Egymás után döntik le Amerikában a világhírű magyar szobrász alkotásait

2023.09.01. 21:19 Módosítva: 2023.09.01. 21:34

Pécsről Bukarestbe

Zsolnay Ignác közgazdász végzettsége ellenére nem igazán értett a cégvezetéshez. Amikor a szabadságharc bukása után Bem apó egykori hadsegédjeként átvette apja kőedénygyárát, a családi vállalkozást 12 év alatt a csőd szélére juttatta. Elkeseredésében ekkor döntött úgy, hogy felhagy a cégvezetéssel, és inkább eladja a tönkretett firmát Vilmos nevű öccsének, aki tehetségének köszönhetően pár évtized alatt világhírű gyárrá fejlesztette a pécsi vállalkozást.

Ignác a feleségével együtt még az 1860-as adásvétel évében döntött úgy, hogy véglegesen Bukarestbe költözik.

Négy gyermeke már a Havasalföld és Moldva fejedelemségek 1862-es egyesítéséből létrejött Román Királyság fővárosában látta meg a napvilágot. A sorban a harmadik, de nővéreivel (Erzsébet és Vilhelmina) ellentétben a csecsemőhalált sikeresen elkerülő, Gyula nevű fia kézügyességére hamar felfigyeltek tanárai.

Az ifjú először hegedűművész szeretett volna lenni, ám amatőr zenészként is tevékeny apja rosszallása miatt hamar átnyergelt a szobrászatra. A bukaresti, párizsi és bécsi művészeti akadémiákon a korszak legtehetségesebb tanárai oktatták. Taníttatási költségeit nagybátyja, Zsolnay Vilmos finanszírozta abbéli reményében, hogy a mesterdiploma után a fiú majd a család pécsi porcelángyárában fog dolgozni. Ez így is lett, de mivel Gyula már gyerekkorában úgy fogalmazott, hogy

átvettem a lassú és ráérős román mentalitást,

illetve a nemzetközi szinten egyre híresebb famíliától függetlenül akart szakmai dicsőséget, hírnevet elérni, és babérokat aratni, így kis időre inkább visszaköltözött Bukarestbe, és megváltoztatta a vezetéknevét.

Ekkor kapta meg első két megbízatását, amelyből az egyik Tudor Vladimirescu forradalmár zsilvásárhelyi (Târgu Jiu), egész alakos szobrának, a másik pedig Grigore Alexandrescu költő tirgovicsi (Târgoviște), városháza előtti mellszobrának megmintázásáról szólt. Ezt a két havasalföldi műalkotást már George Julian Zolnay néven jegyezte.

A két szobor művészi kialakítására felfigyeltek Budapesten is, és felkérték Zolnayt, hogy az Amerika felfedezésének 400. évfordulójára megrendezett, 1893-as chicagói világkiállításon képviselje a Magyar Királyságot, pontosabban a Duna menti birodalmat a műalkotásaival. 

Zolnay olyan nagy sikert ért el ezen az expón a szobraival, hogy vendéglátói megkérték, ne térjen vissza Európába, inkább legyen amerikai állampolgár.

Bár új otthonának New York városát választotta, a legtöbb megrendelést mégis az Egyesült Államok déli államaitól kapta, amiért kiérdemelte a „konföderáció szobrásza” címet.

Az amerikai Akropolisz

A National Arts Club első alelnökeként az első jelentősebb tengerentúli megbízását 1895-ben kapta meg a Tennessee Állami Centenáriumi és Nemzetközi Kiállítás igazgatóságától. Az expó szervezői ugyanis azt találták ki, hogy az athéni Akropolisz ékkövének tartott Parthenón teljes méretű és pontos reprodukcióját szeretnék viszontlátni a nagyszabású kiállításukat befogadó Nashville városában.

A tervek elkészítésére William Crawford Smith építészt kérték fel, Zolnay Gyulának az egykori ókori templom díszítőelemeit kellett elkészítenie. A csaknem két évig tartó munka során így elkészült a Pallasz Athéné istennő születését ábrázoló oromzat, a Panathénaia istennő tiszteletére az antik időkben négyévente megrendezett felvonulást bemutató, összesen 160 méter hosszú fríz, a 92 metopét ábrázoló dombormű, és a történelem viharai miatt az eredeti helyszínen már nem fellelhető, ám pontosan rekonstruálható, 3,6 kiló aranyfüstlemezzel bevont, talapzatával együtt 

11,50 méter magas, polikrómozott elefántcsontból készült Athéna Parthenosz-szobor is, amely egykor a templom középpontjában állt.

