai csillagos házakba és a Szív utca 33. számú ingatlanba.
Ez utóbbi bérházban azonban a házmester feljelentette a kéretlenül bekvártélyoztatott csoportot, aminek hatására a nyilasok ismét megjelentek, egy fiút agyon is lőttek. A káoszban mintegy harminc főnek sikerült megszöknie. Gidófalvy újabb erélyes fellépésének köszönhetően a megmentett gyermekeket visszairányították a Vilma királynő úti otthonba.
A Radetkzy laktanyában 1945. január 21-ig működött a nyilaskeresztes parancsnokság.
A háborús bűnöket elkövető dr. Ney Károly a világháború után a CIA tisztjeként főleg Ausztria szovjet megszállási zónájában tevékenykedett az oroszok ellen.
A második világháború után a Dálnoki Miklós Béla vezette ideiglenes nemzeti kormány minisztertanácsa 1945. május 25-én ismét átnevezte a kaszárnyát. A laktanya új névadója Görgei Artúr tábornok lett. 1946 és 1948 között a hadifogságból hazatért, majd különeljárás alá vont katonákat ebben az objektumban igazoltatták és kategorizálták. Rajk László belügyminiszter rendelete alapján
1949. július 6-án szintén itt alakult meg a rendőrség nehézfegyverzetű biztonsági zászlóalja. A tölgyfalombosoknak hívott, 8–10 ezer fős „demokratikus csendőrség” az ÁVO mellérendeltségében működött, majd hamarosan átszervezték Központi Kiképző Zászlóaljjá.
A laktanyát 1950-ben vette át az Államvédelmi Hatóság (ÁVH). Részben ennek, illetve a kaszárnya előtt álló Bem-szobornak köszönhető, hogy az 1956. október 23-i tüntetéskor a tömeg a Petőfi térről a Margit hídon át a Bem térre vonult tüntetni. Mintegy ötvenezer ember énekelte az ÁVH székháza előtt a Himnuszt, Bessenyei Ferenc színművész után elszavalták a Szózatot is. Veres Péter beszéde után vágták ki a Rákosi-címert a zászló közepéből, itt született meg a forradalom jelképe, a lyukas zászló.
A szabadságharc ideje alatt a Bem kaszárnya állománya kezdetben hűséges maradt a párthoz. 1956. október 25-én a laktanya tisztjei fegyverletételre szólították fel a Széna téri, körülbelül háromszáz fős felkelőcsoport tagjait – mindhiába. A Hadműveleti Csoportfőnökség utasítására Kővágó Sándor alezredes, az objektum parancsnoka tizenkét fős kíséretével október 26-án és 27-én ismételten sikertelen tárgyalásokat folytatott a Szabó János vezette felkelőkkel, akik a szovjetek távozásához és az ÁVH feloszlatásához kötötték a fegyverletételt.
A sikertelen tárgyalások miatt a Radetzky (Bem) laktanya 110 katonája és húsz rendőr október 28-án a szovjet harckocsizókkal karöltve megtámadtA a forradalmárokat, és kiszorította őket a Széna térről.
A 40 főre csökkent ellenállási góc egyik vezetője, a jugoszláv állampolgárságú Ekrem Kemál műszerész-villanyszerelő ekkor ment be a Bem laktanyába tárgyalni Kővágóhoz, ami Kovács István vezérőrnagy utasítására megegyezéssel zárult.
Október 29-én a Bem téri laktanyában megalakult a Forradalmi Katonai Tanács, innentől a katonák együtt járőröztek a felkelőkkel. November 1-jén a kiegészítő parancsnokság káderanyagát megsemmisítették a Bem téren. Ugyanezen a napon a Széna tériek a Maros utcai laktanya elfoglalásához is kértek katonákat, így az objektum átvétele végül békésen lezajlott. A Bem laktanyában szolgáló nyolc katona még a november 4-i szovjet támadás előtt csatlakozott a felkelőkhöz.
A forradalom leverése után Ekrem Kemált és Szabó Jánost 1957-ben kivégezték, Kővágó Sándor másfél évig ült börtönben. A laktanyát az MSZMP párthadserege, a csehszlovák mintára megalapított Munkásőrség kapta meg. A rendszerváltásig itt működött a testület II. kerületi parancsnoksága.
A sors fintora, hogy 1962-ben olyan nógrádi kommunista párttagokat gyűjtöttek össze a Bem laktanyában, és őriztek felelősségre vonásukig, akik a nyilas korszakban a Fegyveres Nemzetszolgálat tagjaiként tömeggyilkosságokat követtek el.
Bár csaknem mindegyik MSZMP-párttagot alaposan megverték és megkínozták a kaszárnya pincéjében, itt újabb kivégzésre már nem került sor.
A Magyar Demokrata Fórum (MDF) 1989. október 23-án a Bem téren tartott megemlékezést. A munkásőrség feloszlatását követően, október 20-a után még mindig munkásőrök őrizték az objektumot, így több MDF-tag követelte minél előbbi felváltásukat katonákkal, ami 23-án történt meg. Az épület 1990. február 10-én lett az MDF székháza. Állaga azt követően kezdett el romlani, miután az egykori kormánypárt túladott rajta.
A Radetzky laktanyát 2016 májusában vásárolta meg a Pozsonyban alapított HB Reavis nemzetközi ingatlanfejlesztő vállalat az Európa Ingatlanbefektetési Alaptól. A cég ügyvezetője, Radnóty Zoltán akkor azt tervezte, hogy a térre néző főhomlokzat és az 1842-ben átadott magtár kivételével teljesen lebontják a műemléknek számító laktanyát. A T2A Építésziroda az épület helyén egy olyan, 32 ezer négyzetméter bruttó alapterületű irodaházat szeretett volna viszontlátni, amely sem méretében, sem formai kialakításában nem illeszkedett a környezetéhez.
A lakosság, a civil szervezetek, az UNESCO és az ICOMOS erélyes fellépésének, Lázár János akkori kancelláriaminiszter közbelépésének köszönhetően a bontást ekkor hatósági úton megállították.
A projekt leállítása miatt jogvita alakult ki az állam és a beruházó között. Bár a bíróság az államnak adott igazat, a Kúria eljárásjogi problémák miatt ezt a döntést megsemmisítette. Idővel az állam addig határozottnak látszó álláspontja is puhulni kezdett, így 2018 novemberében az eljárást megszüntették. A felek közötti megegyezés része volt, hogy a Radetzky teljes műemléki védelme ne az egész épületre, hanem csak a homlokzatra és a kétoldali öt-öt ablaktengelyre vonatkozzon, valamint: a kormány nemzetgazdasági szempontok miatt kiemelje a beruházást.
A kormányzati pálfordulással párhuzamosan a projekt tulajdonost is váltott. Az új beruházó a Makra Sándor vezette Market Asset Management Zrt. lett, a kivitelező cég pedig Garancsi István vállalata, a Market Zrt. Az új épület terveit a Csillag Katalin és Gunter Zsolt alapította 3h Építésziroda tervezői készítették el, és nem lett sokkal jobb a korábbi tervnél. Bár a lehetőség adott volt, hogy az 1842-ben átadott magtárat loftházként működtessék tovább, a tervezők javaslatára ezt az egykori gazdasági épületet inkább lebontották.
Ennek a helyére épült fel Budapest újabb és sokadik tucatirodaháza, amelynek homogén és túlméretezett felületei jól reflektálnak az épület múltjára, azaz minden szegletében egy modern barakk jellegű kaszárnyatömb született meg a Bem József és a Fekete sas utcák között.
A szerkezetkész, hatemeletes épület egyetlen erénye, hogy a Henger és a Kandó Kálmán utcákat egy fedett passzázzsal összekötötték. A Bem Center Duna felé néző szakaszán egy ötcsillagos hotel fog működni. Magyarország első Kimpton butikszállodájában 127 szoba várja majd a vendégeket – 2024-től.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon