Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Budapest ki nem mondott főterét sikerült kiszabadítani az autók fogságábólZsolnay Ignác közgazdász végzettsége ellenére nem igazán értett a cégvezetéshez. Amikor a szabadságharc bukása után Bem apó egykori hadsegédjeként átvette apja kőedénygyárát, a családi vállalkozást 12 év alatt a csőd szélére juttatta. Elkeseredésében ekkor döntött úgy, hogy felhagy a cégvezetéssel, és inkább eladja a tönkretett firmát Vilmos nevű öccsének, aki tehetségének köszönhetően pár évtized alatt világhírű gyárrá fejlesztette a pécsi vállalkozást.
Ignác a feleségével együtt még az 1860-as adásvétel évében döntött úgy, hogy véglegesen Bukarestbe költözik.
Négy gyermeke már a Havasalföld és Moldva fejedelemségek 1862-es egyesítéséből létrejött Román Királyság fővárosában látta meg a napvilágot. A sorban a harmadik, de nővéreivel (Erzsébet és Vilhelmina) ellentétben a csecsemőhalált sikeresen elkerülő, Gyula nevű fia kézügyességére hamar felfigyeltek tanárai.
Az ifjú először hegedűművész szeretett volna lenni, ám amatőr zenészként is tevékeny apja rosszallása miatt hamar átnyergelt a szobrászatra. A bukaresti, párizsi és bécsi művészeti akadémiákon a korszak legtehetségesebb tanárai oktatták. Taníttatási költségeit nagybátyja, Zsolnay Vilmos finanszírozta abbéli reményében, hogy a mesterdiploma után a fiú majd a család pécsi porcelángyárában fog dolgozni. Ez így is lett, de mivel Gyula már gyerekkorában úgy fogalmazott, hogy
átvettem a lassú és ráérős román mentalitást,
illetve a nemzetközi szinten egyre híresebb famíliától függetlenül akart szakmai dicsőséget, hírnevet elérni, és babérokat aratni, így kis időre inkább visszaköltözött Bukarestbe, és megváltoztatta a vezetéknevét.
Ekkor kapta meg első két megbízatását, amelyből az egyik Tudor Vladimirescu forradalmár zsilvásárhelyi (Târgu Jiu), egész alakos szobrának, a másik pedig Grigore Alexandrescu költő tirgovicsi (Târgoviște), városháza előtti mellszobrának megmintázásáról szólt. Ezt a két havasalföldi műalkotást már George Julian Zolnay néven jegyezte.
A két szobor művészi kialakítására felfigyeltek Budapesten is, és felkérték Zolnayt, hogy az Amerika felfedezésének 400. évfordulójára megrendezett, 1893-as chicagói világkiállításon képviselje a Magyar Királyságot, pontosabban a Duna menti birodalmat a műalkotásaival.
Zolnay olyan nagy sikert ért el ezen az expón a szobraival, hogy vendéglátói megkérték, ne térjen vissza Európába, inkább legyen amerikai állampolgár.
Bár új otthonának New York városát választotta, a legtöbb megrendelést mégis az Egyesült Államok déli államaitól kapta, amiért kiérdemelte a „konföderáció szobrásza” címet.
A National Arts Club első alelnökeként az első jelentősebb tengerentúli megbízását 1895-ben kapta meg a Tennessee Állami Centenáriumi és Nemzetközi Kiállítás igazgatóságától. Az expó szervezői ugyanis azt találták ki, hogy az athéni Akropolisz ékkövének tartott Parthenón teljes méretű és pontos reprodukcióját szeretnék viszontlátni a nagyszabású kiállításukat befogadó Nashville városában.
A tervek elkészítésére William Crawford Smith építészt kérték fel, Zolnay Gyulának az egykori ókori templom díszítőelemeit kellett elkészítenie. A csaknem két évig tartó munka során így elkészült a Pallasz Athéné istennő születését ábrázoló oromzat, a Panathénaia istennő tiszteletére az antik időkben négyévente megrendezett felvonulást bemutató, összesen 160 méter hosszú fríz, a 92 metopét ábrázoló dombormű, és a történelem viharai miatt az eredeti helyszínen már nem fellelhető, ám pontosan rekonstruálható, 3,6 kiló aranyfüstlemezzel bevont, talapzatával együtt
11,50 méter magas, polikrómozott elefántcsontból készült Athéna Parthenosz-szobor is, amely egykor a templom középpontjában állt.
Bár a kiállítás szervezői az eredetileg gipszből, fából és téglából épült Parthenónt, annak domborműveit és szobrait nem szánták véglegesnek, az építmény annyira népszerű lett a lakosok és a látogatók körében, hogy 1920 és 1931 között betonból teljesen újraépítették. Zolnay szobrait több ütemben öntötték és faragták ki újra. A gigantikus méretű Athéna Parthenosz istennőt ábrázoló gipszszobrot 1982 és 1990 között rekonstruálta Alan LeQuire szobrászművész üvegszálból és acélból.
Az amerikai Parthenón annyira népszerű a populáris kultúrában, hogy többek között Robert Altman filmrendező 1975-ben elkészült, Nashville című filmjének csúcsjelenetében ez az épület szolgált a politikai gyűlés helyszínéül, a 2010-es A villámtolvaj – Percy Jackson és az olimposziak című fantasy-kalandfilmben pedig a Hydra elleni csata hátterének használták.