Bár a kiállítás szervezői az eredetileg gipszből, fából és téglából épült Parthenónt, annak domborműveit és szobrait nem szánták véglegesnek, az építmény annyira népszerű lett a lakosok és a látogatók körében, hogy 1920 és 1931 között betonból teljesen újraépítették. Zolnay szobrait több ütemben öntötték és faragták ki újra. A gigantikus méretű Athéna Parthenosz istennőt ábrázoló gipszszobrot 1982 és 1990 között rekonstruálta Alan LeQuire szobrászművész üvegszálból és acélból.

Az amerikai Parthenón annyira népszerű a populáris kultúrában, hogy többek között Robert Altman filmrendező 1975-ben elkészült, Nashville című filmjének csúcsjelenetében ez az épület szolgált a politikai gyűlés helyszínéül, a 2010-es A villámtolvaj – Percy Jackson és az olimposziak című fantasy-kalandfilmben pedig a Hydra elleni csata hátterének használták.

A konföderáció szobrásza

Zolnay szakmai sikere innentől töretlennek bizonyult. A következő évben a pécsi Zsolnay-gyár majolikáival díszített szökőkutat készített a Nebraska állam Omaha városában megrendezett Transz-Mississippi és Nemzetközi Kiállításon. 

Érdekesség, hogy a kút központi alakjának szánt szaracén fiút a nagybátyja, a 70. életévét pont betöltő Zsolnay Vilmos keramikus készítette el a család pécsi gyárában.

Ugyanebben az évben alkotta meg Gyula a Virginia Egyetem timpanonjának díszeit, amely előtt megmintázta Homérosz alakját is.

Zolnay Gyula szobrainak aztán különös sorsa lett: 

  • 1899-ben az Amerikai Konföderációs Államok első és utolsó elnöke, Jefferson Davis életnagyságú bronzszobrát mintázta meg a Virgina állambeli Richmondban, amelyet a George Floyd afroamerikai férfi rendőrségi meggyilkolása miatt kialakult országos tüntetéshullám során 2020. június 10-én döntött le a helyi lakosság.
  • Hasonló sors jutott az Owensboro központjában 1900-ban felállított, kilenc méter magas portikuszon nyugvó, hét méter magas, fegyveres konföderációs katonát ábrázoló szobrának is, amelyet 2022. május 31-én azért távolítottak el a helyéről, mert a BLM-mozgalom (Black Lives Matter) szerint a műalkotás a feketéket rabszolgasorsban tartó konföderációs állam politikája és hadserege előtt tisztelgett.
  • Ehhez hasonló társadalmi viták alakultak ki a konföderációs hadsereg ifjú hőseként tisztelt, az unionisták által 1863-ban kivégezett Sam Davis déli kémet ábrázoló Zolnay-szobor körül is. Az 1909 óta Nashville központjában álló műalkotással a liberálisoknak és a színes bőrűeknek az a legfőbb bajuk, hogy Sam Davis és családja bár nem volt kegyetlen és szadista rabszolgatartó, 830 hektáros ültetvényükön mégiscsak 51 afroamerikait tartottak fogságban. A szobrot már 2017 júniusában eltávolították volna a helyéről, ám az amerikai szélsőjobboldali erők ezt hamar megakadályozták a rendőrség segítségével.
  • Fotó: Wikipédia
  • Sam Davis szobrával ellentétben a BLM-mozgalomnak 2017-ben azonban mégiscsak sikerült országos szinten 36 konföderációs emlékművet lebontatni. Ekkor távolították el például Saint Louis központjából Zolnay Gyula 1914-ben felavatott műalkotását is, amely a konföderációs hadsereg egyik besorozás előtt álló leendő katonáját úgy örökítette meg, hogy körülötte a többgenerációs családja magabiztosan hisz legényformájú gyermeke harcedzettségében és a déliek győzelmében.
  • Ugyanígy járt az Edmund William Cole konföderációs veteránt, az Amerikai Nemzeti Bank alapítóját ábrázoló mellszobor is, amely a nashville-i Vanderbilt Egyetem adminisztrációs épületében volt kiállítva. A műalkotást az alma mater pincéjébe száműzték.

Szerencsére Zolnay Gyula nem konfederációs témájú szobraihoz eddig nem nyúltak hozzá.

  • Ennek fényében még látható Saint Louis város megalapítójának, Pierre Laclède szőrmekereskedőnek a szobra,
  • a New Bedford város fejlődését meghatározó George D. Barnard bálnavadászt megjelenítő alkotása, valamint
  • a cseroki ábécé létrehozója, Sequoyah egész alakos figurája.
  • A szépen karbantartott művei között tartják számon az Andrew Taylor Still orvost, az oszteopátia gyógymód megalapítóját, 
  • az Edgar Allan Poe költőt, valamint
  • a Davidson megye I. világháborús hőseinek emléket állító szobrát, amely olyan jól sikerült, hogy a román kormány 1922-ben engedélyt kapott az emlékmű reprodukálására. Ha hihetünk keleti szomszédunk történetírásának, akkor a Kiwanis-emlékmű másolatát Bukarestben kell keresni.

Amerikai táj magyar ízű román ecsettel

A hét nyelven folyékonyan beszélő George Julian Zolnay életére visszaugorva, a magyar gyökerekkel rendelkező romániai szobrász nagyon hamar az Egyesült Államok legismertebb és legfoglalkoztatottabb képzőművésze lett. Jó humora miatt kedvelt oktatóként tartották számon a Saint Louis-i és a washingtoni művészeti akadémián is.

Zolnay a Népi Egyetem Művészeti Akadémiáján olyan tanítványaival, mint Caroline Risque és Nancy Coonsman
Zolnay a Népi Egyetem Művészeti Akadémiáján olyan tanítványaival, mint Caroline Risque és Nancy Coonsman
Fotó: Wikipédia

Bár ízig-vérig magyar neveltetésű és származású volt, szülőhelye és gyermekkori élményei miatt inkább románnak vallotta magát. A Smithsonian Intézetben például heti rendszerességgel tartott román népzenével kísért diavetítést a hallgatóinak a Román Királyság történelméről, népeiről és kultúrájáról. Az Amerikai Román Segélybizottság felkérésére 1919-ben szintén ő készítette el A románok és földjeik című kétkötetes könyv illusztrációit, amiért I. Károly román király a Kárpátok lankáin megbújó szinajai Peleș-kastélyban személyesen tüntette ki a Koronarend lovagkeresztjével. 

Egy kis geneológiai katyvasz

George Julian Zolnay 1902 novemberében vette feleségül az ír felmenőkkel rendelkező Abigail Rowan Gillim úrhölgyet, aki két lányt (Erzsébet és Margit) szült az egykori bukaresti magyarnak.

A legidősebb gyermek, azaz a magyarul már csak pár szót ismerő Erzsébet első férje George T. Summerlin, az Egyesült Államok 6. protokollfőnökének, majd Washington panamai, hondurasi és venezuelai miniszterének fia: az ifjabbik George haditengerészeti kapitány volt, aki sajnálatos módon nagyon fiatalon, 1934 októberében autóbalesetben vesztette életét. A házasságból 1926 májusában született egy leánygyermek, aki a Virginia (Ginnie, Genevieve) keresztnevet kapta. Ez a 2014-ben elhunyt Zsolnay/Zolnay-unoka a későbbiekben Francis O. Wilcox közgazdász, szakíró, külügyi államtitkár feleségeként lett Amerika-szerte híres.

Erzsébet második férjével, Horace B. Smith őrnaggyal 1939-ben kötötte meg új házassági szerződését. Új élete párja a Fehér Ház háborús osztályának egyik vezetőjeként tevékenykedett. Ebből a frigyből további két leánygyermek (Lucinda és Melissa) született. Mivel ez a házasság sem tartott sokáig, a három kiskorú gyermekét ismételten egyedül nevelő Erzsébet kénytelen volt harmadjára is férjhez menni. Az 1959-ben megkötött új, immáron utolsó frigy másik szereplőjét Charles S. Dewey-nek hívták. A férfit híres bankárként, pénzügyi államtitkárként és Illinois állam képviselőjeként ismerték a tengerentúlon.

Érdemes megemlíteni, hogy a baranyai rokonsággal rendelkező Zolnay Erzsébet unokája, David Alger a Wall Street legjobb befektetési alapja, a Fred Alger Management vezérigazgatójaként vált híressé. 

Mivel a cég központi irodája a World Trade Center 93. emeletén működött, az ikertornyok elleni 2001. szeptember 11-es terrortámadások során az épület maga alá temette a pécsi Zsolnay-család távoli leszármazottját is.

Zolnay Gyula kisebbik lánya, Margit – nővéréhez hasonlóan – szintén nem volt sikeres a párválasztás terén. A Peggynek becézett leányt 1937 februárjában vette el feleségül a Harvard Egyetemen végzett John Churchill Newcomb újságíró-lótenyésztő-farmer. Az isten és az egyház előtt tett esküjük ereje csak négy évig tartott.

Margit 1945-ben állt ismét az anyakönyvvezető elé. Új férjét John Hone Auerbachnak hívták, aki közgazdászként a Pollak Richardson brókercég alapító-igazgatójaként tevékenykedett. Ez a kapcsolat ismételten rövid ideig tartott Peggy folyamatos hűtlensége miatt. Az 1952-es válást követően az új szerelem azonban még ebben az évben betalált Margaret szívébe William Stocking Gould bankár, a Magnetic Analysis Corporatiorn alapító-elnöke személyében. Ebből a frigyből született meg a három évvel ezelőtt elhunyt Margit egyetlen gyermeke, az ifjabbik William Stocking Gould.