Lerombolják, amit eddig felépített?

Budapest látképe, főtengelyei és hangsúlyos tereinek arculata sokat köszönhet a 88 éves korában elhunyt Finta Józsefnek. A többszörösen díjazott és szakmailag elismert építész munkássága, urbanisztikai gondolatai, városrendezési elképzelései annak ellenére maradandó értéket képviselnek, hogy sok örökkévalóságnak szánt épülete nem élte meg az 50. életévét.

Hűlt helyét találjuk a Dózsa György út és a Váci út kereszteződésében 1971-ben átadott Volga szállodájának, de a bécsi Hungária (ma Carat) és a pozsonyi Bratislava hoteleket is annyira átalakították már új tulajdonosai, hogy alig ismerhető fel rajtuk tervezőjük eredeti üzenete és koncepciója.

Az 1935-ben született művész kolozsvári értelmiségi családban látta meg a napvilágot, majd a háború elől menekülve pont Budapest ostromának évében kötött ki szüleivel együtt a fővárosban. Bár velejéig urbánus, városi gyermek volt, kötődése élete végéig megmaradt Erdéllyel.

Felnőttként gyakran járt vissza szülőföldjére skicceket, vázlatokat készíteni Mezőség, Borsa-völgye, Báródság dombjairól, ezeknek a tájegységeknek pusztuló és elnéptelenedő zsákfalvairól, rogyadozó tetejű parasztházairól és székelykapuiról.

Finta ugyanilyen aprólékos, nagyon dekoratív grafikákat készített Nyugat-Európa városairól is. Többek között megörökítette a sevillai Giralda-tornyot, a párizsi Luxemburg-kertet, a reimsi székesegyházat, Córdoba és Toledo falvait, Velence, Firenze és Róma belvárosait is.

Léleksimogató rajzait szemlélve jól megfigyelhető ikrek jegyének kettőssége, hiszen sem monumentális terveiben, sem megvalósult modern, rideg és távolságtartó épületeiben nem köszöntött vissza sohasem ezeket a tájképeit jellemző, minden díszre, formára és részletre odafigyelő otthonos, meleg világ.

Funkcionalizmus bármi áron

Mivel elmondása szerint rokonsága fele református lelkész volt, így érthető, hogy pályafutása során miért törekedett mindig egyszerű, minden barokkos csicsától mentes épületek megtervezésére, miért is szerette a letisztult protestáns építészetet. 

Nemcsak a megrendelő igényeit szolgálta ki messzemenően, hanem épületeinek leendő felhasználóit is. Praktikusan tudott a szállóvendégek fejével gondolkodni, átlátni leendő napi rutinjukat és cselekvéseiket. Tudta, hogy működésüket tekintve gépeknek tekintett házainak mindig a kitűzött „használati” céloknak kell megfelelniük, és sohasem az érzelmek, az emóciók szerint.

Elméjében a Falanszter, a kiszámítható „mechanika és géptan” mindig előrébb való volt, mint maga a stílus. (De erről Georges-Louis Leclerc de Buffon francia természettudós már 1753-ban értekezett.)

Ennek a látásmódnak köszönhetően Finta technikai produktumai vegytiszta és steril szemléletről árulkodtak. Madáchi eszmeisége miatt így sosem alakult ki nála az úgynevezett nagybetűs stílus.

A szeszélyes trendek elmúlása miatt – ennek megfelelően – ma már sok építménye nem is kívánatos városi elem. Koremlék ide, vagy oda, sokan csaknem minden tárgyiasult emlékét lerombolnák.

Amikor a divat mondja meg, hogy ki vagy?

Finta József alkotásait a pályája legelején a finn, a svéd építészet, illetve a szép lassan kimúló, németes beütésű Bauhaus jellemezte. Míg az előzőre a dunaújvárosi garzonház a jó példa, addig utóbbira az OTP finanszírozta Thurzó utca 16. alatti társasház, amelyet 1966-ban adtak át rendeltetésének. Következő, egy évvel későbbi megbízatásakor már házgyári elemekből emelt sarokházat skiccelt fel a főváros Hűvösvölgyi út 99. számú telkére.

Finta elkalandozott a brutalista építészet felé is, amelyet jól jellemez Újbuda legelső toronyháza, a Petőfi híd tengelyében lepottyantott Schönherz Zoltán Kollégium. Ez a kicsiny vertikális diákszállás adta az apropót, hogy Budapest első „felhőkarcolója”, a Mol-torony jó pár évtizeddel később ebben a kerületben épüljön – fel pár száz méterrel arrébb.