Zolnay szakmai sikere innentől töretlennek bizonyult. A következő évben a pécsi Zsolnay-gyár majolikáival díszített szökőkutat készített a Nebraska állam Omaha városában megrendezett Transz-Mississippi és Nemzetközi Kiállításon.
Érdekesség, hogy a kút központi alakjának szánt szaracén fiút a nagybátyja, a 70. életévét pont betöltő Zsolnay Vilmos keramikus készítette el a család pécsi gyárában.
Ugyanebben az évben alkotta meg Gyula a Virginia Egyetem timpanonjának díszeit, amely előtt megmintázta Homérosz alakját is.
Zolnay Gyula szobrainak aztán különös sorsa lett:
Szerencsére Zolnay Gyula nem konfederációs témájú szobraihoz eddig nem nyúltak hozzá.
A hét nyelven folyékonyan beszélő George Julian Zolnay életére visszaugorva, a magyar gyökerekkel rendelkező romániai szobrász nagyon hamar az Egyesült Államok legismertebb és legfoglalkoztatottabb képzőművésze lett. Jó humora miatt kedvelt oktatóként tartották számon a Saint Louis-i és a washingtoni művészeti akadémián is.
Bár ízig-vérig magyar neveltetésű és származású volt, szülőhelye és gyermekkori élményei miatt inkább románnak vallotta magát. A Smithsonian Intézetben például heti rendszerességgel tartott román népzenével kísért diavetítést a hallgatóinak a Román Királyság történelméről, népeiről és kultúrájáról. Az Amerikai Román Segélybizottság felkérésére 1919-ben szintén ő készítette el A románok és földjeik című kétkötetes könyv illusztrációit, amiért I. Károly román király a Kárpátok lankáin megbújó szinajai Peleș-kastélyban személyesen tüntette ki a Koronarend lovagkeresztjével.
George Julian Zolnay 1902 novemberében vette feleségül az ír felmenőkkel rendelkező Abigail Rowan Gillim úrhölgyet, aki két lányt (Erzsébet és Margit) szült az egykori bukaresti magyarnak.
A legidősebb gyermek, azaz a magyarul már csak pár szót ismerő Erzsébet első férje George T. Summerlin, az Egyesült Államok 6. protokollfőnökének, majd Washington panamai, hondurasi és venezuelai miniszterének fia: az ifjabbik George haditengerészeti kapitány volt, aki sajnálatos módon nagyon fiatalon, 1934 októberében autóbalesetben vesztette életét. A házasságból 1926 májusában született egy leánygyermek, aki a Virginia (Ginnie, Genevieve) keresztnevet kapta. Ez a 2014-ben elhunyt Zsolnay/Zolnay-unoka a későbbiekben Francis O. Wilcox közgazdász, szakíró, külügyi államtitkár feleségeként lett Amerika-szerte híres.
Erzsébet második férjével, Horace B. Smith őrnaggyal 1939-ben kötötte meg új házassági szerződését. Új élete párja a Fehér Ház háborús osztályának egyik vezetőjeként tevékenykedett. Ebből a frigyből további két leánygyermek (Lucinda és Melissa) született. Mivel ez a házasság sem tartott sokáig, a három kiskorú gyermekét ismételten egyedül nevelő Erzsébet kénytelen volt harmadjára is férjhez menni. Az 1959-ben megkötött új, immáron utolsó frigy másik szereplőjét Charles S. Dewey-nek hívták. A férfit híres bankárként, pénzügyi államtitkárként és Illinois állam képviselőjeként ismerték a tengerentúlon.
Érdemes megemlíteni, hogy a baranyai rokonsággal rendelkező Zolnay Erzsébet unokája, David Alger a Wall Street legjobb befektetési alapja, a Fred Alger Management vezérigazgatójaként vált híressé.
Mivel a cég központi irodája a World Trade Center 93. emeletén működött, az ikertornyok elleni 2001. szeptember 11-es terrortámadások során az épület maga alá temette a pécsi Zsolnay-család távoli leszármazottját is.
Zolnay Gyula kisebbik lánya, Margit – nővéréhez hasonlóan – szintén nem volt sikeres a párválasztás terén. A Peggynek becézett leányt 1937 februárjában vette el feleségül a Harvard Egyetemen végzett John Churchill Newcomb újságíró-lótenyésztő-farmer. Az isten és az egyház előtt tett esküjük ereje csak négy évig tartott.
Margit 1945-ben állt ismét az anyakönyvvezető elé. Új férjét John Hone Auerbachnak hívták, aki közgazdászként a Pollak Richardson brókercég alapító-igazgatójaként tevékenykedett. Ez a kapcsolat ismételten rövid ideig tartott Peggy folyamatos hűtlensége miatt. Az 1952-es válást követően az új szerelem azonban még ebben az évben betalált Margaret szívébe William Stocking Gould bankár, a Magnetic Analysis Corporatiorn alapító-elnöke személyében. Ebből a frigyből született meg a három évvel ezelőtt elhunyt Margit egyetlen gyermeke, az ifjabbik William Stocking Gould.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon