Egy családját halálosan szerető brit királynő építtette a titkos skót piramisokat

Kő előttem, kő utánam

Viktória brit királynő és Albert herceg 1848-ban döntötte el, hogy Skóciában fogja felépíttetni új pihenőhelyét. Amikor az uralkodópáros 1852. október 11-én ünnepélyes keretek között elhelyezte az új balmorali kastélya alapkövét, az anyakirálynő a boldogságtól annyira izgatott lett, hogy hirtelen ötlettől vezérelve azt találta ki, hogy 

Óhajának megfelelve a királyi család egy héttel később mászta meg az építkezéssel szemközti, 406 méter magas Craig Gowan hegyet, hogy annak északi csúcsán kivitelezhesse a megálmodott mementót. Az emlékmű kialakításából a királyi família is aktívan kivette a részét. Viktória királynő ezt írta ekkor a naplójába:

Én tettem le az első követ, utána Albert rakott le egyet, majd a gyerekek jöttek életkoruknak megfelelően. Aztán minden hölgy és férje tett le egy-egy újabb követ a mieinkre. Majd jöttek helyiek és a munkásaink, akik egyszerre léptek a halmunkhoz, kezükben szintén egy-egy terméskő volt. (…) Végül, amikor a szerintem hét-nyolc láb [ténylegesen 15 láb ~ 4,5 méter] magas rakásunk már majdnem elkészült, akkor Albert felmászott a gúla tetejére, és letette az utolsó követ is, amit háromszoros éljenzéssel ünnepeltünk meg. Angus McKay előkapta dudáját, és vad skót zenét kezdett el játszani, whiskyt ittunk, és vidám táncba kezdtünk.

Ez az ívelt formájú, szénakazalra hasonlító, Purchase-re keresztelt kőhalom volt az első olyan, kötőanyag nélkül emelt, szaknyelven kifejezve szárazon rakott kőrakás Balmoral környékén, amely Viktória királynő keze által, illetve az ő parancsára épült. A kastély alapkövének elhelyezése emlékére a dinasztia tagjai a családi „relikvián” egy kör alakú kőtáblát is elhelyeztek, amelyen a mai napig ez a szöveg olvasható:

Ezt a kőhalmot Viktória királynő és Albert herceg jelenlétében állíttatták a balmorali kastély 1852. október 11-i megvásárlásának emlékére.

Hagyományteremtési szándékkal

A következő években a brit domínium irányítója további 14 darab ilyen jellegű „családi ereklyét” emeltetett skóciai birtokán, és ezek kivétel nélkül mindig valamilyen jelentős családi eseményhez kötődtek. Az emlékműavatásokra persze azért is volt mindig ok, mert Viktóriának és Albertnek kilenc gyermeke volt.

A második kőkupacot akkor emelték, amikor a királynő legidősebb lánya, akit szintén Viktóriának hívtak, feleségül ment Frigyes porosz herceghez. Ezt az 1858. január 25-én szentesített házasságnak emléket állító, gránitkövekből rakott keskeny kúpot a 451 méter magas Canup Hill tetején alakították ki. A „kisebbik” Viktória a férje jóvoltából 1888-ban lett Németország császárnéja és Poroszország királynéja.

A következő kőemlék már egy tragédia miatt készült el. Amikor Viktória királynő rajongva szeretett férje, Albert szász–coburg–gothai herceg 1861-ben váratlanul elhunyt, akkor a szerelmetes özvegy azonnal rendeletbe adta, hogy néhai férjének is emléket kell állítani.

Ez a durván kifaragott kőtömbökből emelt „száraz” építmény nem a neolitikum építészetét, hanem a kicsit trükkösebb ókori piramisépítészetet vette alapul. A 12,5 × 12,5 méter alapterületű, 10,6 méter magas szabályos gúlát a mai Cairngorms Nemzeti Park szívében emelték a néhai természetkedvelő férj emlékére. 

oldallapjára szintén egy emléktáblát erősítettek, amelyen ez olvasható: 

Albert, a nagy és jó herceg, a hitves szeretett emlékére. Összetört szívű özvegye, Victoria R. emelte 1862. augusztus 21-én.