Karakteres, szögletes rakétasilóra emlékeztető épülete egyelőre még dacol az idővel és a formaiságát kritizáló egyre hangosabb ellenvetésekkel, ám a műegyetemi hallgatók állítólag szeretik a néhai művész elképzelései szerint megvalósult ideiglenes otthonukat.

Egy újabb, ám hosszabb ideig tartó kalandozása volt, amikor a posztmodern divatot meglovagolva, ismételten házgyári technológia felhasználásával tervezett gigantikus méretű, de már picit jobban tagolt tízemeletes paneltömböket.

Divatos szóval élve, ezeket az egymásba fonódó kubusokat Magyarországon kívül megtalálhatjuk a szomszédos államok területein is. Ezek a többnyire svéd technológiával kivitelezett szállodák a mai napig meghatározó iránytűknek számítanak a Brünnben, Pozsonyban, a Krisztina körúton vagy a pesti Duna-parton eltévedő turisták riadt szemében.

Leghevesebb vitákat kiváltó épületei pont ez utóbbi területhez köthetők. 

Ez a hosszanti tengelyénél kettévágott anyahajóra, vagy csonka keresztre emlékeztető hotel valóban jelentősen megváltoztatta Budapest látképét és hangulatát. Finta itt is minden funkciót a leendő vendégek, turisták kényelmének rendelt alá: sokak szerint finom eszközökkel, megint mások szerint agresszív bárdcsapás útján.

Tény: a lépcsőzetesen egymás elé helyezett szobákból és lakosztályokból gyönyörűen látszik a Duna, a Lánchíd és a budai Várnegyed. A szobák kialakítása elsőrangú. A gond itt az, hogy a környezetéhez képest jobban felhizlalt  „betongyermek″ miatt bontották le a II. világháborút túlélt Bristol hotelt, illetve vették el az Apáczai Csere János utca lakóinak örökpanorámás kilátását a szálloda erre az utcára néző „új Siratófala” miatt.

Finta itt valóban nem akart a meglévő városszövettel közösködni. Neki és megrendelőinek ténylegesen egy önálló entitású, zárt atmoszférájú belvárosi sziget kellett. Munkáját már átadása évétől kritizálta a szakma és a lakosság, ám ez őt sosem érdekelte. Folyóra hangolt monstrumánál elmondása szerint csak az zavarta, hogy nem valósulhatott meg a Dunára kifutó, annak medrébe kapaszkodó négy-öt, kereszt formájú terasza.

Miért értékes életműve?

Véleményem szerint Finta József alkotásai közül azért 

Az ekkor elkészült épületei szinte mind remekművek. Meglátásom szerint élete fő műve a Teve utcai Rendőrpalota, amely bástyáival, íves homlokzataival, játékos tagozataival, anyaghasználatával a mai napig uralja az Árpád híd pesti oldalát.

Szintén sikeres ennek a műnek a kisebb méretű pandantja, az Andrássy út tengelyének nyugati végpontjában elhelyezett Nemzetközi Kereskedelmi Központ (NKK), amely a Szent István Bazilikának csökkentett méretű kupolájával operál. E műve azért is fontos, mert ez az ingatlan okosan úgy válaszol az Andrássy út kezdetének számító, kupolájától megfosztott szemközti Fonciere-palotára, hogy annak mai napig hiányos a tetőszerkezete. Az NKK olyan, mintha Finta mindig is tudta volna a környék betagozódott végzetét, ezért is emeltetett „ideiglenesen” az eredetivel szemben egy kortárs Fonciere-palotát.

A fenti példákhoz hasonlóan ötletes, működőképes és követendő példa a Váci utca 20. szám alatti egykori Hotel Taverna és a vele szemben kialakított Vasudvar nyugati menekülőfolyosója. Persze hiába ez a hevenyész nekrológ, a végső ítéletet úgyis mindig az utókor hozza meg.

Jamrik Levente városkutató. A leírtak nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját. Szeretjük az izgalmas, okos, érvelő beszélgetést. Várjuk az ön véleményét is.

Ha lemaradt volna a Járdasziget előző cikkéről, ide kattintva elolvashatja.