Románia visszaköveteli adriai gyarmatát Albániától

Romániának pár évig volt egy fejedelemsége és tengeri kijárata a Jón-tengeren. I. Zogu albán király egykori nagyvonalú gesztusa most komoly politikai lavinát indított el.

Albán múlt, román toll

Az Osztrák–Magyar Monarchia szétverésében, valamint Erdély, Partium és Bukovina Romániához csatoltatásában elévülhetetlen érdemeket szerző Nicolae Iorga történész nemcsak saját népének történetével foglalkozott, hanem az albánokéval is. A professzor számtalan tanulmányt és cikket írt a balkáni nép múltjáról, néprajzáról, amelyeket nemcsak az általa alapított Drum Drept című tudományos hetilapban publikált, hanem több német, francia és angol nyelvű szakújságban is.

Ezeket többnyire jóbarátja, a magyarellenességéről, a „kisemmizett kis népek pártfogójaként” jól ismert Robert William Seton-Watson skót történész rendezett sajtó alá.

Népszerűséget meglovagolva az antiszemita professzor 1914-ben alapította meg Bukarestben az albánok történetével kiemelten foglalkozó Délkelet-Európai Tanulmányok Intézetét, majd ezt a cselekedetét megtromfolva 1915-ben a firenzei Medicea Laurenziana Könyvtárban „megtalálta” a legrégebbi albán nyelvemlék, az 1462-ben íródott Formula e pagëzimit kezdetű liturgikus tartalmú szöveget is.

A politikusként is tevékeny Iorga ezek után látott neki a nyugat-balkáni ország első történelemkönyvének megírásához, amelyet 1919-ben jelentetett meg. E három jelentős tette miatt a szkipetárok nemzeti hősként tekintettek rá.

Lábfej az ajtóban

Hálája jeléül I. Zogu albán király 1932 áprilisában ajándékozta meg Nicolae Iorgát országa piciny szeletével, 

A történész ezen a 746 négyzetméteres telken alapította meg 1934. július 13-án a filológiai, néprajzi, régészeti és történelmi kutatásokat végző Román Tudományos Missziót, amelynek tulajdonjogát egy hónappal azzal a feltétellel ajándékozta tovább a román államnak, hogy a bukaresti Oktatási Minisztérium záros határidőn belül felépíti itt a formálisan a Román Régészeti Kutató- és Tanulmányi Intézet alá tartozó Albániai Román Intézetet.

A neobizánci-neoromán stílusú épület alapját 1936. november 9-én tették le ünnepélyes keretek között. Petre Antonescu román építész egy olyan grandiózus épületet álmodott meg az Adria előtengerének számító Jón-tenger partjára, amelynek építészeti előképe a moldvai ortodox kolostorok és a gyulafehérvári Szentháromság-katedrális volt. A hatalmas méretűre tervezett kutatóközpont tényleges építését 1937 júliusában kezdték el.

Ekkor derült ki, hogy a parcella túl kicsi egy ekkora építményhez, ezért Bukarest újabb területeket könyörgött ki az albán királyi családtól és az Albán Vöröskereszttől.

Érdemes megemlíteni, hogy asszonya miatt az albán király anyagilag jelentősen támogatta a budapesti Gül baba nagymecset felépítését is és báró Nopcsa Ferenc paleontológus, földrajztudós, kalandor, szkipetár harcos, valamint Albánia majdnem királlyá választott uralkodóját is.

Farkas az akolban

Bukarest ekkor javasolta Tiranának, hogy 50+10 évig tartó koncessziós szerződés keretén belül adják át nekik Saranda városát. I. Zogu albán király bár vonakodva, de országa katasztrofális anyagi helyzete miatt 1938. július 25-én szentesítette ezt az elképzelést.

Bár a szerződés világosan lefektette, hogy román katonai erők nem állomásozhatnak az albániai kisvárosban, Bukarest mindig saját koronagyémántjának, akkori hivatalos szóhasználatuk alapján privát gyarmatának tekintette ezt a jón-tengeri koncessziós területet. A balkáni monarchia és Octavian Goga miniszterelnök ugyanis úgy kalkulált, hogy a nagyhatalmak jóváhagyásával Saranda előbb-utóbb vagy szabadváros, vagy különleges gazdasági övezet lesz.

A Sarandai fejedelemségnek elnevezett terület urbanisztikai fejlesztését rögtön elkezdték a románok. Terveik szerint ez a település lett volna az ő Monte-Carlójuk. A kisvárost megkoronázó Lëkurës-hegyet először átnevezték uralkodójuk után Károly-hegynek (Munte Carol), amelynek tetején II. Károly román király új peleși kastélyát kívánták felépíteni. Duiliu Marcu építész tervei szerint az építkezés során felhasználták volna az itt elterülő középkori oszmán várat, az I. Szulejmán szultán 1537-ben építette vastag falú erősséget is.