Egy évvel később avatták fel a sorrendben harmadikként, 1843-ban napvilágot látott gyermek, Alíz hercegnő házassági piramisát, akit 1862. július 1-jén vett feleségül Lajos hessen–darmstadti herceg. Mivel frigyüket beárnyékolta a leány apjának nyolc hónappal korábbi halála, így Alíznak végig fekete gyászruhát kellett viselnie a szertartás előtt és után.

A menyasszonyi ruhát csak akkor vehette fel az ifjú ara, amikor hitvese az oltárhoz vezette. Az esküvőjüknek emléket állító, durván megmunkált gránittömbökből álló, kúp formájú kőhalmuk szintén a balmorali kastély mellett látható.

Az 1841-ben megszületett legidősebb fiúgyermek kőhalma nem Balmoralban, hanem a szomszédos Birkhallban, a festői Coyles of Muick területén található. A budapesti lokálokban és bordélyházakban többször is megforduló walesi herceg, akit később VII. Eduárd néven Nagy-Britannia királyává is felkentek, nagy kicsapongó hírében állt, aki eleinte keveset törődött szülőföldjével és hazája leányaival, akiket ekkoriban úgy jellemzett, hogy vagy „irgalmatlan nagy kapafoggal megáldott lófejű tramplik” vagy „ruhájukban mindjárt felrobbanó, tömött angol krumpliszsákok”.

Viktória anyakirálynő egyébként azért rendelte meg e gúla felépítését, hogy legidősebb fia mindig emlékezzen rá, hogy 1863. március 10-én elvette feleségül Alexandra dán hercegnőt, aki hat gyermeket szült férjének.

A hatodik kőhalmot 1866. augusztus 2-án avatták fel Ilona (Helena) hercegnő esküvője kapcsán, akit Keresztély (Christian) Schleswig–Holstein német herceg vezetett az oltárhoz. Ez a kúp szintén a Craig Gowan hegycsúcsán látható. Amikor a királyi pár hatodik gyermeke, Lujza (Louise) hercegnő 1871. március 21-én szintén férjhez ment, akkor ő is hasonló kialakítású gúlát kapott az anyjától. Az ő férje Lorne márkija, John Campbell nemesember, azaz Argyll 9. hercege lett, aki házassága kapcsán csakhamar Kanada főkormányzójává vált.

Nem követendő példa

Summa summarum, Viktória királynő nemcsak az összes többi gyermeke (Alfréd, Artúr, Lipót, Beatrix) házassági szertartásakor építtetett egy-egy 14 és 22 méter között ingadozó kőhalmot a Balmoralt, Deeside-ot és Craig an Lurachaint körbeölelő hegycsúcsokon, hanem édesanyja és a kedvenc személyi kísérőjeként ismert John Brown skót inasa halálakor, valamint a balmorali magánbirtoka jelentős, 1878-as kibővítésekor is.

Viktória hagyományteremtési kezdeményezését, mondhatnánk, családi emlékezéspolitikáját leszármazottai nem folytatták tovább. A Windsor-ház későbbi uralkodóit, hercegeit és hercegnőit teljesen hidegen hagyta az „ősmama” famíliája irányába mutatott szeretete és túlfűtött építkezési szokása.

Az újabb két királyi kőhalmot csak jóval később, 2012. augusztus 8-án avatták fel Viktória kései leszármazottja, jelesül II. Erzsébet királynő jelenlétében az ő uralkodásának 60. évfordulójakor Ballater és Balmoral községek központjaiban, ezek mérete alig több mint fél méter.

Ez a két picinyke kőrakás ráadásul nem is a királyi udvar, hanem két helyi szárazkő-építőmester, Norman Haddow és William Crooks Cassidy munkája. Saját vagyonukból finanszírozták, így akarták kifejezni lojalitásukat a 2022. szeptember 8-án elhunyt királynő iránt.