Mivel Constantin Joja és Nicolae Goga tervei szerint elkészültek a kaszinó, az operaház, a Iorga Egyetem és a tekintélyes méretű Szent Miklós ortodox katedrális tervei is, így a nagyszabású építkezés miatt több tízezer román szakmunkást hajóztattak Konstanca kikötőjéből az exklávéba.

Egyes adatok szerint Saranda lakossága 1938-ban szinte teljesen kicserélődött. A Korfu szigetével szemező kisváros etnikai összetétele úgy változott meg, hogy 56 százalékban román, 29 százalékban pedig görög lett. Az albánok létszáma 12 százalékra csökkent, a korábbi 68 százalékról. A hercegség hivatalos államnyelve a román és a görög lett. A város fejlesztési tervei itt megtekinthetők.

A nagy román álmokat elmossa a háború…

A román mikroállamban minden a tervek szerint haladt, amikor Olaszország 1939. április 7-én váratlanul lerohanta és elfoglalta Albániát. Ugyanez a sors várt az egyéves Sarandai fejedelemségre is. Az olaszok megtiltották, hogy az épülőfélben lévő Román Tudományos Misszió épületét az eredeti formájában befejezzék, így Dumitru Berciu titkár kénytelen volt az 1426 négyzetmétereste tervezett Iorga-háznak az egyharmadát elhagyni és a csonka házat földszintesen átadni. 

 Az olaszok 1940. november 1-jén oszlatták fel a román tudományos központot. Miután az épület megvásárlására tett itáliai próbálkozások rendre kudarcot vallottak, így 

Ekkor kezdtek hadikikötővé formálódni a kereskedelmi dokkok is. A terület új nevet kapott: Porta Edda – Benito Mussolini olasz fasiszta diktátor lánya után.

Érdekesség, hogy Olaszország bár megszüntette a vele katonailag szövetséges Románia adriai exklávéját, ám a Sarandai fejedelemséggel szomszédos elfoglalt görög területekből Mussolini 1941 júniusában egy olyan aromán (cincár)-macedón államalakulat felállítását engedélyezte, amely nevét az itt húzódó hegységről kapta.

Az olasz protektorátusként működtetett Pindoszi fejedelemség és Macedón vajdaság első uralkodója I. Alkibiádész néven Alcibiadi Diamandi aromán politikus lett, aki korábban pont Románia sarandai konzuljaként képviselte II. Károly és kormányai ügyeit – 1942 júniusában őt követte Nikólaosz Matúszisz ügyvéd, majd 

Miután a magyar vajda névleges hatalmát a Hellászt elfoglaló nácik megszüntették, „Gyula vitéz” a horvát kiugrásban és a budapesti zsidómentésben segített. Északnyugat-Görögország és Macedónia magyar vajdája kisemmizve, Brazíliában hunyt el.

…a kommunizmus és a piacgazdaság is

A sarandai Iorga-házat, azaz a Román Tudományos Misszió épületét 1946. február 2-án kobozta el a kommunista albán állam. A totalitárius rezsim 1992-es bukása után a románok egyre többször kopogtattak Tiranában, hogy mikor kapják vissza adriai földjüket és a rajta álló ingatlanukat. Bukarestben ugyanis úgy látják, hogy épületük jogtalanul került az albán állam tulajdonába, amely a két ország közötti barátságot és jó viszonyt is megronthatja.

A románok annyira elkötelezettek egykori tulajdonuk visszaszerzése érdekében, hogy Titus Corlățean politikus, volt igazságügyi és külügyminiszter már tavaly október 12-én belengette az EU csúcstalálkozóján megjelent Edi Rama albán miniszterelnöknek, hogy 

Tirana szerint a terület jogtisztán és törvényesen került az albán állam tulajdonába. Álláspontjuk szerint a romániai igények politikai jellegűek, és csak egy bukaresti gazdasági-politikai csoport érdekeit szolgálja. A szkipetárok úgy látják, hogy az épületről a nemzetközi jogszabályok alapján az albán igazságszolgáltatásnak kell dönteni, ám előtte mindenképpen meg kell oldani az ingatlant 1992-ben megvásárló magánbefektetőnek a kártalanítását.

Albániának azonban nemcsak Romániával, hanem Görögországgal is egy nagyon komoly területi-gazdasági vitája is van. A tét egy 225 négyzetkilométernyi tengerszakasz, amely az albán idegenforgalom ékköve, vagyis Saranda és a görög Korfu szigete közelében helyezkedik el. A tengeri kérdésnek elsősorban a feltárt kőolaj miatt van nagy tétje.